A fiatal korban a mellkast érő sugárkezelés növeli az emlőrák kockázatát, a medencét is érő besugárzás pedig gyengíti a petefészek működését. Eset-kontroll vizsgálatot végeztek a Childhood Cancer Survivor retrospektív kohorszvizsgálat résztvevői körében, akik 1970 és 1986 között részesültek sugárkezelésben. Felmérték a besugárzás dózisát és helyét 120 nő esetében, akik később emlőrákban betegedtek meg, valamint egy kontrollcsoportban. Az első, a sugárkezelést szükségessé tevő daganat Hodgkin-lymphoma volt az esetek 65%-ában és a kontrollcsoport 40%-ában. Az első daganattól az emlőrákig medián 19 év telt el, a betegek 80%-a invazív primer emlőrákban szenvedett. A bármilyen sugárkezelés megtörténte összefüggésben állt a emlőrák későbbi nagyobb kockázatával (esélyhányados 2,7), a dózis-hatás összefüggés lineáris volt. Az emlőre lokálisan 40 Gy dózist kapott nők csoportjában 11-szer nagyobb volt az emlőrák esélyhányadosa, mint ha az emlőre nem adtak le irradiációt. Jóval laposabb volt a sugárkezelés dózis-hatás görbéje azok esetében, akik ≥5 Gy-t kaptak a medencére (erről úgy tartják, hogy megszünteti az ovariumfunkciót). Az emlőrák relatív kockázata nem függött a beteg életkorától a sugárkezelés idején. A szerzők megjegyezték, ma már a Hodgkin-kór miatti besugárzáskor kisebb dózisokat és kisebb mezőket alkalmaznak, mint ebben a vizsgálatban, sőt a daganatos gyermekek kezelésének jelenlegi protokolljaiban ma már összességében kisebb valószínűséggel szerepel bármilyen sugárkezelés. Ezért az emlőrák kockázatának a csökkenésére számíthatunk a gyermekkori daganatot túlélt nők esetében. Mindazonáltal a gyermekkori daganatot túlélt nőket sokszor nem szűrik megfelelően az emlőrák szempontjából (JAMA 2009; 301:404). A Children’s Oncology Group évente mammográfiát és az emlő mágnesesrezonancia-vizsgálatát javasolja 25 éves kortól vagy nyolc évvel a sugárkezelés után kezdve (amelyik előbb következik be). Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid Forrás: J Clin Oncol 2009; 27:3901.