Ökológia

Túlfogyasztás és lelki kiteljesedés – Gyulai Iván új kötetéről

2012. JÚNIUS 24.

A szerző ökológus, a hazai környezet-, és természetvédelem ismert szakembere és a fenntartható fejlődés fáradhatatlan kutatója és propagátora. Gyulai Iván e kötetében a fenntartható fejlődés koncepcióját mutatja be. Nagyon világosan, közérthetően, rendszerszemléletben. Onnan indul el, hogy a megközelítésmód fókuszában nem az emberi igények, hanem a szükségletek kielégítésének biztosítása áll. Ez a kérdéskör magyar irodalmában gyakran összekeveredik.

Az emberiség gondjai éppen az igények túlzott megnövekedéséből erednek, és ezeknek mérséklése lenne a fenntarthatóság fő feladata. Ma már szinte mindenki ismeri és elismeri, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi szerkezetben az anyagi fogyasztás növelése nem fenntartható. A könyv összefoglalja ennek tüneteit. Fő indikátor a környezet terhelése, az „ökológiai lábnyom”, nagysága. Aggasztó adat, hogy a jelenlegi „lábnyom” bolygónk másfélszeresét igényelné máris.

A világos fogalomhasználat és helyzetleírás mellett a könyv nagy érdeme és különlegessége az, hogy részletesen tárgyalja az emberi értékek kérdését. Felsorolja a főbb értékeket, rávilágít a meghatározások és a mérések (pl. rangsorolás) módszertani nehézségeire. Minden adat azt mutatja azonban, hogy a felelőtlen fogyasztás, a kényelem értékei tengenek túl, az ember lelki kiteljesedésének értékei előtt. Több helyen mutat rá a könyv (pl. 25. oldal) a mai ember nagy autonómiaigényére, ez az életével kapcsolatos döntések birtoklására vonatkozik, ebből, továbbá a társadalmi versengésből és kiemelkedésből, személyközi uralmi vágyból sok irracionális, és akár a gazdaság szintjén is megjelenő igény erősödik fel.

Természetesen a termelés a környezet megterhelésének fő forrása, de ezt az emberi értékek és igények hajtják. Ezek eddig nagyrészt átgondolatlanul és ellenőrizhetetlenül működnek, különböző piaci mechanizmusok alapján. (A kötet foglalkozik a pénz és a gazdaság meghatározó szerepével és mechanizmusaival is, és külön ismerteti a háztartási jövedelemszerkezet átrendeződéseinek káros hatásait is.) Az elmúlt évtizedekben különböző nemzetközi szervezetek próbálták ezt a folyamatot szabályozni és mérsékelni, ezeket a könyv ismerteti.

Számos nehézség ellenére az ENSZ következetes környezetvédelmi politikát folytat, sajnos – egyelőre - kevés eredménnyel. A szerző kiemeli, hogy az ENSZ a témakörben jelentős fejlődési utat járt be, de még mindig „tüneti kezelést” folytat, és a jelenségeket nem rendszerben, hanem egyedien kezeli. (Az ENSZ stratégiájához szorosan kapcsolódik a Planetary Boundaries-ként ismérté közlemény, amelyet 2009-ben a Nature hasábjain Rockström és munkatársai publikáltak.) Az Európai Unió sűrűn változó és belső ellentmondásokkal teli stratégiáit is megismerhetjük a kötetből.

A legizgalmasabb azonban a fejlődés problémáinak részletes, mindenre kiterjedő helyzetképe, a gazdaság és a környezet állapota. A kötet említi a talajcsúcs problémáját (gyorsabban pusztul a termőtalaj, mint ahogyan megújul), felhívja a figyelmet az olajcsúcs, a vízcsúcs, a foszforcsúcs közelgő veszélyeire is. Aggasztó a biodiverzitás rohamos csökkenése is. (e.g. az emberi beavatkozás következtében kb. óránként kihal egy faj, míg a természetes kihalás 1-5 faj lenne évente), ebben a tekintetben az ENSZ programjai gyakorlatilag hatástalannak tekinthetők. De ismert a túlhalászat, a korallzátonyok pusztulásának, az óceánok savasodásának, és a káros kémiai anyagok termeléséből származó egészségügyi kockázatok megoldatlan problémája is. Kevés eszköz áll rendelkezésre a szélesedő globális társadalmi olló, és az elszegényedés megállítására is. (A Világbank statisztikái szerint a világ összfogyasztásának 76,60%-át a felső 20% éli fel, míg az alsó 20% mindössze 1,5%-ot fogyaszt.)

