Régóta megválaszolatlan kérdés, hogy mik azok a mechanizmusok, amelyek fenntartják a különféle fajgazdag élőhelyek, például esőerdők sokféleségét. Számos együttélési mechanizmus ismert, azonban az alapkérdésre máig nincs kielégítő válasz. A Nature Ecology & Evolution szaklapban 2021 júliusában megjelent tanulmány, a „Consequences of spatial patterns for coexistence in species-rich plant communities” szerzői a térbeli elrendeződés kiemelkedő szerepére hívják fel a figyelmet. A jelenség megértésének egyik fő nehézsége az egyedek és a közösség szintjén zajló folyamatok összekapcsolása. A végül makroléptékben (például közösségi szintű abundancia) értelmezett eredményeket gyakran mezoléptékű (például demográfiai ráták) paramétereken keresztül próbálják megragadni, viszont ezek a mikroléptékben (egyedek szintjén) megnyilvánuló folyamatokból jönnek létre. A tanulmány szerzői a problémát multiscale („többléptékű”) megközelítéssel kezelték, egyenletek segítségével vizsgálták az együttélést befolyásoló tényezőket. A térbeli elrendeződés jelentőségét elméleti modellekkel, szimulációkkal és terepi adatokat vizsgálva elemezték. A vizsgálat során fajgazdag erdőkből származó részletes, faegyed szintű felmérési adatokat használtak fel, összesen 9 ázsiai és amerikai területről, amelyek 20–50 hektáros kiterjedésűek voltak. A kutatásból kiderült, hogy a fautódok térbeli elrendeződése, konkrétan a csoportosulás (clustering) megléte és milyensége meghatározó jelentőségű a stabilitás szempontjából. Az egymással versengő fajok populációi egyfajta stabil állapotba kerülhetnek, ha a mezoléptékű folyamatok gyorsan egy kvázi-egyensúlyi helyzethez vezetnek, vagy instabil állapotba, ha negatív kapcsolatok alakulnak ki a fajok csoportosulása és az abundancia között. Azokban az esetekben, ahol az utódok véletlenszerűen jelennek meg az élőhelyen, instabilitás várható, ugyanúgy, ahogy akkor, ha azonos fajú idős (felnőtt) egyedek környékén koncentrálódnak (ez esetben a fajon belüli csoportosulás és fajok közötti térbeli elkülönülés ellenére). Az instabilitás tehát összefügg mind az azonos, mind a különböző fajú egyedek közötti kompetícióval. A közösségi szintű dinamikák stabilitását leginkább az segíti elő, ha az utódok kis csoportokban, de a megegyező fajú idős (szülő)egyedektől függetlenül helyezkednek el. Ilyen elrendeződéshez vezethet az állati terjesztés, vagy az erdőkben természetes módon is létrejövő úgynevezett lékek (az egyébként összefüggő lombkorona hézagjai), és ez a térbeli elhelyezkedés előnyt teremt a ritka fajok számára. A tanulmány nagyban hozzájárul a természetes, fajgazdag élőhelyek együttélésének megértéséhez, és egyben felhívja a figyelmet arra, hogy a térbeli mintázatok figyelembevétele, vizsgálata kulcsfontosságú lehet a különféle ökológiai jelenségek kutatásában. Szemlézte: Pribéli Levente Eredeti közlemény: Hamilton Rebecca, et al. Non-uniform tropical forest responses to the ‘Columbian Exchange’in the Neotropics and Asia-Pacific. Nature Ecology & Evolution 2021:1-11.