Gondolat

Élethosszig tartó belső lelki túra

GYIMESI Ágnes Andrea

2012. JANUÁR 05.

- Hány éves volt a fia, mikor meghalt?

- Húsz.

- Mi történt?

- Nem tudom, hogy el lehet-e mondani… Annyiszor kimondtam, hogy meghalt a fiam, hogy ez a mondat a számomra már nem jelent semmit. Még mindig nincs vége, nem vagyok képes lezárni azt a fejezetet az életemben, hogy volt egy gyermekem, s már nincs. A fiam életvidám, tehetséges, odaadó gyermek volt 14 éves koráig. Akkor ez az őszinte, velünk mindent megbeszélő és megosztó fiú élete megváltozott, nem kommunikált, titkolózott, elkezdett inni, pénzt lopott tőlem, leromlott a tanulmányi eredménye, ki akarták vágni a suliból, úgy kellett visszakönyörögnöm. Egy kicsit megemberelte magát, újra tanulni kezdett, majd megint visszahullott. Új szokásokat vett fel, soha nem tudtam, merre jár, mikor jön haza, elképesztő ruhákat kezdett hordani. Mindenféle beszélgetés elől elzárkózott. Évente egyszer-kétszer sikerült időt szakítania rám. Azt mondta, velem nincs baja, de ne faggassam, mi miért történik vele, ő sem akarja tudni.

- Mégis, mi lehetett az oka az elhallgatásának?

- Azt mondta, hogy nem bízik a világban, bennünk, a könyveiben, az életében, abban, hogy egyáltalán van, lesz élete.

- Mivel indokolta ezt?

- Nem indokolta. Próbáltam büntetni, rohangáltam pszichológusokhoz, nevelési tanácsadóba, majd pszichiáterek kapcsolatát kerestem. Kétszer eljött velem, aztán nem. Volt, hogy napokra eltűnt, majd koszosan, éhesen került elő. Egyszer össze is verekedtünk. Akkor elköltözött, két hétig nem láttam, nem vette fel a telefont, majd éjjel beállított, felkeltett, hogy beszélni akar velem.

- Mit mondott?

-Részeg volt, sírt, hogy ne haragudjak, ne haragudjunk. Akkor már tisztán látszott, hogy az anyjával valamiért nem áll szóba. Az anyja sem kereste vele a kapcsolatot. De egyikőjük sem beszélt. A fiam többször lepapucsozott, a sárga földig lehordott, ezt többnyire csak részegen. Indokai sosem voltak, azokat én próbáltam összerakni magamban.

- Mire jutott magával?

- A feleségemmel egymás felé nyitott, a problémákat megosztó házasságban éltünk, legalábbis én azt hittem. A fiunkat is így neveltük, nem voltak veszekedések, mindig is megoldásokat kerestünk. A nagy szerelem, persze már rég elmúlt, de tiszteltük egymás. A fiunk érzelmi biztonságban nőtt fel, a barátai imádtak idejárni, itt mindent lehetett, éjfélig fennmaradni, nagyokat enni, bulizni akár ha ahhoz volt kedvük, bevontak a csajozós történeteikbe is. Boldog voltam, azt hittem ők is azok.

- Mit értett félre ebből?

- Végül is boldogok voltunk, De nem volt útja a dühnek, a konfliktusok kiugratásának, minden mindig el volt simítva. Azóta tudom, hogy egy problémának többféle közelítése, ezáltal több megoldása is lehet. Nem mindig a tiszta, előrelátható megoldás a valódi megoldása.

- Ezzel azt mondja, hogy zárt rendszeren belül működtek, s nem engedték be a világot?

- Valahogy így. Ebben főként én voltam a ludas. Ha valakinek konfliktusa volt a környezetével vagy a családunkon belül, én analizáltam a helyzetet, azt is, hogy kinek mit kell mondani és majd tenni ahhoz, hogy ez a konfliktus megszűnjön. Majd számon kértem, hogy megtették-e, amit megbeszéltünk.

- Ez hosszútávon roppant dühítő lehet.

- Igen. Ráadásul, a dühről sem vettem tudomást. Egyszer csak bedőlt az életünk. A fiam 14 éves volt, nem fogadta el a megoldásaimat, én egyre erőszakosabb lettem, mígnem elhallgatott. Nem osztott meg velem onnantól semmit. Láthatóan egyedül maradt.

- Már tudja mi volt az, ami kiváltotta az elhallgatását, amibe nem engedte be?

- Igen. Az anyja elkezdett kifele kacsingatni a kapcsolatunkból, s ezt a fiammal beszélte meg, nem velem.

- Miért?

- Nyilván ugyanazt élte át, mint a gyermekem. A megoldások erőszakos hálójában vergődött, nem bírta tovább. A hibát ott követte el, hogy egy gyerekre helyezte ennek a súlyát. A fiam beleroppant. A feleségemmel együtt vagyunk még, külön-külön nem bírtuk volna el ezt a tragédiát.

- Vádolja magát a fia öngyilkosságáért?

- Igen. Eleinte a feleségem okoltam e miatt, aztán a barátait, majd a szerelmét, majd mindenkit, aki valaha is kapcsolatban volt vele. Aztán én következtem, s ez így is maradt. Nem értem, miért nem vettem észre, hogy mit csináltam? A terhet most hordhatom életem végéig.

