A gyógyszerészek számos módon közreműködhetnek a kritikus állapotú újszülöttek antibiotikum-stewardship-programjaiban (ASP): részt vehetnek az antibiotikum-használattal kapcsolatos irányelvek kifejlesztésében, az antibiotikum-rendelésben, a multidiszciplináris betegvizitekben, oktathatják a szakmai ASP-csapat tagjait, a beteg családtagjait, ellenőrizhetik a laboratóriumi eredményeket, monitorozhatják az antibiotikum-felhasználást, írja a Journal of Clinical Pharmacy and Therapeutics 19 tanulmányon alapuló elemzése. A szerzők kifejtik: az újszülöttek elhúzódó antibiotikum-kezelése megnöveli a nekrotizáló enterocolitis, a 3–4-es fokozatú intraventricularis vérzés, a krónikus tüdőbetegség, a retinopathia, valamint az elhalálozás incidenciáját, ezért alapvető fontosságú a megfelelő antibiotikum-választás és az antibiotikum-kezelés hosszának mérlegelése. A feladat óriási szakértelmet igényel, mivel az újszülöttek éretlen májjal és vesével születnek, és gyógyszer-metabolizáló képességük, a gyógyszerek farmakokinetikája/farmakodinámiája gyorsan változik a születés után. Különösen fontos a gyógyszerészek szerepe az újszülöttintenzív-osztályokon (NICU), ahol rájuk hárulhat az ASP-implementáció hatásainak értékelése, az antibiotikum-használattal kapcsolatos irányelvek betartásának ellenőrzése és az antibiotikum-használattal összefüggő mellékhatások incidenciájának figyelése. Az újszülöttek gyógyszerelésével kapcsolatban ráadásul a gyermekekével és a felnőttekével összehasonlítva csak limitált információval rendelkezünk (dozírozás, irányelvek, farmakokinetika, farmakodinámia). A jelen áttekintő közlemény és metaanalízis célja az volt, hogy összehasonlítsa, hogyan változik a NICU-kban az antibiotikum-használat, az antibiotikum-használattal kapcsolatos irányelvek betartása, az antibiotikum-használattal összefüggő mellékhatások incidenciája, a mortalitás és az antibiotikum-használat költsége a gyógyszerészek részvételével végrehajtott antibiotikum-stewardship-programok bevezetése révén. A bevonásra alkalmas 19 tanulmány (Newcastle–Ottawa-skálával mérve) alacsony vagy közepes elfogultsági kockázattal bírt, a bennük szereplő ASP-ket implementációjuk után naponta vagy hetente alkalmazták, az antibiotikum-használat indikációja legtöbbször szepszis vagy nekrotizáló enterocolitis volt. A gyógyszerészek részvételével zajló antibiotikum-stewardship-programok bevezetése után szignifikáns mértékben csökkent az antibiotikum-használat (23%, p < 0,001) és az antibiotikum-használat időtartama (15%, p < 0,001). Az ASP bevezetését megelőző értékekkel összehasonlítva, az ASP bevezetése révén 73%-kal csökkent a redundáns antibiotikum-használat, 85,6%-kal csökkent a feleslegesen alkalmazott antibiotikum-dózisok száma, és 50–62%-kal a nem megfelelő antibiotikumok rendelése. Ezen belül csökkent a cefotaxim-, a gentamicin- és az imipenemhasználat, megnőtt a gentamicinrendelés. Szignifikánsan csökken továbbá az akut vesebetegség prevalenciája és a NICU-n töltött időtartam is (p < 0,001). A kórházi tartózkodás hosszában és a halálozásban nem volt szignifikáns különbség, az antibiotikum-használat költsége 24,5–31,5%-kal csökkent. Összefoglalójukban a szerzők hangsúlyozzák: a gyógyszerészek szerepe széles körű és alapvető a kritikus állapotú újszülöttek kezelésében, az antibiotikum-stewardship-programok bevezetésében és működtetésében. Szemlézte: Kovács Bence dr. Eredeti közlemény: Lee, S. Y., & An, S. H. (2022). Impact of pharmacist intervention in antibiotic stewardship programmes for critically ill neonates: A systematic review and meta‐analysis. Journal of Clinical Pharmacy and Therapeutics, 47(4), 430-444.