Az immunizációs törekvések, a fertőzés szezonalitására utaló adatok (mint például a tavalyi alacsony nyári esetszámok), valamint a fertőzésen való átesés következtében kialakuló szerzett immunitás sokaknak reményt adott, hogy a Covid-19-hez köthető megbetegedések és halálozások száma jelentősen csökkenni fog. Ugyanakkor számos fontos tényezőt figyelembe kell vennünk, melyek óvá intenek a túlzott optimizmustól. Murray és Piot a JAMA-ban megjelent cikkükben három fő tényezőn keresztül mutatják be, hogy a nyájimmunitás elérése talán mégsem annyira egyszerű, mint ahogy azt gondoltuk. Először is a vakcinák bizonyos variánsok, mint például a B.1.351 (más néven dél-afrikai variáns) által okozott megbetegedés megelőzésében kevésbé hatékonyak. Ha a jelenlegi vakcinák átlagos hatékonyságát a tünetmentes betegség megelőzésében 90%-nak tételezzük fel, valamint az eddigi adatok alapján reálisnak tűnő 20%-os hatékonyságcsökkenéssel számolunk a fertőzőképesség megelőzésében (azaz az oltottak 90%-ának 20%-a tünetmentes terjesztő lehet) és 33%-os átlagos hatékonyságcsökkenéssel a B.1.351 variáns esetében, a B.1.351 transzmisszióját csupán 50%-os (≈0,9×0,8×0,67) hatékonysággal tudjuk a vakcináció által csökkenteni. Másodszor, a beoltott emberek száma nem lesz elég magas. Mivel jelenleg a gyerekek nem kaphatnak oltást, az USA-ban csak a népesség mintegy 75%-a oltható. Talán hosszú távon még fontosabb, hogy nem lesz mindenki hajlandó beoltatni magát. Az USA-ban a magukat beoltatni vágyók számát a népesség kb. 75%-ának becsülik, így még ha azt is feltételezzük, hogy lesz egy gyerekek oltására is alkalmas vakcina, a B.1.351 dominanciáját feltételezve a vakcinációból származó előny csupán 37,5%. Harmadszor, vannak arra vonatkozó adatok, hogy egy bizonyos variáns által okozott korábbi fertőzés nem feltétlenül véd egy másik variáns általi reinfekciótól. Ha ez valóban így van, a nyájimmunitást kizárólag a vakcináció által lehetne elérni. Az infekció szezonalitása és a nyájimmunitás elérésének fent említett korlátai felvetik annak a lehetőségét, hogy a visszatérő téli hullámok normává válhatnak. A szerzők 5 lehetséges stratégiát tárgyalnak, mellyel ezeknek a hullámoknak a társadalomra és az egészségügyre kifejtett hatásait mérsékelni lehetne. 1. A globális vakcinációs törekvések intenzifikációja, az alacsony és a közepes jövedelmű országokat is beleértve. 2. A járvány szoros követése az újabb variánsok megjelenésének mihamarabbi detektálása céljából. Így (az influenzához hasonlóan) az új variánsok elleni vakcina időben kifejleszthető lenne. 3. Az egészségügyi rendszer, különös tekintettel az intenzív osztályos ellátás optimalizálása a téli hullámokra. 4. A transzmisszió valószínűségének csökkentése, például szezonális maszkviselési kötelezettség, bizonyos résztvevőszám feletti események online platformokon történő megvalósítása. 5. A magas kockázatú egyének életmódjának módosítása, például az érintett csoportok téli összejöveteleinek korlátozása. Összefoglalásként a szerzők kiemelik, hogy a visszatérő szezonális Covid-19-járvánnyal való megbirkózáshoz mind az egészségügyi rendszer változása, mind pedig a kulturális alkalmazkodás elengedhetetlen. Szemlézte: Cséke Balázs dr. Eredeti közlemény: Murray CJL, Piot P. The Potential Future of the COVID-19 Pandemic: Will SARS-CoV-2 Become a Recurrent Seasonal Infection? JAMA 2021;325(13):1249-50.