Az intergenerációs szolidaritás elve a fenntartható fejlődés kontextusában csak globális méretekben értelmezhető. Emiatt nehezen tehető szabályozó erővé a társadalom életében. Az embereket közvetlenül a társadalompolitika érinti, mert itt szabályozódnak a foglalkozási és jövedelmi viszonyok, itt kell megvalósítani olyan társadalmi kulcsértékeket, mint az esélyegyenlőség az egészségügyben és az oktatásban, vagy a szegénység leküzdése, és ez hat vissza legközvetlenebbül a politikára, ahol a „jól-lét” ígérete és célkitűzése a legfőbb mozgatóerő. Ugyanakkor ezt a folyamatot, pedig a gazdasági-társadalmi berendezkedésünk törvényszerűségei sokszor és sokrétűen befolyásolják.

Ma már a fenntartható fejlődés dilemmájának globális és köztudati kezelése eljutott oda, hogy a fenntartható fogyasztás és a fenntartható életmód is megfogalmazható és politikai és mozgalmi kérdéssé tehető. Ez nagy lépés azon az úton, amely a környezet védelméért már korábban kialakult, amelyen a haladás a közösségek és az egyén felelősségének tudatosítása a cselekvési motivációja jegyében valósul. Különös „személyes globalizáció” ez, a posztmodern korban az ember személyében is felelőssé vált világában. Ezt az üzenetet és újszerű etikai elvet mind több ember érti meg.

A kitűnő könyv éppen ennek az etikának jegyében érdemel továbbgondolást. Nyilvánvaló, hogy a fenntartható fejlődés politikáját a társadalmi marketing minden eszközével támogatni kellene. Új kutatások kellenének, mert az elhárító lelki folyamatok, a közömbösség motivációs struktúrái itt nehezebben törhetők át, mint a legtöbb alkalmazási területen, ahol a közvetlen személyes érdek belátása mégis könnyebben felkelthető.

A fenntartható fejlődés a jövőért küzd, ez pedig akkor is elvont marad, ha utódainkra gondolunk, vagy a csodálatos emberi civilizációt és kultúrát féltjük. Viszont a személyes ellenállás fokozódása várható, ha arra gondolunk, hogy a jól-lét és az autonómia, a hedonisztikus fogyasztás elkerülhetetlenül korlátozást kell szenvedjen, a fenntarthatóság lemondásokkal kell járjon.

A társadalomtudományok segítsége a környezetvédelemben és a fenntarthatóságban elsősorban az értékek kutatásában valósulhat meg. Ezekről még nem tudunk eleget. Biológiai eredetű személyes szükségletek és igények értékkonstrukciói keverednek általános lelki értékekkel és a kultúra által kialakított etikai és spirituális értékekkel, és valószínűleg külön szféra a társadalmi értékek világa, amely a biopszichológiai és a pszichoszociális értékek társadalmi (politikai, hatalmi, közmegegyezési, stb.) struktúrálódásából áll elő. Ezekkel a személyes kapcsolat (azonosulás, elfogadás, elutasítás) a kultúra értékdinamikájában változik, és a politikában újradefiniálódik.

A társadalomtudományi kutatásokkal lehetne támogatni a fenntartható fejlődés megközelítését az általános emberi mentalitásváltozásban, amely a fogyasztási értékektől a kultúra, az emberi relációk és kommunikációs-kapcsolati élményformák, és mindenekelőtt a széles értelemben vett spiritualitás értékeinek dominanciája felé vezet.

Gyulai Iván könyve – láthatóan – megragadó és mozgósító hatású fontos szakmai tanulmány.

Buda Béla, Brys Zoltán


A kötet bibliográfiai adatai:
Gyulai Iván: A fenntartható fejlődés. (Munkatársak: Nagy Dezső, Vigh Andrea, Kiss József) 2012. Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány, Miskolc, 105 old.



HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Ökológia

Minamata kór – Valami új a nap alatt

A kötet alapján teljes bizonyossággal látható, hogy a klíma változása, a tiszta ivóvíz hiánya, a lecsökkent biológiai sokféleség rengeteg viszontagságot hoz még az emberiség számára.

