A humán agy monomorf
2022. NOVEMBER 08.
2022. NOVEMBER 08.
Szöveg nagyítása:
Az emberi agy, ellentétben a nemi szervekkel, és hasonlóan a tüdőhöz vagy a veséhez, struktúrájában és funkciójában is monomorf, nincs férfi, illetve női agy, állapítja meg az elmúlt 3 évtized tanulmányait összegző metaszintézis. A női, illetve férfi agyak különbségeinek kutatása több szempontból is igen népszerű. Kezdjük a tudományon kívüli érdekkel: mivel orvosi, egészségügyi és társadalmi szempontokból jelentős szakadék van a két gender között, bármi olyan agyi különbség megtalálása, ami ezt a szakadékot magyarázná, nagy érdeklődést vált ki nemcsak az idegtudósok, de a politikusok, szerkesztők, újságírók és a lakosság körében is. Az a vágy, hogy a nemek közötti társadalmi különbségeket agyi vizsgálati eredményekkel támasszuk alá, azt is magyarázza, hogy miért tartják fenn magukat a köztudatban – és idézettségben is – olyan régi, rosszul tervezett, kis elemszámmal dolgozó és nem replikált vizsgálatok, amik a humán agyak nemi dimorfizmusát bizonygatják – ma már tudjuk: tévesen. A tudomány felől közelítve is érthető a témába vágó képalkotó vizsgálatok nagy száma: az agyi MRI-vizsgálatok kezdete óta a férfiak és a nők azonos arányban képviseltetik magukat ezekben a vizsgálatokban, így az idegkutatóknak igen egyszerű új publikációt kiadni pusztán a férfi/nő alcsoportok elemzésére támaszkodva. A területet számos torzítás jellemzi: a publikációk a hasonlóságokat kisebb eséllyel jelentik, és jellemző a statisztikailag szignifikáns különbségek arányukhoz képesti túlzott publicitása; a témába vágó randomizált klinikai vizsgálatok legtöbbje fals pozitív eredményt közöl. Lise Eliot és munkatársainak a Neuroscience & Biobehavioral Reviews-ban megjelent óriási munkája (címe: Dobjuk ki a dimorfizmus szót a humán agyat tárgyaló szövegekből: a vizsgálatok áttekintő szintézise a méreten kívül szinte semmi nő-férfi agyi különbséget nem talál) az elmúlt 3 évtized humán MRI-vizsgálati eredményeit és post mortem adatait tekinti át, és arra a következtetésre jut, hogy azok az agyi nemi különbségek, amik az agymérettel való korrekció után a struktúrában vagy a lateralitásban megmaradnak, a variancia mindössze 1%-áért felelősek. Az egyetlen valódi különbség a női és férfi agyak között méretükben van: az összagytérfogat férfiakban átlagosan 11%-kal nagyobb, mint a nőkben. Az agyméret nemi különbsége minden életkorban fennáll, és a serdülőkor végén tetőzik. Mindazonáltal, az agyméretbeli különbséget magyarázza a testméretbeli különbség: a férfiak átlagban 18%-kal nagyobb testtömeggel bírnak, és 9%-kal magasabbak. A nemek közötti 11%-os agytérfogatbeli különbség egyébként jóval kisebb, mint más belső szervek méretbeli különbsége: szív: 17%, tüdő: 23%, máj 14%, hasnyálmirigy 18%, vese 19%, pajzsmirigy: 25%. A nagyobb agyakban pedig – nemtől, sőt fajtól függetlenül – nagyobb a fehérállomány aránya, mivel az axonoknak távolabbra kell eljutniuk, vagyis a férfiakra átlagban jellemző nagyobb fehérállomány/szürkeállomány-arány nem nemfüggő különbség. Az emberi agy, ellentétben a nemi szervekkel, és hasonlóan a tüdőhöz vagy a veséhez, struktúrájában és funkciójában is monomorf, nincs férfi, illetve női agy, állapítja meg az elmúlt 3 évtized tanulmányait összegző metaszintézis. A női, illetve férfi agyak különbségeinek kutatása több szempontból is igen népszerű. Kezdjük a tudományon kívüli