Az állás elvesztése mindenkit mélyen érint, de aki ebbe a csávába kerül, rugalmasabban kezeli a helyzetet, mint az korábban gondolták. A nagy többség végül pont olyan elégedettnek érzi magát, mint mielőtt elveszítette a munkáját - állítja az American Psychological Association által közzétett új tanulmány. "A munkanélküliségi ráta történelmi méreteket ölt az Egyesült Államokban, és már országokban is" - mondta el a tanulmány vezetője, Isaac Galatzer-Levy, aki jelenleg a New York Egyetem orvosi karán dolgozik. - Valóban aggasztó, hogy ez milyen hosszú távú hatással lesz majd a munkaerő nagy részére. Az elemzés azonban azt mutatja, hogy az emberek viszonylag jól fel tudják dolgozni munkahelyük elveszítését." A szakember munkatársaival elemezte a Német Szocioökonómiai Paneladatokat, ez egy 1984 és 2003 között a német háztartásokban végzett nemzetileg reprezentatív felmérés. Az analízishez a kutatók 774 résztvevő adatait használták fel, akik mind a vizsgálat időtartama alatt veszítették el az állásukat. A résztvevők a kedélyállapotukról írtak jelentéseket a munkájuk elvesztése előtti 3 év során és az azt követő 4 évben. Olyan kérdésekre kellett válaszolniuk, mint például: "Mennyire elégedett manapság egészében véve az életével?" Nyilatkozniuk kellett a nemükről, életkorukról, iskolai végzettségükről és beosztásukról is. A kutatók a nemzeti és regionális munkanélküliségi adatokat is összegyűjtötték a vonatkozó időszakból. "Mivel nagy, reprezentatív mintát használtunk, így kiderült, hogy a munkanélküliség széles körű gazdasági trendeket követ Németországban - mondta Galatzer-Levy. Hasonlóan a jelenlegi helyzethez, ezek az emberek önhibájukon kívül veszítették el a munkájukat, mert áldozatául estek a nagyobb piaci erőknek." A kutatók négy csoportba osztották a résztvevőket elégedettségük mértéke alapján. A legtöbben (69 százalék) viszonylag elégedettnek érezték magukat az elbocsátásuk előtt. A munka elveszítése meglehetősen negatívan érintette őket, de egy évvel később már ugyanolyan jól érezték magukat, mint előtte. A második legnépesebb csoport (15 százalék) elégedettsége fokozatosan javult a munka elvesztése előtt, utána pedig négy év alatt egyenlítődött ki. A kutatásban részt vevők 13 százaléka nem volt túl elégedett az elbocsátása előtt, a nyomon követési időszak alatt pedig többé-kevésbé így is maradt. Mindössze 4 százalékuk tartozott abba a csoportba, akik már a munkanélkülivé válás előtti években egyre rosszabbul érezték magukat, és csak a munkahely elvesztése utáni harmadik évben kezdtek magukra találni. Közülük került ki a legkevesebb olyan, aki egy éven belül újra el tudott helyezkedni. "Ugyanezen adatok korábbi elemzéséből kiderült, hogy senki sem tért vissza igazán a munkanélkülivé válás előtti elégedettségi szintre. Egy másik modell segítségével be tudtuk azonosítani a különféle mintákat, melyek jobban mutatják a munka elvesztésére adott eltérő válaszokat. A mi modellünk szerint ez nem egy egységes jelenség, mint ahogy azt korábban gondolták. Valójában a legtöbb ember megbirkózik ezzel az élethelyzettel, és kevéssé befolyásolja a közérzetüket hosszú távon" - mondta Galatzer-Levy. Hasonló rugalmasságot tapasztaltak több stresszes esemény esetén is a pszichológusok, állította Geroge Bonanno társszerző, a Kolumbia Egyetem pszichológus professzora. " - Más traumatikus eseményeket is megnéztünk, mint például baleseti sérülés, szeretett személy elvesztése, terrortámadás, és mindig nagy arányban tapasztaltunk könnyű helyreállást. Ez az egyik első tanulmány, mely kimutatta, hogy a munkanélküliség esetén is ez a helyzet áll elő." Az is világossá vált, hogy a széles körben elterjedt gazdasági minták erősen hatnak a közérzetre, de csak az elbocsátás előtt, munkanélküliség alatt nem. A regionális munkanélküliségi adatok jobban zavarják az embereket, mint a nemzetiek. "Ez arra utal, hogy az embereket sokkal jobban stresszeli a munkájuk elvesztése miatt érzett félelem, mint az, ha valóban kirúgják őket. Ha tömeges elbocsátások vannak környezetünkben, akkor hajlamosak vagyunk úgy érezni, mi leszünk a következők, melynek eredményeképpen a közérzetünk sokat romlik" - mondta Bonanno. Az elemzés a Journal of Neuroscience, Psychology and Economics című folyóiratban jelent meg. Forrás: Medipress Kapcsolódó anyagok: Mitől szoronganak a magyar férfiak?