Ökológia

A természettudomány kevés, ha a féltermészetes élőhelyek fennmaradása a kérdés

2021. SZEPTEMBER 22.

Európa tájait évezredek óta formálja az ember. A hosszú idők során az emberi hatások következtében egyedülállóan gazdag életközösségek jöttek létre, amelyek fennmaradása is az emberi tevékenységtől függ. Ezek az úgynevezett féltermészetes élőhelyek Európa-szerte jelen vannak, és nagy arányban találunk köztük legelőket, kaszálókat.

Ezek a rendszerek nem pusztán ökoszisztémák – hívják fel a figyelmet egy friss, az Ecology and Society szaklapban megjelent cikk (Semi-natural habitats in boreal Europe: a rise of a social-ecological research agenda) szerzői. Olyan komplex rendszerekről van szó, amelyekre sokkal jobban illik a társadalmi-ökológiai rendszer kifejezés, mivel alapvető elemük, fenntartójuk az ember. A kutatók a boreális Európa féltermészetes élőhelyeinek helyzetét, jellemzőit vizsgálták, alaposan körüljárva a korábbi kutatásokban használt fogalmakat, megközelítéseket, majd az így szerzett ismeretek alapján állapították meg a féltermészetes élőhelyeket veszélyeztető tényezőket, és a lehetséges megoldási lehetőségeket. Nem egyszerű pontosan körülírni, hogy mit tekinthetünk féltermészetes élőhelynek, a fogalom tartalma területenként eltérő lehet. Észtországban például kritérium, hogy az adott terület soha nem volt felszántva, Lettországban viszont bizonyos indikátor növényfajok jelenlétére alapul a besorolás, függetlenül az élőhely használatának történetétől. Földhasználati szempontból leginkább a gyepterületek kiterjedéséről és elhelyezkedéséről léteznek egzaktabb kategorizálások és pontosabb nyilvántartások, a többi élőhely esetében még kevesebb adat érhető el országos szinteken.

A féltermészetes élőhelyeket korábban sokáig csak abból a szempontból vizsgálták, hogy a különféle kezelések hogyan hatnak az ottani életközösségekre. Később, az 1990-es évek környékén nagyobb hangsúly került a vidéki megélhetés témakörére a nemzeti politikák szintjén, ekkor megerősödött az ilyen élőhelyekhez köthető egyéb társadalmi hozzájárulások vizsgálata is. A legújabb irányt a gyepterületek innovatív használati módjának, például a rekreációs célú használat kutatása jelenti, és további, fontos új irány a cikk szerzői által is képviselt társadalmi-ökológiai megközelítés. Eszerint a féltermészetes élőhelyek megértése és megőrzése lehetetlen a társadalmi alrendszer figyelembevétele nélkül, és fel kell ismernünk, hogy ezek az élőhelyek a puszta termelési lehetőségeken kívül sok más pozitív társadalmi és természetvédelmi haszonnal járnak. A féltermészetes gyepekre alapozott állattartás kiváló eleme lehet a fenntartható helyi élelmiszer-termelésnek – bár gyakran csak egy-egy szűk aspektusát, leginkább a takarmánytermelést veszik figyelembe, valójában számos egyéb pozitív hozadéka van ezeknek az élőhelyeknek.

A területen korábban sok olyan kutatás zajlott, amelyek az életközösségek szintjén zajló változásokat próbálták feltárni és leírni, például a különféle kezelések hatását vagy a fajok eltűnésének „késését” az élőhelyvesztés után. Azonban a fajok és a féltermészetes élőhelyek fennmaradása alapvetően társadalmi-gazdasági probléma (többek között olyan dolgoktól is függ, mint az élőhelyek értékének társadalmi elismertsége, a terület tulajdonosának hozzáállása, vagy az általános politikai akarat). A kezelés az a mozzanat, amin keresztül összekapcsolódik a társadalmi és az ökológiai alrendszer. Számos kutatás rámutat, hogy a hagyományos földhasználati rendszerek, amelyek létrehozták és fenntartották a féltermészetes élőhelyeket, széthullottak. A társadalmi és ökológiai alrendszerek szét lettek választva a mezőgazdasági modernizáció, a globalizáció és más, hasonlóan nagyléptékű folyamatok következtében, amelyek alapvetően formálják Európa vidéki területeit.

