Amikor a közvetlen lakossági gyógyszerellátásban dolgozó gyógyszerészek az egészségügyi információcserén keresztül hozzáférnek a betegadatokhoz, képesek javítani a betegellátást a párhuzamos vizsgálatok, a gyógyszerelési hibák és a kórházi újrafelvételek csökkentése révén.

A patikusok ritkán rendelkeznek tartós hozzáféréssel az egészségügyi információcsere- vagy az elektronikus egészségügyi nyilvántartási rendszerekhez, annak ellenére, hogy a bizonyítékok szerint a hozzáférés egyrészt javítja a betegellátást, másrészt a patikusok is kívánatosnak tartják. Ha a gyógyszerészek rendelkeznek hozzáféréssel, az gyakran csak olvasásra korlátozódik (egyirányú), így a patikusok nem tudnak információt bevinni, és nem tudják megosztani a többi egészségügyi szolgáltatóval a betegek érdekében végzett intervencióikat.

A korábbi tanulmányok szerint a gyógyszerészek úgy vélik, hogy a kétoldalú elektronikus információcsere (KEI) előnyös és megvalósítható lenne, és a meglévő munkafolyamatok minimális megszakítását igényelné. A megvalósítás támogatásának hiánya jól dokumentált akadálya a KEI fenntartásának és kiterjesztésének a patikákban.

Jelen tanulmány szerzőinek az volt a céljuk, hogy kiderítsék, milyen akadályozó és támogató tényezők állnak a KEI patikai munkafolyamatba történő beillesztése útjában.  

Az Egyesült Államokbeli kutatók egy diszpenzáló szoftverbe illeszthető KEI interfész prototípust használva patikai jó gyakorlatok iránt elkötelezett gyógyszerészeket, gyógyszerésztechnikusokat, valamint betegeket interjúvoltak meg az interfésszel kapcsolatos tapasztalataikról, a KEI előnyeiről, hátrányairól, majd a válaszokat egy szakértői panel keretében finomították tovább.

A vizsgálatban részt vevő gyógyszerészek és gyógyszerésztechnikusok számos igényt fogalmaztak a KEI implementálásával kapcsolatosan, többek között a képzési anyagokra vonatkozóan, például képzési anyagokat szeretnének azzal kapcsolatban, hogy a KEI-rendszeren belül hogyan lehet elérni a kívánt információkat, valamint hogy hogyan optimalizálható a gyógyszerész és a gyógyszerésztechnikusok szerepe a munkafolyamatokban. A képzési anyagok legkívánatosabb formája az aszinkron, interaktív, webinárium-alapú modulok voltak. A gyógyszertári személyzet azt is szerette volna, ha online fórumon keresztül más gyógyszertári csapatokkal is kapcsolatba léphetnének, hogy eszmét cserélhessenek és tanulhassanak egymástól a KEI használatával kapcsolatban.

A résztvevők olyan erőforrásokat is szükségesként azonosítottak, mint sablonok a közösségi médiában közzétehető posztokhoz és a gyógyszertárban kifüggeszthető, betegeknek szóló plakátok, amikkel reklámozni lehetne, hogy a patikában KEI működik. Néhányan úgy vélték, hogy ez arra is jó lenne, hogy új betegeket vonzzanak a gyógyszertárukba, mert megmutathatnák, hogy a versenytárs gyógyszertárakhoz képest milyen magas szintű ellátást nyújtanak. Több gyógyszerész megjegyezte: úgy érzi, hogy a betegekkel kapcsolatos beavatkozások információinak kétirányú megosztása a betegellátásban részt vevő többi szolgáltatóval nagyobb elismerést hozhatna a gyógyszerészek által vezetett beavatkozásoknak. Mindazonáltal, a KEI hatékony felhasználásához szükséges idő és az ellentételezés hiánya aggodalomra adott okot.

A betegek annak a félelmüknek adtak hangot, hogy érzékeny adataik illetéktelenek kezébe kerülhetnek, de összességében fontosnak tartották, hogy a KEI révén javulhat a velük foglalkozó különböző egészségügyi ellátó közötti információcsere, és ezáltal nőhet az ellátás színvonala.