Régi feltételezés, hogy az Epstein–Barr-vírussal (EBV) történő megfertőződés indítja el a sclerosis multiplexet (SM) eredményező kórfolyamatot. Korábbi vizsgálatok az SM-es betegek 99,5%-ában emelkedett EBV-ellenes antitestszinteket mutattak ki, mely magasabb az egészséges populációban mért 94%-os értékhez képest. Egy mostanában publikált eredmény több mint 10 millió, az USA hadseregében 1993 és 2013 között szolgáló katonákból álló kohorszba tartozó 801 SM-es beteget vizsgált. A 801 beteg közül 35 kezdetben EBV-szeronegatív volt, az SM kezdete előtt közülük 34 beteg szeropozitívvá vált. A 801 SM-es beteg közül mindössze egy beteg volt EBV-szeronegatív az SM kezdetekor, mely meggyőző érv amellett, hogy az EBV valóban képes lehet elindítani az SM-hez vezető folyamatot.

Robinson és Steinman a Science-ben megjelent cikkükben az SM kialakulásának egy lehetséges modelljét mutatják be. Hogyan képes egy B-sejteket fertőző vírus egy központi idegrendszert érintő betegség kiváltására? Az SM-ben gyulladásos reakció alakul ki a neuronok axonjai és az őket szigetelőként borító myelinhüvellyel szemben, mely végső soron idegsejt-károsodáshoz is vezet. SM-ben a B-sejtek és leszármazottaik, a plazmasejtek, integrin α4 molekulát expresszálnak, mely ezeket a sejteket képessé teszi arra, hogy átjussanak a vér-agy gáton és így az agyállományba vándoroljanak. Az SM-re jellemző a plazmasejtek agyállományi klonális szaporulata, majd az ezt követően kimutatható immunglobulin-szintézis. Ezek az immunglobulinok az érintett betegek liquorját elektroforetizálva úgynevezett oligoklonális sávokba (oligoclonal bands, OGB) tömörülnek, mely a plazmasejtek klonális szaporulatát tükrözi. Ezek az antitestek képesek a myelinhüvelyt képző oligodendrocytákhoz kapcsolódva az érintett sejtek károsítására. Számos vizsgálat kimutatta, hogy az SM-es betegek agyában EBV-fertőzött B-sejtek találhatók. A B-sejtek számának csökkenését okozó CD20-ellenes monoklonális antitestek alkalmazása az egyik leghatékonyabb terápiának bizonyult az SM-ben, ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a vér-agy gáton ezek az antitestek nem képesek átjutni, így a központi idegrendszeren belül nem érnek el hatékony koncentrációt, továbbá a plazmasejtekre sincsenek hatással, ugyanis ezek a sejtek nem expresszálják a CD20 antigént.

A pontos mechanizmus, mely EBV-fertőzést követően SM kialakulásához vezet, nem tisztázott. A lehetőségek között szerepel a molekuláris mimikri, azaz a vírusfehérjék hasonlíthatnak a myelinben található vagy egyéb központi idegrendszeri fehérjékhez, ezáltal autoimmunitást válthatnak ki. A B-sejtek EBV-fertőzése több módon is képes a fertőzött B-sejtek aktiválására. A fertőzött sejteket támadó citotoxikus (CD8+) T-sejt-válasz is képes lehet a központi idegrendszer károsítására, amennyiben az EBV-fertőzöttség perzisztál. A közelmúltban számos keresztreaktív antitestet sikerült kimutatni SM-es betegek szérumából: az EBV BFRF3 kapszidfehérjéje-ellenes antitest kötődik a citoplazmában található septin-9 molekulához, mely demyelinisatióhoz vezethet. Az EBNA-1 virális fehérje ellen termelődő antitestek több központi idegrendszeri fehérjéhez is képesek kötődni, ilyenek az anoctamin 2 kloridcsatorna, mely az axonalis ingerületvezetésben játszik szerepet, a myelinbázikus fehérje, mely a myelinhüvely képzésében fontos és a glialCAM központi idegrendszeri sejtadhéziós molekula. Érdekes módon az emberi fehérjéken található epitópok az EBNA-1 fehérje szomszédos régióiban találhatók, az ellenük kialakuló immunválasz az immunvédekezési mechanizmusok között leírt epitópterjeszkedésre lehet példa.

Élete során közel mindenki átesik EBV-fertőzésen, ugyanakkor a fertőzöttek csupán kis hányadában alakul ki SM, így egyéb tényezők kóroki szerepe is fontos az SM kialakulásában. Ezek között a gének között szerepelnek a humán leukocyta antigén (HLA-) fehérjék, melyek az antigénprezentációban, ezáltal a molekuláris mimikri kialakításában rendkívül fontos szereppel bírnak. Az eddigi eredmények alapján tehát az EBV-fertőzés nem elégséges az SM kialakulásához, annak csupán egy valószínűleg szükséges első lépése. A jövő feladata annak megválaszolása, hogy az EBV-ellenes vakcinák képesek lehetnek-e védelmet nyújtani az SM-mel szemben. További érdekes kérdés, hogy terápiás haszonnal jár-e a központi idegrendszerben található B-sejtek elpusztítása, illetve az EBV-t célzó antivirális szerek alkalmazása, főleg ha a betegség korai szakaszában kerülnek alkalmazásra.


Szemlézte:
Cséke Balázs dr.

Eredeti közlemény:
Robinson WH, Steinman L. Epstein-Barr virus and multiple sclerosis. Science 2022;375(6578):264-265.