Bár léteznek agrár-környezetgazdálkodási ösztönzők Európában, ezekkel több komoly probléma is van. Távol állnak a társadalmi-ökológiai rendszer felfogástól, mivel a féltermészetes élőhelyek emberi élethez való hozzájárulásainak sokféleségét és összetett táji szintű hatásait nem veszik figyelembe, hanem ehelyett bizonyos meghatározott tevékenységekért fizetnek. Túlhangsúlyozzák az ezekért járó pénzügyi jutalmakat az ökológiai és társadalmi pozitívumokhoz képest, ezáltal tovább rontják a féltermészetes élőhelyek kulturális és gazdasági értékét a vidéki gazdaságban. Ezek mellett a kifizetések jellemzően egyedi parcellákat céloznak, különösen azokat, amelyek könnyen művelhetők és monitorozhatók – figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy az élőhelyek közötti konnektivitás növelése mennyire fontos táji szinten. Természetvédelmi szempontból is kulcsfontosságú, hogy biztosítsuk az ezeket fenntartó gazdálkodást, mivel a művelés felhagyásával a gyepek becserjésednek vagy beerdősülnek, ezáltal eltűnnek a rájuk jellemző életközösségek, de az intenzifikáció (műtrágyahasználat, az eredeti növénytakaró feltörése és a gyep felülvetése) szintén súlyos problémát jelent.

Nagyon fontos, hogy jobban megértsük, megismerjük a gyepek sokféle hasznán alapuló társadalmi-ökológiai rendszereket, beleértve ezek kiemelkedő és erősen veszélyeztetett természetvédelmi értékeit, és szükség van az ezek megőrzéséhez kapcsolódó javaslatok megfogalmazására is. A fenntartható élelmiszer-termelési lehetőségen és az egyéb társadalmi hasznokon keresztül a vidéki megélhetés fontos elemét képezheti a féltermészetes élőhelyeken történő gazdálkodás.

A kutatók kiemelik, hogy a felületes, tünetekre fókuszáló kutatásoktól fontos lenne elmozdulni a kezelések alternatíváinak megismerése felé – a féltermészetes élőhelyek megőrzését az életképes magas természeti értékű (High Nature Value – HNV) gazdálkodási rendszerekbe kellene illeszteni. Ebben nagy szerepe lehet a felismerésnek, hogy nem csak ökoszisztémákról, hanem társadalmi-ökológiai rendszerekről van szó. A kutatás során vizsgált boreális európai régióban egyelőre kevés ilyen inter- és transzdiszciplináris kutatás létezik, ami igyekszik összekötni a természettudományokat és a társadalomtudományokat.

Szemlézte:
Pribéli Levente

Eredeti közlemény:
Herzon I, Raatikainen K, Wehn S, Rusina S, Helm A, Cousins S, Rašomavičius V. Semi-natural habitats in boreal Europe: a rise of a social-ecological research agenda. Ecology and Society, 2021.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Ökológia

Túlfogyasztás és lelki kiteljesedés – Gyulai Iván új kötetéről

A szerző ökológus, a hazai környezet-, és természetvédelem ismert szakembere és a fenntartható fejlődés fáradhatatlan kutatója és propagátora. Gyulai Iván e kötetében a fenntartható fejlődés koncepcióját mutatja be. Nagyon világosan, közérthetően, rendszerszemléletben. Onnan indul el, hogy a megközelítésmód fókuszában nem az emberi igények, hanem a szükségletek kielégítésének biztosítása áll. Ez a kérdéskör magyar irodalmában gyakran összekeveredik.

Ökológia

Minamata kór – Valami új a nap alatt

A kötet alapján teljes bizonyossággal látható, hogy a klíma változása, a tiszta ivóvíz hiánya, a lecsökkent biológiai sokféleség rengeteg viszontagságot hoz még az emberiség számára.

Ökológia

Mennyi az elég?

