A nemzetközi kutatás
Violaine Saint-André és munkatársai, a párizsi Pasteur Institute és a stockholmi Karolinska Institutet immunológus, genetikus és biostatisztikus szakemberei annak jártak utána, hogy az életkoron, a nemen és a genetikán kívül milyen egyéb tényezők befolyásolhatják az immunválasz egyik fontos elemét, a citokinválaszt. Saint-André és munkatársai a Milieu Intérieur projekt során összegyűjtött vérmintákat, vizsgálati eredményeket és kérdőíves adatokat használták. E projekt célja az egészséges immunrendszer egyedi variabilitása mögött álló okok feltárása; eddigi eredménye az életkor, a nem és a genetika hatásának számszerűsítése. A kutatók 1000 személy teljes vérmintáit 22 órán át stimulálták 11 ismert immunagonistával (vírusok, baktériumok, toxinok, antitestek), majd megmérték 13 orvosilag releváns citokinfajta koncentrációját (az alkalmazott immunagonisták között a veleszületett és az adaptív immunrendszer indukálói egyaránt voltak). Az így kapott eredményt 136 szociodemográfiai, környezeti, klinikai és táplálkozási változó tükrében elemezték, és megállapították, hogy ezek a változók milyen összefüggést mutatnak az egyes citokinfajták vérszintjével.

Az eredmények
Mint kiderült, a dohányzás, a látens cytomegalovirus-fertőzés és a testtömegindex járul hozzá leginkább a citokinválaszban tapasztalható egyéni variabilitáshoz (erősebb indukciót okozva). A jelenlegi dohányzás a veleszületett és az adaptív immunválasz citokinjeit egyaránt befolyásolja. A dohányzással kapcsolatos változók – a dohányzás éveinek száma, az utolsó dohányzás óta eltelt évek száma és a cigaretták teljes száma – következetes összefüggéseket mutatnak a citokinválasszal. A jelenlegi dohányosokkal szemben a múltbeli dohányosok veleszületett immunválasza a stimulációt követően nem tér el a soha nem dohányzókétól. Ezzel ellentétben, a múltbeli dohányosok adaptív immunrendszere a jelenlegi dohányosokéval megegyezően a stimulációt követően erősebb indukciót mutat. Vagyis a dohányzás rövid távon hat a veleszületett immunválaszra, míg az adaptív immunválaszra hosszú távú hatása is van. Mindez megerősíti azt a korábbi megfigyelést, miszerint a dohányzás gyulladást vált ki a szervezetben, és rontja a bakteriális fertőzésre adott immunválaszt.

A kutatók azt is megvizsgálták, hogy epigenetikus változások állnak-e a dohányzás hosszú távú hatása mögött. Kb. 2500 olyan DNS-metilációs helyet azonosítottak, ami nem dohányzókkal összehasonlítva a jelenlegi dohányosok DNS-ében alulmetilált (a múltbeli dohányosok esetében pedig metiláltságuk mértéke a kettő között helyezkedik el), és ezek között kb. 130 olyan metilációs helyet találtak, ami összefüggést mutat a citokintermeléssel. A korábbi dohányosok esetében a dohányzással töltött évek száma, az elszívott összes cigaretta száma és a stimuláció hatására megnövekedett IL-2-szint negatívan korrelál az említett DNS-helyek metilációs szintjével, míg a dohányzás abbahagyása óta eltelt évek száma pozitívan korrelál a DNS-metilációs szintjükkel. Az a DNS-hely egyébként, aminek hipometiláltsága leginkább összefügg a dohányzással, a dohányzás abbahagyásának kvantitatív biomarkere; a hely hipometiláltsága a COPD és a tüdőrák megnövekedett kockázatát is jelzi.
A dohányzás az immunagonistákra megnövekvő citokinszint interindividuális varianciájának 4–9%-át magyarázza, ami az életkor, a nem vagy a genetikai hatásoknak megfelelő szint, amennyiben azok jelen vannak.
Mint arra a kutatók felhívják a figyelmet, a dohányzás és az elhízás az immunrendszer hibás működésének módosítható rizikófaktorai, az ellenük való küzdelem a közegészségügy és a klinikusok prioritása kell legyen, továbbá annak a reményüknek is hangot adnak, hogy az immunválasz-variabilitás hátterében álló tényezőket a jövőben figyelembe veszik a kezelések tervezése és az oltások fejlesztése során.

szemlézte: dr. Kazai Anita

Eredeti:

Smoking changes adaptive immunity with persistent effects.

Saint-André V, Charbit B, Biton A, Rouilly V, Possémé C, Bertrand A, Rotival M, Bergstedt J, Patin E, Albert ML, Quintana-Murci L, Duffy D; Milieu Intérieur Consortium. Nature. 2024 Feb 14.

https://doi.org/ 10.1038/s41586-023-06968-8.