A patellofemoralis fájdalom szindróma fő jellemzője a térdkalács területén jelentkező fájdalom, amely a térd teljesen kinyújtott vagy teljesen behajlított állapotában való terhelésekor jelentkezik, és a terhelés megszűntével sem múlik el. Gyakran előfordul egyes sportágakat (például labdarúgás, kézilabda, kosárlabda) űző sportolókban, de komolyabb sporttevékenység nélkül is kialakulhat. A szindróma etiológiájáról nem sokat tudunk, a specifikus vizsgálóeljárások (röntgen-, CT- és MR-vizsgálat) negatív eredményt adnak. Elsődleges kezelési módja eddig az ízület kímélése és a fájdalmat okozó tevékenységek elkerülése volt, amivel sajnos csak a betegek egy részénél lehet javulást elérni, ezért új alternatívákat keresnek a patellofemoralis fájdalom szindróma kezelésére. A holland kutatócsoport vizsgálatában 130, patellofemoralis fájdalom miatt családorvosát vagy sportorvosát felkereső beteget vett részt. A betegek egy része – véletlen besorolás szerint – felügyelet melletti edzésprogramban vett részt, míg a kontrollcsoportot csak a szokásos, az ízület kímélésére vonatkozó tanácsokkal látták el. Az edzés során a betegek fizioterápiás szakember irányításával személyre szabott erősítő, egyensúly- és rugalmassági gyakorlatokat végeztek hat héten keresztül, majd a megtanult gyakorlatokat otthon folytatták még három hónapig. Az edzésprogramban részt vett betegek csoportjában a fájdalom és a mozgásfunkció szignifikánsan többet javult, mint a kontrollcsoportban, sőt, a tornázó betegek még 12 hónap után is szignifikánsan kevesebb térdfájdalomról számoltak be. Érdekes módon a két csoport között nem volt különbség abban, hogy hány beteg érezte teljesen gyógyultnak magát a kezelés utáni 3. hónap végén, pedig a tüneteik nagyobb mértékű javulásáról számoltak be. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid Forrás: BMJ 2009; 339:b4074.