Heltai Jenő kalandos életet, és igazán hosszú pályafutást tudhat magáénak. Igen korán, már 14 éves korában publikálták verseit. Jogi tanulmányait nem fejezte be és sokáig újságíróként dolgozott: a Magyar Hírlap, A Hét, a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársa volt. Később katonai pályára lépett, sokat utazott: világlátott emberré lett, élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Isztambulban. Mint riporter, egy jó évtizedre világcsavargónak állt, aki színes tudósításokban elemezte a világ száz csodáját. Már 1900-ban titkárként dolgozott a Vígszínháznál, majd 1929-től a Belvárosi Színház, később 1932–34-ben a Magyar Színház egyik igazgatója lett, később a legnagyobb akkori kiadónak, az Athenaeumnak művészeti igazgatója is: szellemi nagyhatalom, akinek alkalma van számos írót érvényesüléshez segíteni. Hét évtizeden, két emberöltőn át ívelt munkássága – a pályakezdő költő Reviczky kortársa volt, és megélte a huszadik század közepének nagy belpolitikai kataklizmáját, 1956-ot is szemtanúként. Heltait mindenki szerette. Még ellenfelei is elismerték könnyed és bölcs iróniáját, segítőkészsége pedig kifogta a szelet a legádázabb vitorlából is. Talán ennek köszönhette, és minden kritikai hajlama melletti bölcs politikai semlegességének, hogy bár a fasizmus alatt üldözötté vált, átvészelte az életveszélyes korszakokat. Zsidónak született, de keresztényként halt meg. Kritika és megbocsátás hatja át műveinek szellemét. „Ennenmagának él mindenki, és ennenmagának hal meg. Társakkal pillanatokra találkozik csak, adásvevésben, hivatalos ügyekben, szerelemben, barátságban, örömben, fájdalomban. Egyedül vagy, és egyedül maradsz, mert másban is magadat szereted csak. Mindig ott csalódol, ahol a másikban magadra akarsz ismerni, senkitől sem kaphatod meg azt, amit magad adsz magadnak.” – írja mély emberismerettel. Első versei még diákkorában jelentek meg, és első verseskötete huszonegy éves korában (1892) az egész irodalomban feltűnést keltett, s ő mindvégig megmarad költőnek, akkor is, amikor prózájával és színpadi műveivel aratta sikereit. A különösen magas színvonalú magyar novellairodalomban fontos helyük van a tisztán megalkotott, pontosan csiszolt, szabatos Heltai-novelláknak. Herczeg Ferenc és Molnár Ferenc mellett ő is a legnépszerűbb színpadi szerzővé növi ki magát. A modern nagyvárosi élet megörökítője, Az operettek, bohózatok, karcolatok, novellák írásának a mestere volt, aki műveiben könnyedén alkalmazta a humoros, ironikus hangnemet, s a különböző találó jellem- és helyzetkomikumokat, de vidám alkotásaiban is mindig ott rejlett a társadalmi bírálat, a valós emberábrázolás igénye. Hetvennégy éves fővel érte a felszabadulás, és volt még tizenkét éve. Színpadi műveiben is kitűnt költői készsége: 1936-ban nagy sikerrel mutatták be a Magyar Színházban A néma levente című verses színpadi játékát, amelyet ma is gyakran műsorra tűznek. Költő maradt egész életében. Egyik híres verse mélyen érint minket. Heltai Jenő : Szabadság Tudd meg szabad csak az, akit Szó nem butít, fény nem vakit, Se rang, se kincs nem veszteget meg: Az aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, Alázatot lenézi, meg nem óvja Nincs letagadni, titkolni valója. Tudd meg: szabad csak az, aki Ha neve nincs is, mégis valaki Vagy forró, vagy hideg , de sose langyos Tüzet fölöslegesen nem harangoz Van mindene, ha nincs is semmije Mert nem szorul rá, soha senkire Nem áll szemébe húzott vaskalappal Mindig kevélyen szembenéz a Nappal, Vállalja azt, amit jó társa vállal És győzi szívvel, győzi vállal. Helyét megállja mindig mindenütt Többször cirógat, mint ahányszor üt, De megmutatja olykor, hogy van ökle Szabad akar maradni mindörökre. Szabadság! Ezt a megszentelt nevet Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd. Tudd meg szabad csak az, aki Oly áhitattal mondja ki, Mint istenének szent nevét a jó pap. Szabad csak az kit nem rettent a holnap Ínség veszély, kit meg nem tántorít. És lelki béklyó többé nem szorít. Hiába őrzi porkoláb s lakat, Az sosem rab, ki lelkében szabad. Az akkor is ha koldus, nincstelen Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen. Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják, Hol áldozat nincs , nincs szabadság. Ott van csupán, ahol szavát megértve Meghalni tudnak, s élni mernek érte. De nem azért dúlt érte harc, Hogy azt csináld amit akarsz S mindazt, miért más robotolt Magad javára letarold. Mert szabadabb szeretnél lenni másnál. A szabadság nem perzsavásár. Nem a te árud. Milliók kincse az Mint a reménység, napsugár, tavasz, Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva Ráönti illatát a szomjazó világra. Hogy abból jótestvéri jusson. Minden szegénynek ugyanannyi jusson Míg több jut egynek, másnak kevesebb Nincs még szabadság, éget még a seb Amíg te is csak másnál szabadabb vagy Te sem vagy még szabad, te is csak... Gyáva rab vagy. NZS