érdekkel: mivel orvosi, egészségügyi és társadalmi szempontokból jelentős szakadék van a két gender között, bármi olyan agyi különbség megtalálása, ami ezt a szakadékot magyarázná, nagy érdeklődést vált ki nemcsak az idegtudósok, de a politikusok, szerkesztők, újságírók és a lakosság körében is. Az a vágy, hogy a nemek közötti társadalmi különbségeket agyi vizsgálati eredményekkel támasszuk alá, azt is magyarázza, hogy miért tartják fenn magukat a köztudatban – és idézettségben is – olyan régi, rosszul tervezett, kis elemszámmal dolgozó és nem replikált vizsgálatok, amik a humán agyak nemi dimorfizmusát bizonygatják – ma már tudjuk: tévesen. A tudomány felől közelítve is érthető a témába vágó képalkotó vizsgálatok nagy száma: az agyi MRI-vizsgálatok kezdete óta a férfiak és a nők azonos arányban képviseltetik magukat ezekben a vizsgálatokban, így az idegkutatóknak igen egyszerű új publikációt kiadni pusztán a férfi/nő alcsoportok elemzésére támaszkodva. A területet számos torzítás jellemzi: a publikációk a hasonlóságokat kisebb eséllyel jelentik, és jellemző a statisztikailag szignifikáns különbségek arányukhoz képesti túlzott publicitása; a témába vágó randomizált klinikai vizsgálatok legtöbbje fals pozitív eredményt közöl. Lise Eliot és munkatársainak a Neuroscience & Biobehavioral Reviews-ban megjelent óriási munkája (címe: Dobjuk ki a dimorfizmus szót a humán agyat tárgyaló szövegekből: a vizsgálatok áttekintő szintézise a méreten kívül szinte semmi nő-férfi agyi különbséget nem talál) az elmúlt 3 évtized humán MRI-vizsgálati eredményeit és post mortem adatait tekinti át, és arra a következtetésre jut, hogy azok az agyi nemi különbségek, amik az agymérettel való korrekció után a struktúrában vagy a lateralitásban megmaradnak, a variancia mindössze 1%-áért felelősek. Az egyetlen valódi különbség a női és férfi agyak között méretükben van: az összagytérfogat férfiakban átlagosan 11%-kal nagyobb, mint a nőkben. Az agyméret nemi különbsége minden életkorban fennáll, és a serdülőkor végén tetőzik. Mindazonáltal, az agyméretbeli különbséget magyarázza a testméretbeli különbség: a férfiak átlagban 18%-kal nagyobb testtömeggel bírnak, és 9%-kal magasabbak. A nemek közötti 11%-os agytérfogatbeli különbség egyébként jóval kisebb, mint más belső szervek méretbeli különbsége: szív: 17%, tüdő: 23%, máj 14%, hasnyálmirigy 18%, vese 19%, pajzsmirigy: 25%. A nagyobb agyakban pedig – nemtől, sőt fajtól függetlenül – nagyobb a fehérállomány aránya, mivel az axonoknak távolabbra kell eljutniuk, vagyis a férfiakra átlagban jellemző nagyobb fehérállomány/szürkeállomány-arány nem nemfüggő különbség. A speciális agyi struktúrák nők és férfiak közötti méretbeli különbségeit kutatják a legrégebben; ennek az elképzelésnek a gyökere az állatok neurobiológiájában van, ahol esetenként egyes agyterületek mérete valóban drámai mértékben eltérő a nemek között (például udvarlást végző hím énekesmadarak vokális kontroll területei hatszor nagyobbak, mint a nőstényeké). A kutatók ezt a paradigmát akarták átvinni a humán viselkedéses különbségek magyarázatára is, azonban az összagytérfogatot figyelembe véve egyetlen apró területen találtak csak eltérést a nemek között: az anterior hypothalamus harmadik interstitialis magja (INAH-3), egy 0,1 mm3-es subnucleus térfogata 60%-kal nagyobb a férfiaknál. A tanulásban és az érzelmi életben tapasztalható különbséget magyarázni