Sokat, s mégis nagyon keveset tudnak a gyerekek a szexről, ám ez hosszú távú programok nélkül nem fog megváltozni. Az Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) nemrégiben felmérést készített 3000 általános és középiskolás diák bevonásával a kamaszok párkapcsolati attitűdjeiről. Az „Fiatalok szexuális magatartása” elnevezésű kutatás vezetője, dr. Simich Rita, az OEFI megbízott főigazgató helyettese azt mondja, a felmérés alátámasztotta mindazt, amit eddigi munkájukra alapozva gondoltak, ám nem várt adatok is felbukkantak az összegzéskor. – Nem gondoltuk volna, hogy a 13-14 éves gyerekek már túl vannak az első szexuális élményen, bár azt régóta tudjuk, hogy a felnőttek, úgy a pedagógusok, mint a szülők sokkal későbbre teszik diákjaik, csemetéik első szexuális élményének időpontját, mint ahogyan az a valóságban megtörténik. A gyerekek viszonylag sokat tudnak a szexről, ám a rengeteg információ szűretlenül áramlik az Internetről, újságokból, folyóiratokból. Manapság a kamaszok számára úgy tűnhet, hogy csak az a hírérték, ami szexuális tartalommal bír. – Rendet kellene tenni a fejekben, iránymutatást adni arra, mit hogyan értékeljen a gyerek – folytatja Simich Rita. – A felmérésünk rámutatott arra, hogy a tinédzserek csupán vélt tudással rendelkeznek, miközben ismereteik alapvetően hiányosak. Amikor egy-egy szexuális felvilágosító órát tartok az iskolákban, hamar kiderül, hogy a diákok szerint a HIV és az AIDS egy és ugyanaz, de a fogamzásgátlás területén sem nagyon ismernek más eszközt, mint a kondomot. Hogy valamelyest csökkent az abortuszok száma a 18 év alattiak körében, az nem az oktató-nevelő munka eredménye. A gyerekek bevallása szerint az első nemi aktusra ugyanis legtöbbször hirtelen, védekezés nélkül kerül sor annak ellenére, hogy tudják, hogy a szex következménye a terhesség, de azt hiszik, hogy az első alkalommal kizárt a fogamzás. A gyerekek saját bevallásuk szerint is keveset tudnak, de szívesen hallanának többet a szexről. Nincs egyetértés abban, hogy kinek kellene felvilágosítania a kamaszokat a szexről. Míg a szülők az iskolára mutogatnak, a pedagógusok többsége szívesen kibújna a feladat alól, az iskolai védőnőre, vagy orvosra hagyva a feladatot. A kutatás vezetője szerint ez egy összetett munka: – A szexuális felvilágosítás során a medikális részről orvosnak, nőgyógyásznak kellene beszélgetnie a gyerekekkel, aki minden felmerülő kérdésre választ tud adni a szervi működéstől a szexuális úton terjedő betegségekig. Szerep jutna a védőnőknek is, ha teret kapnának az iskolában, ami nem mindenütt megoldott. A pedagógiai megközelítésben a szülőnek, a tanárnak volna feladata, aki sokat találkozik a gyerekekkel, így bizalmi kapcsolatot tud kialakítani velük. Ám a kérdéseinkre adott válaszokból kiderült, a diákok úgy érzik, nincsen olyan kapcsolati háló, sem olyan felnőtt körülöttük, akivel bizalommal megbeszélhetnék a szexszel kapcsolatos dilemmáikat, pedig igényelnék ezt. A szakemberek évek óta mondják, hogy az iskolákban hangsúlyosabban kellene oktatni az egészségtant, amelynek keretében fokozatosan lehetne eljutni a szexuális felvilágosításig egy olyan szakember segítségével, aki iránt a tanulók bizalommal vannak. – A kutatás fontos hozadéka számomra, hogy nem szexuális felvilágosításra, hanem egészségnevelésre volna nagy szükség az iskolákban – összegzi le Simich Rita. – Ezen belül törekedni kellene a tolerancia növelésére, foglalkozni kéne a drog- és alkoholproblémákkal éppen úgy, ahogyan a személyes