- Mi lett a fia tárgyaival?

- Szétfűrészeltem a szekrényeit, az ágyát, széttéptem a könyveit, a matracát, a gyerekkori játékait, mindent megszüntettem, ami valaha ő volt, vagy köze volt hozzá. Ha valamelyik ingemet hordta, az is a kupacba került, azokat a tányérokat, amikből evett, összetörtem, mindent meg akartam semmisíteni, ami rá emlékeztetett. A feleségem többször mentőt hívott hozzám, rendőrök is jöttek. Egy-két nyugtató injekció után kiengedtek. Majdnem elvesztettem a munkám, persze, segítettek, elviseltek, sokat köszönhetek nekik. Aztán egy éjszaka végigjártam azokat a helyeket, amik fontosak voltak Daninak, a kedvenc kocsmájában ittam egy felest, elsétáltam a volt óvodájáig, felkerestem az iskoláit, a parkot, ahol gyakorta beszélgettek a barátaival, hajnalig kódorogtam. Hazaérve leültem a feleségem ágyára, néztem őt, ahogy benyugtatózva alszik. Onnantól kezdve minden megváltozott, segített nekem visszaszerezni a fiam elajándékozott tárgyait, átnéztük, ami még otthon megmaradt, visszakerültek a ruhái, egy méret vagyunk, hordom az ingeit, a farmereit. Őrzöm azt, ami megmaradt belőle.


Gyimesi Ágnes Andrea





HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Gondolat

Miért vagyunk illetve miért nem vagyunk kaukázusiak?

A paleontológiai leletek és a genetikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az emberiség Afrikából származik. Nem kellene használnunk az ezt tagadó, elavult kifejezést.

Gondolat

A szem és a látás a Bibliában

RÁCZ Péter

A látásra vonatkozó igehelyek és értelmezésük, szimbolikus jelentőségük a Bibliában.

Gondolat

Kodálytól Kodályig - Interjú Somogyi-Tóth Dániellel

Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész, karmesterrel, a Kodály Filharmónia Debrecen igazgatójával beszélgettünk az idei március hozta megváltozott világunkról, zenéről, működésről, tapasztalásokról.

Gondolat

A Koenzim Q10 klinikai jelentősége

Q10 Szimpózium Anna Grand Hotel 2011. október 1. Balatonfüred

Kapcsolódó anyagok

Hírvilág

Hasnyálmirigyrák - az alattomos gyilkos Meghalt Patrick Swayze

Orvosai tavaly diagnosztizálták Patrick Swayze betegségét. A kezeléseknek köszönhetően talpra állt, és hónapokig forgatta a "The Beast" c. új televíziós sorozatot. Önéletrajzi könyvet készült írni közösen feleségével.

COVID-19

COVID-19: gasztrointesztinális tünetek

A szerzők szerkesztőségi levél formájában hívják fel a figyelmet arra, hogy a 2019 decembere óta világjárvánnyá lett coronavírus betegség 2019 (COVID-19) okozója, az új coronavirus (SARS-CoV-2) az ismert légzőszervi panaszok mellett gasztrointesztinális tüneteket is okozhat. Enyhe tünetekről van szó: émelygés, hányinger, nem súlyos hasmenés, melyeknek összefüggését a járvánnyal gyakran nem ismerik fel, jóllehet egyértelműen kimutatható a SARS-CoV-jelenléte a tápcsatornából vett biopsziás anyagban éppúgy, mint a székletben. Az emésztőszervi tünetek megelőzhetik a légúti tüneteket. A kezdeti tünetek felismerése nagy jelentőségű, mert lehetővé teszi a fertőzés korai diagnózisát és a beteg izolálását, még a léguti tünetek megjelenése előtt. Jelenleg nem tisztázott fontos szempont a fertőzőképesség megállapítása a gasztrointesztinális COVID-19 eseteiben.

Agykutatás

Az agyi plaszticitás kulcsa

A felnőtt korban született neuronok jóval a neurogenezis hanyatlása után is hozzájárulnak az agy flexibilitásához, állapította meg a Journal of Neuroscience tanulmánya.

Klinikum

A hyperuricaemia diétás vonatkozásai

MEZEI Zsuzsanna

A húgysav keletkezésének vannak endogen (purinszintézis, sejtpusztulás) és exogen (táplálkozás) forrásai. A kezelésnek tehát ennek megfelelően kell, hogy legyen nem csak endogen, hanem exogen útja is, ami magát a táplálkozást (és a helyes életvitelt is) foglalja magába.

Egészségpolitika

A szakdolgozói hiánynak az egészségük látja kárát

12 hónapból 13,5-et dolgoznak, táppénzre és orvoshoz szinte sohasem mennek. A nagyfokú stressz és a sokszor ember feletti munkaterhelés romboló hatását gyakorta káros szenvedéllyel próbálják orvosolni. A felmérések szerint a szakdolgozóktöbb mint 80 százalékakrónikus betegséggel küzd, sokan akár két-hárommal is.Kifejezetten nagy számban fordulnak elő az ízületi,a szív- és érrendszeri betegségek, a visszértágulat, a migrén, az alvászavarok, valamint a lelki és érzelmi problémák. Az egészségügyben dolgozók lelki és fizikális állapota ironikusmódon gyakorta rosszabb, mint az általuk ellátott betegeké.