Ökológia

Mennyi az elég?

Az SZVT Kutatási és Fejlesztési Központ székházában került sor arra az interaktív konferenciára, melynek témája Gyulai Iván „Fenntartható fejlődés” tanulmányának három fejezete volt. Az egyes fejezetekhez korreferátumok hangzottak el Gyulai Iván rövid ismertetőit követően, majd a hallgatóság oszthatta meg észrevételeit...

Ökológia

Antidepresszánsok hatékonysága - szubjektív szempont

BUDA Béla

Az antidepresszánsokból valamiféle elixír lett, valamiféle „szóma”, a „Prozac-korszak” embere a szerek révén a „jobbnál is jobban” (better than well) érezheti magát. A depresszió meghatározása kitágult, egyfajta „kisgömböc” lett, amely minden kórképet lassanként magába foglalt.

Ökológia

Big Pharma és Big Ag

BRYS Zoltán

A gyógyszergyárak gyakorlatát számos magas színvonalú kritika érte az elmúlt évtizedben, ezzel szemben a Big Ag viszonylag kevesebb figyelmet kapott orvostudományi folyóiratokban. Számos betegséggel összefüggésbe állítható a táplálkozás. Jelentőségénél fogva hasonlóan kiemelt szakmai figyelmet érdemelne.

Ökológia

A boldogság közgazdaságtana

Elmondható, hogy a piacok leginkább a boldogtalan és elégedetlen fogyasztókra várnak. Ők ugyanis a vásárlói azoknak a nagy mennyiségben előállított komforttermékeknek – pl. cipők, autók, TV-k -, amelyek használata rövidtávon közvetlen ösztönzést és kellemes érzetet nyújt. Azonban ezeknek a termékeknek gyorsan csökken a hasznosságuk, sőt tartós fogyasztásuk hosszútávon függőséghez vezet(het), ugyanis a múltbeli örömérzet megszerzéséhez a jelenben még több komfortjószágot kell fogyasztani.

Kapcsolódó anyagok

Ökológia

Minamata kór – Valami új a nap alatt

A kötet alapján teljes bizonyossággal látható, hogy a klíma változása, a tiszta ivóvíz hiánya, a lecsökkent biológiai sokféleség rengeteg viszontagságot hoz még az emberiség számára.

Gondolat

Bevezetés a szomato-pszichoterápia szerteágazó világába

A szomato-pszichoterápia szemléletében a test és az elme nem különválasztható jelenségek, hanem egyazon dolog, a testelme két aspektusa. Ám ebben a szemléletben mégis a test az elsődleges, a „bölcsebb fél”: a test, a testi élmény biztosíthatja a biztonság, az önbizalom, az önkontroll és a lelki gyógyulás és öngyógyítás lényeges elemeit az egyén számára.

Ökológia

Mennyi az elég?

Az SZVT Kutatási és Fejlesztési Központ székházában került sor arra az interaktív konferenciára, melynek témája Gyulai Iván „Fenntartható fejlődés” tanulmányának három fejezete volt. Az egyes fejezetekhez korreferátumok hangzottak el Gyulai Iván rövid ismertetőit követően, majd a hallgatóság oszthatta meg észrevételeit...

Gondolat

Amikor az orvos egyben filozófus is volt

Habár a filozófusok, a bölcsesség szeretői minden korban kevesen vannak, a filozófiának léteznek sűrűsödési időszakai. Ilyen koncentrált periódus volt az ókori görög (athéni) civilizáció aranykora. A medicina értékrendjét, metafizikáját (az aktív eutanázia és a magzatelhajtás tilalmát, „a beteg java a legfőbb törvény” -t) az aszklépioszi hagyomány alapján kinyilatkoztató, s az empirikusan vizsgálható fizikai hatóokról szóló kórtani elméletét (humorálpatológia) úgyszintén megteremtő Hippokratész kilenc évvel volt fiatalabb Szókratésznél, s amikor meghalt, Platón már az ötvenedik életévébe lépett.

Gondolat

Holnaplányok

Borgos Anna azonban teljesen új, és eddig a nemzetközi irodalomban is mellőzött szempontból mutatja be ezt az érdekfeszítő, tanulságos és tragikus történetet: mégpedig a pszichoanalízis budapesti iskolájához kapcsolódó nők szempontjából.