A kolonoszkópia szövődményeiről szóló adatok többsége egyetlen intézmény eredményeit mutatja, ezért nehezen általánosítható. E hiány pótlására most kanadai kutatók lakosságszintű vizsgálatot végeztek a kolonoszkópiával járó vérzés és bélperforáció gyakoriságának és kockázati tényezőinek meghatározására. A kutatók Kanada több tartományának összes egészségügyi intézményéből összegyűjtötték az 50–75 éves járóbetegeken végzett kolonoszkópiák (összesen majdnem 100 000 beavatkozás) adatait, és ezeket összevetették a kolonoszkópia utáni 30 nap során a kolonoszkópiával kapcsolatos vérzés vagy perforáció miatt kórházba felvett betegeket tartalmazó nyilvántartások adataival. Összesen 1000 kolonoszkópiánként 1,6 esetben lépett fel vérzés és 0,85 esetben perforáció. Halálos szövődmény a százezer beavatkozás közül összesen hét esetben következett be. A vérzés és a perforáció kockázati tényezőjeként azonosították az idősebb életkort, a férfi nemet, a polypectomia elvégzését és azt, ha a beavatkozást végző orvos viszonylag ritkán végzett kolonoszkópiát (évente <300 alkalommal). A ritkábban kolonoszkópiát végző orvosok körében tapasztalt nagyobb kockázat azonban nem volt érvényes, ha csak a gasztroenterológus szakorvosok által végzett beavatkozásokat elemezték. Összességében az eredmények alátámasztják a korábban közölt adatokat. Az idősebb életkor és a polypectomia által okozott kockázat nem igényel magyarázatot. A férfiak nagyobb kockázatára nem szolgáltatott magyarázatot a vizsgálat, feltehetően ezt az összefüggést az okozza, hogy a férfiak esetében gyakrabban történik több mint egy polip eltávolítása. Nagy jelentőségű eredmény, hogy az évente végzett kolonoszkópiák kisebb száma összefüggésben áll a szövődmények nagyobb kockázatával, de csak akkor, ha nem gasztroenterológus szakorvosokról van szó. Ez azt jelenti, hogy a szövődmények csökkentése elérhető alapos képzéssel és a beavatkozásban szerzett nagy gyakorlattal is. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid Forrás: Gastroenterology 2008 Dec; 135:1899.