kívánó közkeletű elképzelésekkel szemben a hippocampus- vagy amygdala-térfogatban nincs különbség, ahogy nincs különbség a thalamus, a cerebellum vagy a nucleus accumbens, vagy akármelyik gyrus térfogatában, illetve a cortex vastagságában sem. A corpus callosum méretével kapcsolatban is terjed egy tévedés, ami szerint a nőké nagyobb volna. A tévedés forrása egy mindössze 14 agy vizsgálatán alapuló, de a Science-ben publikált 1982-es cikk, ami valójában nem is a corpus callosum, hanem pusztán annak végződése, a splenium méretében talált marginális eltérést. Ezt az eredményt mások azóta sem igazolták, mindössze annyi bizonyosodott be, hogy a nagyobb agyaknak arányaiban kisebb a corpus callosuma, ami a callosalis transzfer nagyobb agyakra jellemző relatív hatékonytalanságára utal. Vagyis nem igaz az a közkeletű elképzelés, miszerint a női agy két féltekéje jobban összekapcsolt volna. Nem igaz továbbá, hogy az agyi lateralizáció eltérő a férfiak és a nők között (ez a téves elképzelés két 1980-as évekbeli tanulmánynak köszönhető, azonban nagyobb esetszámú, modern vizsgálatok nem igazolták, hogy bal félteke sérülését követően kialakuló afázia gyógyulása másként történne a nemeknél, és hogy a nők kevésbé balfélteke-dominánsak lennének, ha a beszédről van szó). Mindent egybevetve: nincs különbség a nemek között a funkcionális féltekei aszimmetria mértékében. Ahogy nincs különbség a strukturális MRI- vagy DTI-vizsgálatokkal megállapított konnektivitásban sem, ha figyelembe vesszük az individuális agyméretet, és nincs különbség a feladatalapú fMRI vizsgálatok eredményeiben sem. Az elterjedt elképzelés, miszerint a férfiak jobbak különböző tárgyak mentális forgatásában vagy navigációban, szintén tévhitnek bizonyult: hasonló technikai szakértelemmel bíró nőket és férfiakat összehasonlítva nincs különbség térbeli kognitív folyamataik között. Az fMRI-vizsgálatok összegzése szerint tévesnek bizonyult az az elképzelés is, hogy eltérő lenne a nők és a férfiak érzelemfeldolgozásának neurális alapja; ha bizonyos populációk és speciális feltételek esetében van is érzelemfeldolgozási különbség a nemek között, ez elenyésző az individuális különbségek nagyobb varianciája mellett. Cáfolható tehát az az elképzelés, hogy a férfi agy az evolúció során térbeli-mechanikai feladatokra, a női agy pedig nyelvi és szociális kognícióra szakosodott volna. Összefoglalójukban a szerzők hangsúlyozzák: nem helyénvaló a humán agyakkal kapcsolatban a „dimorfizmus” szó használata, helytelen bináris fogalmakban gondolkodni az agyról; nincs két típusú agy, sőt nincs folyamatos átmenet sem a maszkulin agytól a feminin felé (ezt a transgender személyek agyának fMRI-vizsgálata is bizonyítja). Inkább számtalan agyi attribútum multidimenzionális mozaikja létezik, ami minden egyed esetében sajátos, egyedi mintázatot mutat. Habár számos neurológiai-viselkedéses betegség eltérő prevalenciával bír a nők és a férfiak esetében (pl. autizmus, ADHD, dyslexia, depresszió, szorongás, demencia, evészavarok), az agyak nemi alapú különbségeinek vizsgálata – mivel agyi dimorfizmus nem létezik – nem fog közelebb vinni ezen betegségek megértéséhez. Szemlézte: Kazai Anita dr. Eredeti közlemény: Eliot, L., Ahmed, A., Khan, H., & Patel, J. (2021). Dump the “dimorphism”: Comprehensive synthesis of human brain studies reveals few male-female differences beyond size. Neuroscience & Biobehavioral Reviews, 