A csak anyai géneket hordozó egerek tovább élnek, mint az apai és anyai géneket is hordozó társaik - állítják japán kutatók. Tomohiro Kono, a Tokyo University of Agriculture professzora és Manabu Kawahara, a Saga University professzora arra keresték a választ, hogyan befolyásolják az emlősök élettartamát az apától, illetve az anyától örökölt gének. Kérdéseik megválaszolásához a kutatók olyan egerek élettartamát vizsgálták, amelyeket hímivarsejt nélkül, két-két nőstény állatból száramzó oocytákból hoztak létre. Az oocytákból fejlődő embriókat egér pótanyák méhébe ültették. A megszületett egereknek tehát nem volt biológiai apja, genetikai állományuk két anyától származott. A kontroll egerek, amelyek természetes úton fogantak, genetikailag azonosak voltak a kétanyás egerekkel, eltekintve attól, hogy apai és anyai génjeik is voltak. A vizsgálatban szereplő 13 kétanyás és 13 kontroll egér élettartama között szignifikáns különbség mutatkozott: a kétanyás egerek átlagosan 841,5 napig éltek, ami csaknem 30%-kal hosszabb élettartamot jelent, mint a kontroll egereké (átlagosan 655,5 nap). A kétanyás egerek továbbá könnyebbek és kisebbek voltak, mint a kontroll állatok, és és úgy tűnt, hogy erősebb az immunrendszerük is, mivel eosinophil granulocytáik száma szignifikánsan nőtt. Mindkét egércsoportot azonos, fertőzésmentes környezetben tartották, ahol folyamatosan rendelkezésükre állt a táplálék, ezért nem valószínű, hogy valamilyen környezeti faktor volt felelős az élettartamban megfigyelt különbségért. A kutatók szerint a különbség legvalószínűbb oka olyan génekben keresendő, amelyeknek normális esetben csak az apai példánya expresszálódik, az anyai kromoszómán ki vannak kapcsolva (a jelenséget imprintingnek nevezik). A legesélyesebb jelöltnek a 9-es kromoszómán található Rasgrf1 gént tartják, amelyről ismert, hogy szerepe van a postnatalis növekedés szabályozásában, és a kétanyás egerekben szuppresszált. A kutatók szerint eredményeik azt sugallják, hogy emlősökben az apai gének kedvezőtlen hatással vannak az élettartamra. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Víg Julianna Forrás: Human Reproduction, doi:10.1093/humrep/dep400