A depressziót nem mindig fedezik fel az alapellátásban. A kezelés hatékony, ezért célszerű a szűrés a depresszió felfedezésére. A szűrési módszerek azonban egyenetlenek, és a legtöbb vizsgálat nem mutat ki pozitív eredményt a betegek szempontjából. A betegek gyakran nem fogadják el a diagnózist, és így nem is részesülnek megfelelő terápiában. Nem ismert az sem, hogy azok a kiszűrt betegek, akik elfogadják a diagnózist, elfogadják-e a feltárt betegségük kezelését is. Hollandiai kutatók 11 általános orvosi praxis betegeit vizsgálták, hogy megismerjék azoknak a betegeknek a véleményét, hozzáállását, akiknek szűrése depressziót mutatott ki. A szűrt betegek közül 17-nél (9 nő) depresszióra utalt a szűrővizsgálat. A 17 betegből 9 elfogadta a tüneteket, de nem fogadta el a diagnózist. Ennek indokolásául a stigmatizációtól való félelmet hozták fel, és azt, hogy kétlik a „címkézés” hasznosságát. Másrészt, a betegek a tüneteket normális, átmeneti reakciónak értékelték valamilyen csapás, hányattatás következtében. Harmadik érvként kifejezték kétségüket a kezelés szükségessége és hatékonysága szempontjából. A kiszűrtek vezető tünetei a bűntudat, az ön-lebecsülés, a fáradtság, valamint a segítség-keresés gátlása voltak. A vizsgálók konklúziója szerint több beteg, aki veszi a fáradtságot, hogy elmenjen egy depresszió-szűrésre, és azt végigcsinálja, nem fogadja el a diagnózist. A szerzők ezért azt ajánlják, hogy a szűrés előtt tisztázzuk a beteg véleményét a depresszió diagnózisáról és kezeléséről. A Global Family Doctor (WONCA) szerkesztőségi véleménye: ez a vizsgálat is aláhúzza a felvilágosítás utáni tudatos beleegyezés fontosságát kérdőíves szűréseknél. Szemlézte: Házijogorvos, dr. Szatmári Marianna Forrás: Family Practice 2008; 25: 438-444. WONCA