„Senki sem éli le életét abban a világban, amelybe beleszületett, és senki sem hal meg abban, ahol felnőttként dolgozott”. S ezért „ma azon a ponton vagyunk, hogy arra kellene tanítanunk a gyermekeket, amit még magunk sem tudunk, s nem is tudjuk, hogy mire lesz szükségünk holnap”.– figyelmeztetett Margaret Mead (1901-1978) amerikai antropológus. Jó tudni ezt, mielőtt mindenféle hitünket, vaskos meggyőződésünket és a dolgokról való kőbe vésett tudásunkat teljes mellszélességgel képviseljük gyermekeink előtt. Maed-nek több könyve is megjelent magyarul, s közülük is a leghíresebb, mely bestseller lett, a Csendes-óceáni szigeteken tett utazásait örökítette meg. 14 utazása során írásbeliség nélküli népeket tanulmányozott, és tapasztalatait 1924-ben tette közzé. A terepmunka során az emberek testbeszédéből, a közöttük fellelhető kapcsolatokból megállapította, hogy a különféle társadalmakban a fiúk és a lányok nevelése igen eltérő lehet, s attól függően, hogy milyen elvárásokat támasztottak velük szemben, a nemi szerepek betöltésében jelentős különbségek lelhetők fel. Egyes szigeteken az asszonyok foglalkoznak kereskedelemmel és a férfiak az alkotó tevékenységgel. Például az új-guineai csambuliknál a férj engedelmesen aláveti magát a nőnek, mert az a családfő és családfenntartó. A férfi ellátja a háztartást és foglalkozik a gyermekekkel. Biológiai eltérés nyilván nem mutatkozik közöttünk és köztük, csupán viselkedésbeli. Egy másik népnél, az arapeseknél azonban mindkét nem tagjai igen szelíd, érzelmes és engedékeny. Olyan törzs is akad azonban, a mundugumurok, ahol mindkét nem könyörtelen, agresszív, vagyis „férfias” magatartást tanúsít. Margaret Mead kutatásainak eredményeinek, bár a múlt század első harmadában bolygatták fel a tudomány állóvizét, a mai magyar társadalom számára is hordozhat üzenetet. Hiszen például jószándékú és meglehetősen képzett férfiak szájából is szitokszónak hangzik a feminizmus kifejezés. A nemek meghatározásának merev elkülönítése is káros lehet, mert mind egyénileg, mind társadalmilag elválasztja egymástól, s szembeállíthatja a férfiakat és a nőket. Egy még régebbi, Margaret Mead könyve előtt ötven évvel született tanulmány szervesen kapcsolódik ehhez a kérdéskörhöz. Minthogy elsőként bolygatta meg a patriarchátus egyeduralmának szükségességéről való európai hitet. A címe: Az anyajog. Tanulmány a régi világ nőuralmáról, vallási és jogi természete alapján (1861). Johann Jakob Bachofen, a szerző svájci jogászprofesszor volt, de levéltári kutatómunkája, utazásai és sokrétű klasszika-filológiai ismeretei hitelesen megalapozták tudományos munkáját. Gondolatrendszerének alapja, hogy az emberi nem legkorábbi társadalmi, kulturális szerveződési foka a matriarchátus volt, s nem a patriarchátus – mint ahogy azt a korabeli tudomány és közfelfogás tartotta. Az általa feltételezett fejlődéstörténeti vonal a következő hetérizmus – matriarchátus – patriarchátus. A matriarchátusban minden dolgok kezdete a föld, a gondolkodást áthatja a fizikai-anyagi léthez való kötődés, a természet törvényeivel és a fizikai világgal való szoros kapcsolat. Őrzik ezt például az "anyanyelv", "anyaország", "szülőhaza", "anyaszínház", "anyaszentegyház" szavaink. A matrilineáris leszármaztatás a gyermek geneológiai felsorolásában az anyai ősöket emelik ki. Ilyen például a zsidó hagyomány, amely szerint zsidónak az számít, akinek az anyja zsidó. A gyermekek társadalmi rangját az anya helyzete szabja meg. Bár Margaret Mead munkásságát azóta számos kritika érte, többek között, hogy az említett törzsek egy részét soha többet senki sem látta, hogy, mivel nem beszélte ezeket a nyelveket, jócskán félreérthette az általa világosnak vélt interperszonális viszonyokat, hogy a több száz ilyen kultúrából csak néhány mutatkozott anyajogú társadalomnak – mindez mégsem kisebbíti azt az érdemét, hogy becsempészte a köztudatba a nemek viselkedésének társadalmi, kulturális meghatározottságának, relativizmusának eszméjét. Ő maga máskülönben igencsak nyitott szellem volt, aki a Britannica Hungarica enciklopédia szerint "közéleti személyiségként sokféle kérdésben foglalt állást a női jogoktól a gyermeknevelésen, a nemi erkölcsön át a nukleáris fegyverek elterjedéséig, a rasszok közti viszonyokig, a kábítószer-fogyasztásig, a születésszabályozásig, a környezetszennyezésig a harmadik világbeli éhezésig". NZS.