A hírek szerint január végéig meghosszabbították Robert Capa, a világ egyik legismertebb haditudósító fotósa képeiből rendezett kiállítást Győrben. A győri tárlat negyven képet mutat be a négy kontinens 23 országának fegyveres konfliktusairól tudósító magyar származású Robert Capa (1913–1954) életművéből. A spanyol polgárháborúban készített felvételek, a második világháború harcainak képei, köztük a normadiai partraszállás megörökítése, majd az ázsiai haditudósítások a XX. század lenyomatai. A válogatásban helyet kaptak a Capa művészbarátairól, egyebek között John Steinbeckről és Henri Matisse-ról készült portrék is. A tárlat látogatóit a művész egyik korai, Trockijról készült képriportja fogadja, a záró felvétel pedig indokínai szántóföldön dolgozó idős parasztembert ábrázol. Az anyagot abból a csaknem ezer felvételből válogatták, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum 2008-2009 fordulóján vásárolt a Capa hagyatékát őrző New York-i International Center of Photography gyűjteményéből. Capa Friedmann Endre néven született Budapesten, és rövid élete során öt csatatéren fotózott, így vált a 20. század egyik legjelentősebb fotósává. Elsősorban dokumentaristaként, haditudósítóként tartják számon. Képeit a spanyol polgárháborúban, a japánok kínai inváziójakor, a második világháború európai hadszínterein, az első arab-izraeli háborúban és Indokínában készítette. A II. világháború folyamán ott volt Észak-Afrikában,Olaszországban, és anormandiai partraszállásnál az Omaha Beach-en és Párizs felszabadításakor. Testközelben dokumentálta a háború eseményeit. A háború olyan, mint egy idősödő színésznő, egyre veszélyesebb és egyre kevésbé fotogén – mondta Capa. „Capa mindig, egész pályafutása során, elsősorban emberek fényképésze volt, és sok borús felvétele – beleértve a csataképeket is – nem annyira események krónikái, mint inkább végletes feszültség alatt álló emberekről készült mélyen együtt érző és rokonszenvező tanulmányok.”– írta róla barátja, John Steinbeck. Friedmann Endre szülei szabók voltak, a Kossuth Lajos utcában volt az üzlethelyiségük. Egy bátyja és egy öccse (Kornél) volt. Öccse később szintén fényképész lett és szép karriert futott be. Friedmann Endre a Német Politikai Főiskolán újságírást tanult Berlinben, ám 1933-ban származása miatt távozni kényszerült. Párizsba ment, ahol olyan akkor már ismert fotográfusokkal barátkozott össze, mint a szintén magyar származású André Kertész vagy a a „tiszta stílus” megteremtője, a zseniális Henri Cartier-Bresson. Friedman hamarosan a párizsi művészvilág közkedvelt figurájává vált, s minthogy magyar barátai körében Cápa volt a beceneve, 1934-ben felvette a jól csengő Robert Capa nevet, így remélve több újságírói és fotós megbízást. Számos hadszíntéren volt jelen, miközben bohém életet élt olyan barátok társaságában, mint Hemingway és Steinbeck. A spanyol polgárháborúban készült fotóin nemcsak közvetlen közelről, a maga nyers valóságában örökítette meg a háború abszurd borzalmait, hanem elsőként rögzítette a civil lakosság háborús hétköznapjait is. 1944. június 6-án ő az egyetlen fotós, aki a partraszállók első hullámával megérkezik Omaha Beachnél Normandia földjére. Egyedülálló dokumentumai, a halál torkában készült hat tekercs filmjének, a sorsdöntő 106 kockának tragikomikus sorsa ismeretes: a tekercseket beviszi a Life londoni irodájába és hullafáradtan lefekszik aludni. A 15 éves Larry Burrows laborasszisztens kíváncsiságában nekiesik a páratlan dokumentáció előhívásának, és a kelleténél melegebbre állítja a szárítót. A negatívokról leolvad az emulzió, s ennek következtében odavész a felbecsülhetetlen értékű fotósorozat. Csupán nyolc teljes kép és további három kocka bizonyos részei maradnak meg, elmosódottan. Capa a két végén égette a gyertyát, bizonyos szempontból rejtői figura, piás lump, bohém és cinikus riporter, akinek számos szerelmi kapcsolatának sorába, amint az az utólagos dokumentumokból kiderül, Ingrid Bergman is bekerült. Capa fotóiból rendkívüli erő sugárzik, különös képességgel bírt, hogy az emberi szenvedés örökkévaló drámáját tökéletes kompozícióival megörökítse. Fotói az egyetemes fotóművészet meghatározó darabjai. "Mi a különbség a haditudósító és minden más egyenruhás között? A haditudósítónak több pia, több csaj, több fizetés és nagyobb szabadság jut, mint a katonáknak, ezért a játék bizonyos szakaszában, szabadságában áll megválasztani a tartózkodási helyét. Ilyesformán tehát vállalhatja a gyávaságot is, és vele azt az életfogytiglan tartó kínszenvedést, hogy még csak ki sem végezték érte." 1954-ben Indokínában fotózás közben robbant fel lába alatt a taposóakna. Negyvenegy éves volt. NZS