higiénével, egészséges táplálkozással, a fizikai aktivitás fontosságával. Ha ezt az ismeretanyagot mindig az életkornak megfelelően építjük fel onnan kezdve, ahogy egy gyermek bekerül az oktatásba, akkor már később, amikor a gyerekeket az érdekli, fókuszálhatunk a szexre. –Néhány évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy a testi-lelki egészségnevelés fontos szerephez jut az iskolákban, s mód volt arra, hogy a pedagógusi végzettség mellé egészségnevelési szakképesítést szerezhessenek a tanárok. Ám ezek a képzések pénz híján mára elhaltak. – Az iskolákban vannak ugyan egészségtan tanárok, de mivel nagyon alacsony a tanrendben az erre fordítható óraszám, így az ezt oktató pedagógus nincsen jelen folyamatosan az iskolában, nem tudja kialakítani a kellő bizalmi kapcsolatot a gyerekekkel, ami éppen a szexuális felvilágosítás alkalmával nélkülözhetetlen lenne. Ezért a valódi értékközvetítés gyakorlatilag elmarad. A kutatást 4,4 millió forinttal támogatta az egészségügyi tárca, de mindaz, amit ebből a kutatók megtudtak, csupán az alapja lehet egy hosszú távú programnak. – Végre a kabátot megtaláltuk a gombhoz – mondja a kutató. – Nem csak a mostani felmérésünkre igaz, hanem más népegészségügyi programokra is, hogy az alapozás elkészül, ám a későbbi, több évtizedes stratégiai projektekre, amelyeknek valódi hatása lehetne a társadalomra, már nincsen pénz. Így kerülnek ezek a kutatási eredmények az asztalfiókba. Az egészségügyi vezetés pályázatok útján ugyan évek óta támogatja a szexedukációt, a felvilágosítást, a HIV-AIDS programokat, de elaprózott, így jelentéktelen összegekkel. Ha most, a felmérésünk alapján elindulunk, akkor 5-10 év múlva már elmondhatnánk, hogy tettünk egy lépést előre. Szakembereknek és programoknak nem vagyunk híján, de évtizedek óta nem biztosítanak forrást ezek megvalósításra. Uniós pályázatokon pedig azért nem tudunk részt venni, mert a negyven százalékos önrészt nekünk kellene előteremteni, de erre sincs fedezet. – Ha a mostani felmérés alapján beindulhatna egy jól felépített egészségnevelési, felvilágosítási projekt az iskolákban, annak köszönhetően egy egészséges ifjúság növekedne fel, ahol az egyén hasznos a társadalom számára, amely így gazdaságilag is profitál ebből – zárja dr. Simich Rita. Az elitmed.hu megkereste a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyi Szakállamtitkárságát is. Szerettük volna megtudni, hogy az idei évben milyen összeget szánnak arra a pályázatra, amelyet HIV-AIDS megelőzés céljából nyerhetnek el civil szervezetek. A tavalyi évben erre összesen 15 millió forint jutott, amelyet hét alapítvány és más szervezet között osztottak szét idén áprilisban. Választ kértünk arra a kérdésre is, hogy tervezi-e az Egészségügyi Szakállamtitkárság, hogy a jövőben a hosszú távú programokat is támogatja majd, hogy például a szóban forgó – és az ehhez hasonló – felmérések eredményei ne az íróasztalfiókokban végezzék? Kérdéseinkre a sajtóosztálytól írásban az alábbi választ kaptuk: „Az új pályázati kiíráshoz a Nemzeti AIDS Bizottság /NAB/ javaslata szükséges, és ezúton tudjuk miniszteri engedélyeztetésre felterjeszteni. A következő NAB ülés rövid időn belül összeül és az aktuális feladatokat megtárgyalja. Az Egészségügyért Felelős Államtitkárság Népegészségügyi Főosztályának diszpozíciós jogkörébe tartozó 2010. évi fejezeti kezelésű előirányzat- még felhasználható keretének részletes felhasználási terve most van felsővezetői szintre felterjesztve.” eLitMed.hu, Tarcza Orsolya