Roma fiatalok orvossá válását segíti elő a Semmelweis Egyetem és a külföldi fiatalok hazai orvosegyetemi tanulmányaira előkészítő tanfolyamokat tartó Avicenna International College. Üresen áll hazánkban160 háziorvosi állás, különösen a kis telepekre nehéz háziorvosokat találni. A jobb orvosi ellátás elősegítésére pályázott a Társadalmi Megújulás Operatív Program munkaerőgazdálkodás és oktatásmegújulás című pályázatára 2009-ben a Semmelweis Egyetem és az Avicenna International College. A pályázatot összekötötték a hátrányos helyzetben lévő kisebbség értelmiségi képzésével. Céljuk, hogy kineveljék a roma értelmiséget, akik a papokhoz, tanárokhoz hasonlóan példával szolgálnak, irányt mutatnak és jobbítják a településen élők életét. A roma orvosok segíthetnének a telepeken élőknek a beilleszkedésben, a hagyományok megőrzésében és a fejlődésben. Mint dr. Rosivall László, a Semmelweis Egyetem Kórélettani Intézetének igazgatója elmondta, szerte az országban hirdették programjukat; egyházon, romológusokon, tanárokon keresztül kerestek roma fiatalokat orvosegyetemi tanulmányaikra felkészítő tanfolyamukhoz. Azt gondolta, jelentkeznek majd a tanárok tanítványaikkal, de olyan módon senki sem jelzett vissza. Jelentkezett viszont 36 fiatal, akikkel ötfős felvételi bizottság tagjai beszélgettek életükről, tanulmányaikról, terveikről, vágyaikról. A fiatalok közül kilencet vettek fel a programra, olyanokat, akik vállalják cigányságukat, akikben reményt látnak, hogy felzárkóznak, megtanulják a tananyagot és akik feltételezhetően visszamennek a telepre, a romák közé gyógyítani. Óriási ugrást kell megtenniük, megfelelni az egyéni és társadalmi kihívásoknak. A diákok között vannak tavaly érettségizettek és az idén maturálók is, továbbá házasságban élő is. Utóbbi nem hátrány, csupán nehezebb neki a tanulás. Rosivall igazgató tapasztalta, hogy a fiatalok között van, aki ugyan vidáman jött a programra, de azóta már inkább szomorú, mert látja, hogy milyen hatalmas fába vágta fejszéjét. A professzornak is nagy munka volt a program elindítása. Nevéhez fűződik a pályázat roma fiatalokat oktató programjának ötlete és kidolgozása, mely programrész lett a pályázat húzóereje. Egyetemi polgárként vállalta, hogy segíti a roma fiatalok orvossá válását. De az úttörő munka mindig nehéz; sok gondot kell megoldani. Sokan vannak, akik örömmel segítenek, de nem ritka a közömbösség sem. De a gyerekekért csinálja. Az egyik diák már tudja, hogy fogorvos lesz, a másik álma, hogy orvos legyen és már most ápolónőként dolgozik. A fiatalok kémiát, biológiát, élettant és angol nyelvet tanulnak a felkészítő intézetben, Rosivall igazgató megfogalmazásában a „versenyistállóban”. A 15 hetes program után az egyetemre kerülőknek tutori segítséget kívánnak adni. Most a hétvégeken a napi 5 szaktantárgyi óra mellett 2 órában úgynevezett kulturális előadást is hallgatnak. Ezeken például Falus András, a MTA tagja, Batta András, a Zeneakadémia rektora, Náray-Szabó Gábor, a MTA könyvtárának főigazgatója „öntik a fejükbe a kultúrát” – fogalmazott a professzor. Emellett színházba és moziba is viszik őket a program vezetői. Ez mind pénzbe kerül, amiből kevés van, ezért legutóbb már jótékonyságra kérte Rosivall professzor az Iparművészeti Múzeum vezetését, hogy ingyenesen mehessenek múzeum látogatásra. Takács Imre főigazgató nemcsak ezt tette lehetővé, hanem maga vállalta a tárlatvezetést. A mélyszegénységből érkezett gyerekeknek nagy akaraterőre, elszántságra van szükségük ahhoz, hogy szombatonként reggel 9 órára megérkezzenek Budapestre egy kis nyírségi településről, vagy Pécsről és napi 7 órában tanuljanak vasárnap délután 4 óráig, amikor megint felülnek a vonatra és hazamennek, hogy másnap reggel újra kezdjék a munkát vagy a tanulást. A februárban indult program első napján a professzor azzal szembesült, hogy a fiataloknak nem csak vonatjegyre nincs pénzük, de ételre sem és üres hassal bizony nehéz tanulni. A TÁMOP pályázat támogatását oktatásra lehet költeni, de a diákoknak enniük és utazniuk is kell. Ennek ellenére ha nem akarják, hogy leálljon a program, vonat- és villamos jegyeket kell adniuk a diákoknak hétről - hétre. Az intézetigazgató naponta 30-40 telefont is intéz, támogatókat próbál szerezni a diákoknak. – Sokan ígértek, de még senki nem adott – sommázta az eredményt. A diákoknak tanulniuk, s a program végén, illetve közben is vizsgázniuk kell, de a professzor nem ígérte, hogy aki elvégzi a tanfolyamot, és sikeres vizsgát tesz, az bekerül az egyetemre. De mindent megtesz érte. Elment a döntéshozókhoz és törvénymódosító javaslatot tett, hogy minden egyetem alkalmazhasson pozitív diszkriminációt a felvételi során. Azaz pontszámtól függetlenül vehessen fel többszörösen hátrányos helyzetű tehetséges fiatalokat. Tervezi, hogy mind a négy hazai orvosegyetemet felkeresi kérésével, vegyék fel a hátrányos helyzetű, legjobb tanulmányi eredményt elérő diákokat csak úgy, hozomra, aztán kiderül, hogy teljesítenek. De ha ez sikerül majd és kiválóan tanulnak is a gyerekek, akkor sem megoldott orvossá válásuk. Mert miből fedezik minimum 6 éves tanulmányaik alatt saját és esetleg társuk létfenntartásának költségét? A professzor megpróbálna összeszedni az egyéni ösztöndíjakat, de eddigi tapasztalatai azt mondatják vele, hogy „Nem tudok még ilyen szent célra sem pénzt gyűjteni”. A programot azonban jövőre is folytatni akarja. eLitMed; Császi Erzsébet Kapcsolódó anyagok: Egészségvizsgálat romák számára

LAM (Lege Artis Medicinae) - 2003; 13(1) Többszörös hátránytól sújtva

A nyomor szélén élőkön segítenek