125, 667-697. A corpus callosum méretével kapcsolatban is terjed egy tévedés, ami szerint a nőké nagyobb volna. A tévedés forrása egy mindössze 14 agy vizsgálatán alapuló, de a Science-ben publikált 1982-es cikk, ami valójában nem is a corpus callosum, hanem pusztán annak végződése, a splenium méretében talált marginális eltérést. Ezt az eredményt mások azóta sem igazolták, mindössze annyi bizonyosodott be, hogy a nagyobb agyaknak arányaiban kisebb a corpus callosuma, ami a callosalis transzfer nagyobb agyakra jellemző relatív hatékonytalanságára utal. Vagyis nem igaz az a közkeletű elképzelés, miszerint a női agy két féltekéje jobban összekapcsolt volna. Nem igaz továbbá, hogy az agyi lateralizáció eltérő a férfiak és a nők között (ez a téves elképzelés két 1980-as évekbeli tanulmánynak köszönhető, azonban nagyobb esetszámú, modern vizsgálatok nem igazolták, hogy bal félteke sérülését követően kialakuló afázia gyógyulása másként történne a nemeknél, és hogy a nők kevésbé balfélteke-dominánsak lennének, ha a beszédről van szó). Mindent egybevetve: nincs különbség a nemek között a funkcionális féltekei aszimmetria mértékében. Ahogy nincs különbség a strukturális MRI- vagy DTI-vizsgálatokkal megállapított konnektivitásban sem, ha figyelembe vesszük az individuális agyméretet, és nincs különbség a feladatalapú fMRI-vizsgálatok eredményeiben sem. Az elterjedt elképzelés, miszerint a férfiak jobbak különböző tárgyak mentális forgatásában vagy navigációban, szintén tévhitnek bizonyult: hasonló technikai szakértelemmel bíró nőket és férfiakat összehasonlítva nincs különbség térbeli kognitív folyamataik között. Az fMRI-vizsgálatok összegzése szerint tévesnek bizonyult az az elképzelés is, hogy eltérő lenne a nők és a férfiak érzelemfeldolgozásának neurális alapja; ha bizonyos populációk és speciális feltételek esetében van is érzelemfeldolgozási különbség a nemek között, ez elenyésző az individuális különbségek nagyobb varianciája mellett. Cáfolható tehát az az elképzelés, hogy a férfi agy az evolúció során térbeli-mechanikai feladatokra, a női agy pedig nyelvi és szociális kognícióra szakosodott volna. Összefoglalójukban a szerzők hangsúlyozzák: nem helyénvaló a humán agyakkal kapcsolatban a „dimorfizmus” szó használata, helytelen bináris fogalmakban gondolkodni az agyról; nincs két típusú agy, sőt nincs folyamatos átmenet sem a maszkulin agytól a feminin felé (ezt a transgender személyek agyának fMRI-vizsgálata is bizonyítja). Inkább számtalan agyi attribútum multidimenzionális mozaikja létezik, ami minden egyed esetében sajátos, egyedi mintázatot mutat. Habár számos neurológiai-viselkedéses betegség eltérő prevalenciával bír a nők és a férfiak esetében (pl. autizmus, ADHD, dyslexia, depresszió, szorongás, demencia, evészavarok), az agyak nemi alapú különbségeinek vizsgálata – mivel agyi dimorfizmus nem létezik – nem fog közelebb vinni ezen betegségek megértéséhez. Szemlézte: Kazai Anita dr. Eredeti közlemény: Eliot, L., Ahmed, A., Khan, H., & Patel, J. (2021). Dump the “dimorphism”: Comprehensive synthesis of human brain studies reveals few male-female differences beyond size. Neuroscience & Biobehavioral Reviews, 125, 667-697.
Idegtudományok
A kábítószerélvezet valószínűleg a „gondolkodás nélküli cselekvés” veleszületett hajlamához köthető. Legalábbis ezt mutatták ki a kutatók mesterséges stimulánst használó testvérek vizsgálata alapján.
