Luc Besson Lucy című nagyjátékfilmje első látásra konyhafilozófiásnak tűnhet, amely slendriánul, komolytalanul fordul az „örök témák” és kurrens bioetikai problémák felé. Ám ismerve a rendező előéletét, különösen az Élethalálharc című korai némafilmjét, illetve a Metró, a Nikita és a Léon című filmjeiben kialakult, alapvetően képi filmnyelvét és a „bessoni esztétikát”, valamint a rendező sajátos humorát, érdemes továbbgondolnunk a filmet. Nem zárható ki, hogy a Lucy kliséépítménye tudatos és a film sajátos kritikai reflexió korunk doxáira. (A doxa itt a szó szociológiai értelmében szerepel: olyan sokszor implicit tudás, amelyet átveszünk anélkül, hogy kritikai reflexióval megvizsgálnánk.) Épp ezért érdekes a Janus-arcú rendező, Luc Besson, mert szinte minden késői filmje könnyen befogadható a hollywoodi filmeken szocializálódott nézők számára - ugyanakkor erős ellenérzést váltanak ki az európai művészfilmeket kedvelő nézőkből. Késői filmjei sem illeszkednek teljesen a szigorú hollywoodi kánonba. Persze számos filmesztéta szerint Besson késői filmjei blőd akciófilmek minden mondanivaló híján, teljes mértékben kommerszek és művészietlenek. A Lucy műfaját tekintve science-fiction, amely az „agyunk 10%-át használjuk” urbánlegendára épít. Az emberi agy működéséről, kapacitásáról még keveset tudunk ahhoz, hogy egy egyszerű viszonyszámmal kifejezhető legyen annak „használtsága”. Ennek ellenére ez a mítosz tartósnak látszik, egyesek már a populáris folklór részének tekintik. A mítosz sikere talán annak köszönhető, hogy megragadja az individualista nyugati ember (sokszor omnipotens) kiteljesedési törekvését, és önmagával szembeni állandó elégedetlenségét. Erős az áthallás is, mivel a Lucy a lizergsav-dietilamid (LSD) egyik utcai neve. Az LSD erős pszichedelikum, a rekreációs céllal használók fenomenológiai beszámolóiból néhány elem csupán kvantumhipotézisekkel, csodákkal magyarázható. Ezek közül néhány a filmben is megjelenik. Ráadásul a filmben a főszereplő Lucy egy illegális, új nootropikus drog túladagolása miatt kezdi használni agyának mind teljesebb „kapacitását”. Ezzel párhuzamosan egyre robotszerűbbé, embertelenné válik. Az átalakulásba belehal (talán lelövik), átadja az emberiségnek a túlélés USB-kulcsát és a mobiltelefonok nyelvén szól. Lucy nem egyértelműen „jó”, jézusi szereplő: könyörtelen gyilkos, ha arra van szükség. Etikai hovatartozása megosztja a nézőket, ahogy a film elején a naiv egyetemista lányból folyamatosan egy érzéketlen gép válik. Besson-nál megszokott módon a furcsa történet egy akciófilmbe van beágyazva, számos utalást, hivatkozást tartalmaz más alkotásokra (Samsara, A Sixtus-kápolna mennyezetfreskója, Az ötödik elem, Brazil stb.) Besson szokásához híven pimasz és megosztó filmet készített. A fiatal nőből drog hatására legyőzhetetlen, mindenható kvantumszámítógéppé váló lény talán nyugati lázálom. A technológiába vetett feltétlen hitünk és az embertelenedésünk kifejeződése. A film mindenesetre jó vitaindító: a medikalizáció, a human enhancement, a pszichedelikumok, a kvantumtudat és más bioetikai kérdések felvetésére is alkalmas. eLitMed.hu 2014. szeptember 12.