Az SZVT Kutatási és Fejlesztési Központ székházában került sor arra az interaktív konferenciára, melynek témája Gyulai Iván „Fenntartható fejlődés” tanulmányának három fejezete volt. Az egyes fejezetekhez korreferátumok hangzottak el Gyulai Iván rövid ismertetőit követően, majd a hallgatóság oszthatta meg észrevételeit...

Ökológia

Antidepresszánsok hatékonysága - szubjektív szempont

BUDA Béla

Az antidepresszánsokból valamiféle elixír lett, valamiféle „szóma”, a „Prozac-korszak” embere a szerek révén a „jobbnál is jobban” (better than well) érezheti magát. A depresszió meghatározása kitágult, egyfajta „kisgömböc” lett, amely minden kórképet lassanként magába foglalt.

Ökológia

A boldogság közgazdaságtana

Elmondható, hogy a piacok leginkább a boldogtalan és elégedetlen fogyasztókra várnak. Ők ugyanis a vásárlói azoknak a nagy mennyiségben előállított komforttermékeknek – pl. cipők, autók, TV-k -, amelyek használata rövidtávon közvetlen ösztönzést és kellemes érzetet nyújt. Azonban ezeknek a termékeknek gyorsan csökken a hasznosságuk, sőt tartós fogyasztásuk hosszútávon függőséghez vezet(het), ugyanis a múltbeli örömérzet megszerzéséhez a jelenben még több komfortjószágot kell fogyasztani.

Kapcsolódó anyagok

Ökológia

Túlfogyasztás és lelki kiteljesedés – Gyulai Iván új kötetéről

A szerző ökológus, a hazai környezet-, és természetvédelem ismert szakembere és a fenntartható fejlődés fáradhatatlan kutatója és propagátora. Gyulai Iván e kötetében a fenntartható fejlődés koncepcióját mutatja be. Nagyon világosan, közérthetően, rendszerszemléletben. Onnan indul el, hogy a megközelítésmód fókuszában nem az emberi igények, hanem a szükségletek kielégítésének biztosítása áll. Ez a kérdéskör magyar irodalmában gyakran összekeveredik.

Ökológia

Minamata kór – Valami új a nap alatt

A kötet alapján teljes bizonyossággal látható, hogy a klíma változása, a tiszta ivóvíz hiánya, a lecsökkent biológiai sokféleség rengeteg viszontagságot hoz még az emberiség számára.

Ökológia

Mennyi az elég?

Az SZVT Kutatási és Fejlesztési Központ székházában került sor arra az interaktív konferenciára, melynek témája Gyulai Iván „Fenntartható fejlődés” tanulmányának három fejezete volt. Az egyes fejezetekhez korreferátumok hangzottak el Gyulai Iván rövid ismertetőit követően, majd a hallgatóság oszthatta meg észrevételeit...

Ökológia

Szuperterjesztők és az ökológiai immunológia

Ez az összefoglaló a betegség-ökológia és az ökológiai immunológia erősödő fogalmi és tapasztalati összefüggéseit tárgyalja. Leírja ezen két terület lehetséges összefonódási vonatkozásait kitérve a szuperterjesztők és kulcsgazdák fertőző betegségekben betöltött szerepére, a környezeti tényezők hatására, a beteg közérzetre,mint immunológiai tényezőre és a társuló fertőzések következményeire és immunfolyamataira.

Ökológia

Célkitűzések a biodiverzitás megőrzéséért

2010-ben jött létre a Biológiai Sokféleség Egyezmény (Convention on Biological Diversity), amelynek létrehozásakor egy 10 éves keretrendszert, a biodiverzitási stratégiát (Strategic Plan for Biodiversity 2011–2020) is kidolgozták. Távlati célként azt jelölték meg, hogy 2050-re az ember harmóniában éljen a természettel, a biodiverzitást értékelve, megőrizve, helyreállítva és bölcsen használva. Ennek elérése érdekében fogalmazták meg a 20 Aicsi-célt, amely részletezi a tágabb célkitűzések eléréséhez szükséges teendőket – többek között a biodiverzitás-csökkenés mögött húzódó okok kezelését, a biodiverzitás fenntartható használatát, illetve az ebből származó javak igazságos elosztását.