Az autistákban kisebb agyi aktivitás mutatható ki, miközben saját magukra gondolnak, mint az egészséges emberekben - állítják cambridge-i kutatók. A Brain-ben közölt vizsgálat új bizonyítékokkal szolgál az öntudat neurológiai háttéréről, és segíthet abban, hogy megértsük az autizmusban szenvedők szociális nehézségeit. A University of Cambridge autizmuskutató központjában végzett vizsgálatban Michael Lombardo és munkatársai funkcionális MR-vizsgálattal (fMRI-vel) monitorozták egészséges, illetve autizmus spektrum zavarban szenvedő önkéntesek (összesen 66 férfi) agyi aktivitását. A kutatók arra kérték az önkénteseket, hogy válaszoljanak a saját véleményükre, ízlésükre vagy fizikai tulajdonságaikra, illetve valaki másra - ebben az esetben az angol királynőre - vonatkozó kérdésekre. A kérdések megválaszolása közben a két csoport fMRI-vel vizsgált agyi aktivitása jellegzetes különbségeket mutatott. Az egészséges résztvevőkben az éntudat egyik központjaként ismert, az önmagunkra vonatkozó információkra reagáló terület, a prefrontalis kéreg ventromedialis része aktívabb volt, amikor saját magukról beszéltek, mint amikor a királynőről kérdezték őket. Ám az autistákban ez az agyi régió egyformán aktív volt mindkét esetben. Lombardo szerint ez a megfigyelés egyértelműen bizonyítja, hogy az autisták agyában a saját énjükre vonatkozó információ feldolgozása zavart szenved; prefrontalis kérgük kevésbé tesz különbséget a saját személyük és egy másik személy között. Az autizmust általában extrém egocentrizmussal jellemezhető állapotként tartják számon (a betegség neve a görög autos, "önmaga" szóból származik). Ugyanakkor a legutóbbi kutatások azt mutatták, hogy az autistáknak az olyan szituációk is problémát okoznak, amelyekben önmagukra kell gondolniuk. A cambridge-i kutatók vizsgálata némileg megmagyarázza ezt a paradoxont - elképzelhető, hogy mindkét probléma hátterében a saját énre, illetve a másokra vonatkozó információk elkülönítésének zavara áll. Lombardo magyarázata szerint a társas interakciók lebonyolításához szükség van arra, hogy folyamatosan elemezzük a másokkal való viszonyunkat, felismerjük, ha valamiben hasonlítunk a másikhoz, vagy épp a különbözőségünket vegyük észre. Az autisták atipikus önértékelése komoly problémákat jelent a gyermekkori szociális fejlődés során, amelynek egyik legfontosabb eleme a társas környezet "feltérképezése". Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Víg Julianna Forrás: Brain 2009; DOI 10.1093/brain/AWP306 Kapcsolódó anyagok: Nincs helye az autista embereknek az ellátórendszerekben