Idegtudományok
A vizsgálat eredménye szerint kevés bizonyíték szól a szteroidok használata mellett akut neuritis vestibularis esetén. A meglévő bizonyítékok alapján a klinikailag fontos kimenetelek és az objektív vestibularis funkciós kimenetelek között nincs szoros kapcsolat: a DHI-skálán mért rokkantságban egy hónap múlva nem volt szignifikáns különbség a placebo és a szteroid között, a kalorikus tesztek ugyanakkor jobb vestibularis funkciót mutattak ugyanebben az időpontban a szteroiddal kezelt betegek körében. Megjegyzendő, hogy a kalorikus teszt a lateralis (horizontális) félkörös ívjárat, így az ezt beidegző nervus vestibularis superior működéséről ad információkat, a neuritis vestibularisban ugyanakkor a nervus vestibularis inferior is érintett lehet, noha ennek izolált érintettsége csupán az esetek 2,3%-ában igazolható.
Idegtudományok
Kutatók egy új terápiás eljárást ismertettek, mellyel csökkenthetőek az agyi infartus okozta károsodások, az elhalt idegek újra növekedhetnek, a kiesett működések helyreállhatnak. Ráadásul az eddigiekkel szemben „a terápia hosszú idővel a stroke után is hatékony” - állítja Gwendolyn Kartje, a cikk első szerzője.
Idegtudományok
A szerotonin nemcsak ingerületátvivőként működik, hanem a génexpresszió szabályozásában is részt vesz. E felfedezés következtében jobban megérthetjük a normál agyfejlődést, a pszichiátriai és neurodegeneratív betegségeket, és új terápiás módszereket fejleszthetünk ki.
Idegtudományok
A szenzitív és specifikus sejtalapú esszék kifejlesztésével a humán myelin-oligodendrocyta glikoprotein (MOG) ellenes IgG-antitestek kimutatása lehetővé tette az anti-MOG antitest-asszociált betegség (anti-MOG antibody-associated disease, MOGAD) és az egyéb demyelinisatiós betegségek elkülönítését. A MOGAD, az aquaporin-4-asszociált neuromyelitis optica spektrum betegség (AQP4-NMOSD) és a sclerosis multiplex (SM) megkülönböztetését a betegségek különböző kórélettani háttere, klinikuma, terápiás és prognosztikus következményei egyaránt indokolják.
Idegtudományok
Az agyak közötti szinkronitás szintje – ami minél erősebb, annál nagyobb élvezettel jár – szociális állatoknál, így az embernél is, előre jelzi a kapcsolat minőségét, állítja a gyorsan növekvő új kutatási terület, a kollektív idegtudomány.
Hírvilág
Kónya Ilona klinikai szakpszichológus a daganatos megbetegedések, köztük az emlődaganat kialakulásának lélektani vonatkozásait, pszichológiai hatásait és az onkopszichológiai tudományág feladatait vizsgálja.
Sok bélbaktérium tartalmaz a genomjába integráltan fágokat, amik bizonyos környezeti feltételek, így egyes bélbe jutó gyógyszerek indukáló hatására kiszabadulnak, és lyticussá válnak.
Ember és környezet
Napjaink domináns élelmiszerrendszerei egészségügyi és ökológiai problémák sokaságát okozzák. Hogy ez érdemben megváltozzon, ahhoz rendszerszintű változásokra van szükség. Egy, az Agriculture and Human Values szaklapban megjelent tanulmány, az Ecological regulation for healthy and sustainable food systems: responding to the global rise of ultra-processed foods is vizsgálja a kérdést.
Klinikum
A csecsemőkori amnézia rejtélye azt sugallja, hogy a fejlődő agyban másképp működik a memória. Bármennyire is valóságosnak tűnnek, becsben őrzött legkorábbi emlékeink valószínűleg fényképek láttán vagy a szüleink elmesélése alapján alakultak ki, írja a Science folyóirat.
Randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatok nem traumás agyállományi vérzésben
A középkorú agy
1.
2.
3.
4.
5.
Egészségpolitika
Hadiállapotként kezeli és így is reagál a kormány az egészségügy „rendezésére”1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás