Az elmúlt évtizedben világszerte megjelentek a Candida auris gombafaj által okozott, számos antimikotikumra rezisztens, egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések. A C. auris környezeti perzisztenciája egyedülálló a Candida-fajok között, virulencia-faktorai kifejezetten elősegítik a bőr kolonizációját, és eliminációját nagyban nehezíti, hogy a hagyományos, biokémiai eszközökkel nehéz azonosítani. A Journal of Clinical Microbiology tanulmánya áttekinti a gombafaj felbukkanásának történetét és hangsúlyozza a kórházi infekciókontroll szerepét. A Candida nemzetség tagjai által okozott véráramfertőzések jelentik az egészségügyi ellátással összefüggő véráramfertőzések 3-4. leggyakoribb okát. A Candida auris felbukkanásáig a Candida albicans-t tartották a legpatogénebb fajnak a nemzetségen belül, azonban a candidemia leggyakoribb oka továbbra is a C. albicans maradt. A fluconazol-rezisztens C. auris-t 2009-ben azonosították Kelet-Ázsiában, és azóta öt kontinensen mutatták ki az általa okozott fertőzést, ami leggyakrabban egészségügyi intézményekben következik be. Amennyiben invazív fertőzés alakul ki, az a kórokozó multidrogrezisztenciája miatt nagy morbiditással jár. A 2009-ben riboszómális DNS szekvenálással azonosított C. auris a japán beteg külső hallójáratából származott, majd ugyanebben az évben Dél-Koreában is találtak 15 olyan, krónikus otitis mediában szenvedő beteget, akiknél a fertőzés okaként C. auris-t azonosítottak. Az első, C. auris által okozott véráramfertőzést is Dél-Koreában mutatták ki (2011). A Dél-Koreában rendelkezésre álló Candida-izolátumok retrospektív elemzése ezután kimutatta, hogy C. auris által okozott véráramfertőzés először 1996-ban fordult elő. A Candida-izolátumokat 2004 óta gyűjtő nemzetközi SENTRY repozitórium több mint 15.000 Candida-izolátumának elemzése révén csak négy korábban tévesen azonosított C. auris kultúrát találtak, amiből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a C. auris valóban egy új fungális patogén. A fehér, bézs vagy krémszínű telepeket alkotó C. auris genomjának elemzése feltárta, hogy a gombafaj kifejezetten divergens: bázissorrendje óriási mértékben eltér a többi Candida-fajétól. A biokémiai módszerekkel történő detektálás nehézsége miatt a fertőzések megelőzése, kezelése érdekében különösen fontos volna polimeráz láncreakciót alkalmazó, PCR-alapú diagnosztikus teszt kifejlesztése. Az amerikai és az európai járványügyi központok (CDC, ECDC) 2016-ban hívták fel az orvosi szakma képviselőinek a figyelmét a C. auris által okozott fenyegetésre, és azóta kérik a fertőzések jelentését. A klinikai C. auris izolátumok számos mintatípusból származnak: a gombafajt kitenyésztették már a normális körülmények között steril testfolyadékokból, légúti szövetekből, vizeletből, epéből, sebekből és nyálkahártya-kenetből. Az invazív fertőzés leggyakrabban véráramfertőzés formájában, leginkább a komorbiditásokkal küzdő, számos egészségügyi beavatkozásnak kitett betegeknél jelentkezik, tipikusan néhány héttel a kórházi felvételt és széles spektrumú antibiotikum- vagy antifungális kezelést követően, és 30-60%-os mortalitással jár. Az eddig tesztelt C. auris izolátumok közül valamennyi rezisztens volt flutoconazolra, és változó érzékenységet mutattak a többi azolra, az amphotericinre és az echinocandinokra (a rezisztenciát a multidrogtranszporterek overexpressziója és egyes enzimkódoló gének mutációi okozzák). A kezelést általában valamelyik echinocandinnal indítják az esetlegesen kialakuló rezisztencia szoros monitorozása mellett, de erősen ellenjavallt az aktív infekció nélküli kolonizáció kezelése. Különös kihívást jelent – ha nem egyesen lehetetlen - a valamennyi terápiás opcióra rezisztens fertőzés kezelése. Az ideális módszer a C. auris infekció megelőzése, a fertőzés esélyének minimalizálása, a szükségtelen antibiotikum-használat kerülése. Alapvetően fontos – különösen az intenzív osztályokon – a megfelelő infekciókontroll, a kórházi felületek fertőtlenítése és a kézhigiénia szabályainak betartása. Eredeti közlemény Candida auris: an Emerging Fungal Pathogen. J Clin Microbiol. 2018 Jan 24;56(2). pii: e01588-17. Szemlézte: Kazai Anita dr. eLitMed.hu 2019. 04. 24.