Japán több száz délkelet-ázsiai ápolónak engedélyezi, hogy rövid távú szerződéssel munkát vállaljanak az országban, ha azonban az egészségügyi dolgozók tovább szeretnének maradni, olyan vizsgán kell helytállniuk, amelyet szinte lehetetlen teljesíteni. Az Indonéziából és a Fülöp-szigetekről származó ápolók és gondozók most arra kérik a befogadó országot, hogy enyhítsenek a követelményszinten, amelyhez több ezer japán karaktert és orvosi szakkifejezést kell megtanulniuk szokásos napi teendőik mellett. „Nagyon nagy kihívás ez az egyetlen egyszer megpróbálható vizsga azután, hogy három éve itt dolgozunk teljes munkaidőben” – mondta kedden a tokiói sajtótájékoztatón a 28 éves indonéz ápolónő, Wahyudin, aki elmondása szerint a Japánban dolgozó külföldi ápolók nevében beszélt. „Véleményem szerint a jelenlegi vizsga inkább a japán nyelvtudást méri, mint az ápoló szaktudását.” Az elmúlt néhány évben több száz fülöp-szigeteki és indonéz ápolót engedtek belépni a szigorú bevándorlási szabályokkal rendelkező, elöregedőben lévő Japán egészségügyi munkaerőpiacára, hogy ellensúlyozzák az egészségügyi szakdolgozók hiányát. Azoknak, akik az engedélyezett három illetve négy évnél hosszabb ideig szeretnének Japánban maradni, vizsgát kell tenniük – ez azonban tavaly a tesztet író 254 jelentkező közül mindössze három embernek sikerült. Wahyudin a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a múlt hónapban tartott próbavizsgán egyetlen indonéz gondozónak sem sikerült átmennie. Az ápolónőt a sajtótájékoztatón Hirohiko Nakamura, a felsőház konzervatív ellenzéki képviselője támogatta. A japán egészségügyi minisztérium februárban készített felmérése szerint az idősek és fogyatékosok több mint 90 százaléka állította azt, hogy elégedett azzal a szolgáltatással, amit az indonéziai gondozójelöltek nyújtottak számukra az egészségügyi intézményekben. Forrás: Medipress