A csonttörések gyógyításában alapvető kérdés a rehabilitáció, az utóbbinak pedig alapfeltétele a sérült testrész mozgatása. Erre a célra fejlesztettek ki magyar orvosok és mérnökök egy intelligens eszközt, amely méri és regisztrálja a gyógyuló alsó végtagot ért terhelést. Egy eltört csontban és környezetében megszakad a keringés, majd a sérült csontvégek összeillesztése után ismét megindul - ettől (is) függ a minél hamarabbi összeforradás. A keringés gyorsításának alapvető eszköze a mozgatás, tehát a sérült testrészt terhelni kell. Nem mindegy azonban, hogy mekkora ez a terhelés. Ha túl kicsi, a hatása is elégtelen. Ha túl nagy, akkor meg akár el is mozdulhat a forradóban lévő csont. (Kivéve, ha szegecseléssel vagy más módon rögzítették a csontvégeket.) Igaz, a terhelést fájdalom is kíséri, ami megakadályozza a túlzásokat. De ha csupán arra gondolunk, hogy mindannyiunknak más és más a fájdalomérzete, könnyen beláthatjuk: meglehetősen szubjektív elem a fájdalom jelentkezése. Az egyszeri beteg is visszakérdezett, amikor orvosa felhívta a figyelmét, hogy most már terhelheti a még mindig fájó testrészt: "Doktor úr, addig terheljem, amíg nem fáj?" Mire az orvos így válaszolt: "Még azon túl is egy kicsit." Régebben valóban hasonlóképpen, az érzésekre apellálva tettek javaslatot mondjuk egy eltörött sípcsont terhelésére. Az ehhez hasonló "szubjektív észleléseket" lehet elkerülni Csernátony Zoltánnak, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumához tartozó ortopédiai klinika igazgatójának a találmánya alapján készített intelligens gyógyászati segédeszközzel, amelyet a Metaelektro Méréstechnikai Kft. valósított meg. Utóbbi bevonta a munkába a Debreceni Egyetem szilárdtest fizikai tanszékét és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet is. Teljes és objektív ellenőrzés Az eszköz az eddig alkalmazott eljárásoknál lényegesen egyszerűbb, ugyanakkor sokkal több visszajelzést ad arról (a betegnek is), hogy milyen terhelés érte az alsó végtagot. A találmányból egyelőre két prototípust készítettek a szakemberek. Az egyiket a járógipsz sarok részében lehet elhelyezni, a másikat pedig a cipőben. Mindkettő információkat szolgáltat a terhelésről, amelyeket egy központi egység (a gyógyulást ellenőrző orvos vagy gyógytornász számítógépe) tárol. Mindkét típus megvalósítható drótnélküli és vezetékes kivitelben. A beteget pedig egy kijelzőn fény-, rezgés- vagy hangjelzés segítségével informálja arról, hogy helyesen terhelte-e a fájós testrészt: így megtanulja a megfelelő terhelést előidéző mozgást. Amikor megindul a lábtöréses beteg rehabilitációja, a beteggel együttműködve megállapítják azt a terhelést, amely szükséges a gyógyuláshoz. A lábadozó hamarosan begyakorolja, hogy ehhez milyen mértékben helyezheti testsúlyát a sérült végtagra. Kezdetben akár bottal vagy mankóval is csökkentheti a teljes terhelést, majd ezeket el is hagyhatja. Egy-egy kontrollidőszak végén aztán kiértékelik a számítógépben rögzített terheléseket. Ahogyan halad előre a csontok összeforrási folyamata, úgy lehet fokozatosan növelni a terhelést, egészen a gyógyulásig. Mindezt teljes és objektív ellenőrzés mellett végzik. Az eredmények a beteg vizsgálati adatait tartalmazó digitális adattárba kerülnek, bármikor visszakereshetők és az optimálissal összehasonlíthatók. Az új, intelligens gyógyászati segédeszköz nagy tömegeket érint. Magyarországon évente mintegy 70 ezer csonttöréses baleset fordul elő, és körülbelül tízezren esnek át valamilyen protézis (például térdprotézis) beépítésével járó műtéten. Számukra jobb, megbízhatóbb és hathatósabb gyógyulási lehetőségeket kínálhat ez az eszköz. A terhelést betanító és ellenőrző műszerrel most hazai és külföldi tesztek folynak, amelyek eredményeit fel is használhatják a végső termék kialakításához. Előreláthatólag 2013 végén kerülnek a forgalomba a segédeszközök, amelyek projektje az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési alap társfinanszírozásában valósult meg 221 millió forintból (az összegből 143 millió forint a pályázati forrás). MTI