A hyperemesis gravidarum előfordulási gyakorisága 0,3-1%, mely tartós hányással, jelentős súlyvesztéssel, ketonuriával és elektrolitzavarral járhat, szövődményként anyai és magzati károsodáshoz vezethet. A terhességi hányás oka teljességében nem tisztázott, feltehetőleg nem a magzat, hanem a placenta a stimuláló tényező. A tünetek összefüggést mutatnak a hCG (human choriogonadotropin) szinttel, ezért oki tényezőként feltételezhető a hCG okozta ovariális ösztrogén produkció szerepe, továbbá a B-vitamin hiánnyal is kimutatható kapcsolat. Kezelés: Gyógyszeres terápia: Az esetek 10%-ában szükséges gyógyszeres kezelés, elsősorban B6- vitamin, antihisztaminok és prokinetikus szerek jönnek szóba. Egy magyar vizsgálatban a periconcepcionális gondozás körében B6-vitamint is tartalmazó multivitamin készítményt kapottak körében szignifkánsan kisebb arányban fordult elő hányinger, illetve hányás, szemben a kontrollcsoporttal. Míg egy másik tanulmányban nem találtak összefüggést a B6-vitamin szint és a tünetek előfordulása között. B6-vitamin és az antihisztamin doxylamin kombinációban elérhető Észak-Amerikában. Korábban felmerült ezen kombináció teratogén hatása, mely nagy esetszámú vizsgálatok alapján nem volt igazolható, azonban jelentősen csökkentette az emesis gyakoriságát, és elsővonalbeli kezelésként ajánlja az ACOG (American College of Obstetricians and Gynecologists). További antihisztamin készítmények is alkalmazhatóak (dipenhydramine, meclizine, hydroxyzine, dimenhydrinate), egyiknél sem igazolódott teratogén hatás. Phenotiazinok és prokinetikus szerek antihisztamin hatástalanság esetén adhatóak. A dopamin antagonista metoclopramid dózissal és az adagolás idejével összefüggően tardív dyskinesist okozhat, emiatt adása megfontolandó. Az 5-hydroxitryptamine-3 receptor antagonista ondansetron egyre szélesebb körben alkalmazott, bár kevés adat áll rendelkezésre biztonságosságával kapcsolatban terhesek körében. Az utóbbi két szer kevésbé szedatív a phenotiazinok közé tartozó promethazinnál. A dopamin antagonista droperidol hatékony, bár a QT idő megnyúlását okozva fatális ritmuszavart okozhat. Refrakter esetekben methylprednisolon is szóba jön, bár adása esetén gyakrabban figyeltek meg szájpadzáródási rendellenességet, ezért csak a 10. terhességi hét után javasolható. Alternatív és kiegészítő kezelés: Tanácsos a hányingert okozó triggerek, ételek, szagok kerülése (zsíros, fűszeres ételek, vas tabletta). Javasolt a többszöri, kis mennyiségű étkezés, bő folyadékfogyasztás, magas fehérjetartalmú, könnyű ételek fogyasztása. Ellentmondásos eredmények születtek az akupunktúrával és az akupresszúrával kapcsolatban. Azonban a gyógyszernek nem minősülő gyömbér hatékonyságát több tanulmány is igazolta. Összefoglalás, ajánlás: Súlyvesztéssel járó tartós terhességi hányás indokolja a gyógyszeres beavatkozást. A hányás hátterében álló egyéb okok kizárása alapvető. A diétás tanács mellett ajánlott a B6-vitamin, doxylamine adása. Hatástalanság esetén phenotiazine, metoclopramide vagy ondansetron lehet az alternatív választás. A methylprednisolont javasolt fenntartani a refrakter esetekre, és a 10. terhességi hét után adni. Perzisztáló hányás, ketonuria, dehidráció esetén szükséges a hospitalizáció, a parenterális folyadék-, elektrolit- és thiaminpótlás, valamint a gyógyszeres kezelés. Refrakter esetekben parenterális táplálás is szükségessé válhat. Szemlézte: dr. Godina Gabriella, Semmelweis Egyetem, I. sz. Belgyógyászati Klinika Forrás: Niebly JR. Nausea and vomiting in pregnancy. The New England Journal Of Medicine 2010;363:1544-50