Több kutatási eredmény alátámasztja a depresszió „mérésen alapuló” kezelését, azonban a gyakorló orvosok többsége nem szívesen használ objektív mérőeszközöket a depresszió értékelésére. Egy brit kutatócsoport most két felmérést is készített a depresszióskálák alkalmazásáról az alapellátásban.

Az egyik vizsgálatban 34 családorvost és 24 beteget kérdeztek meg a depresszióskálákkal kapcsolatos hozzáállásukról. A betegek ezeket az orvos szubjektív megítélését hasznosan kiegészítő eszköznek tartották, és számukra a tüneteik komolyan vételét jelezte, ha a depresszióra vonatkozó szabványos kérdéssort tettek fel nekik. Az orvosok azt nyilatkozták, hogy az ilyen mérőeszközök értéke nem ér fel a saját klinikai ítéletükkel, és a skálák alkalmazása csökkenti az orvos-beteg kapcsolat „humán” vagy „holisztikus” jellegét.

A másik vizsgálatban két különböző depresszióértékelő kérdőív egyikét töltötték ki a betegek. A két skála által legalább közepesen súlyos depresszióban szenvedő betegek aránya nagy mértékben különbözött, az orvosok mégis a két csoport ugyanakkora hányadának rendeltek antidepresszánst, tehát nem sok jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy a skála eredménye milyen súlyosnak mutatta a depressziót.

Továbbá, az orvosok ritkábban rendeltek gyógyszert a depresszió ellen, ha a beteg idősebb volt, vagy belgyógyászati betegségben szenvedett.

A két előbbi jelenség arra utal, hogy a depresszióskálák eredményének figyelembe vételét az akadályozza, hogy az orvosok a saját ítélőképességüket pontosabbnak tartják, mint a skálán kapott pontszámot, pedig sok bizonyíték szól amellett, hogy ez nem helytálló.


Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid

Forrás:

BMJ 2009 Mar 19; 338:b663.

BMJ 2009 Mar 19; 338:b750.