Gondolat

A népszerűsített kéz

2019. OKTÓBER 10.

A könyv egy igényesen összeállított, bevezetésből és öt részből álló mű, amely részenként 2-4 fejezetben színvonalas ismeretterjesztő stílusban foglalkozik az emberi kézhez társuló antropológiai, humánbiológiai és orvostudományi kérdésekkel. Sőt, a szerző nagyvonalúan élve az alcímben jelzett "és még annál is több" megjegyzéssel, egyes fejezetekben a fő témától igen jelentős távolságokba kalandozik gondolatainak alaposabb kifejtése érdekében.

Az első rész "Hal a szárazföldön" címe inkább a figyelem felkeltését szolgálja, mintsem a tartalom pontos előre jelzését. Négy fejezete a biológiai evolúció tudományának történetével és az evolúció folyamatával foglalkozik, a biológiai „őslevestől” a világot meghódító homo sapiens-ig. Utóbbi esetében az evolúció csúcsán a szerző a kéz, a nyelv és az agy együttes szerepét hangsúlyozza. Zárásként és egyben a következő rész felvezetéseként, a beszélt nyelvben a kézhez fűződő szóképek halmozásával megírt szöveg a szerző találékonysága mellett a fordító (Petrikovics Edit) leleményességét is dicséri.

A második rész ugyancsak négy fejezete a homo sapiens kezének funkcionális anatómiáját tárgyalja, majd részletesen kifejti az idegrendszer szerepét is a kézen végződő idegrostoktól egészen az agykéregig. A záró fejezet a kéz bármely okból történt csonkolása miatt keletkezett problémákkal néz szembe. Művégtagok készítésében futurisztikus távlatokat vázol a mechanika, az elektronika szerepéről, és a valójában biológiai hasonmásként értelmezendő protézisek előállításáról.

Harmadik részként az alaptémától kissé elkalandozó, három fejezetben kifejtett gondolatmenet következik a kezet fenyegető mikrobiológiai veszélyek kapcsán. Egy nem túlságosan mély metszett sebből kiindulva jutunk el az emberi vér alakos elemein át a vírusok és a DNS közbeiktatásával a rák elleni immunterápiáig.

A negyedik rész tovább folytatja a távoli kalandozásokat. Ennek kapcsán a jobb mutatóujj baleseti csonkolása ürügyén, az újra-növesztés lehetőségét felvetve, két fejezet következik a szervezetben mindenre képes őssejtek kutatásának történetével és távlataival. Végül így jutunk el egy "eredeti" ujjpótlást előállító 3D bio-nyomtatóig.

Záró részként a szerző két rövid fejezetben a „jövő kezét” tárgyalja. Feltételes módban és óvatosan érinti a kéz biológiai evolúciójának géntechnikai befolyásolását is. A célt illetően jól érzékelhető a bizonytalansága, de érezhető, hogy maga sem gondolja komolyan a kézzel szemben felmerülő és gyorsan változó társadalmi igények kiszolgálását az emberi DNS-be beavatkozó génmanipuláció által.

Összeségében a szöveg olvasmányos, jól érthető, számos helyen tudományos illetve a szerző magánéletét is érintően személyes hangvételű, sőt egyes példáknál az író norvég honossága is előtérbe kerül. Kétségtelen, hogy a kéz anatómiai és funkcionális leírásánál, a szövetek, sejtek, továbbá a sejteken belüli molekuláris szintű építőelemek jellemzésénél aligha mellőzhetők a biológiai és orvostudományi szakkifejezések. Ezek érthetősége az egyes helyeken elhelyezett szófejtő magyarázatokon túl a magyar fordító igényes munkáját is dicséri. Az utóbbi értékét lényegében nem csökkenti, hogy például az agy szürke állományát „szürke anyag”-nak nevezi, a kisagyat karfiolként szemlélteti, vagy a sejten belüli gyors szétesési folyamatot egy gyermekzsúr kapcsán a valószínűleg kevesek számára érthető piñata -hoz hasonlítja. Miután a fordító itt bizonytalanságban hagy bennünket, a leendő olvasóknak jegyezzük meg, hogy az Amerikában elterjedt piñata egy puha anyagból, pl. szalmából készített nagyobb üreges bábú, amely zsinórra függesztve apró játékokat és édességeket tartalmaz. Erre a gyermekek bekötött szemmel egy bottal csapásokat mérnek egészen addig, amíg annak tartalma, mintegy az ünnep fénypontjaként, kiömlik a lábuk elé.

Az orvosi közönség szemszögéből a könyv az egyetemi tananyag népszerűsített változata, kétségtelenül a szerző néhány eredeti gondolattársításával. Másfelől a szélesebb olvasó közönségre gondolva mindenképpen szerencsés és egyben jó szívvel ajánlható ismeretterjesztésnek tekintendő, amely a kézre, mint tematikus egységre összpontosítva folyamatosan ébren tartja az érdeklődést. Így gazdagodik az olvasó olyan ismeretekkel, amelyek birtokában saját maga is kialakíthatja a véleményét korunk legizgalmasabb kérdéseiről, az emberi faj evolúciójától kiindulva a saját genetikai állományunkba való beavatkozás beláthatatlan következményeivel bezárólag.

Asmund H. Eikenes
Utazás a kezed körül. Minden, amit tudni szeretnél a kezedről – és még annál is több.
Typotex Kiadó, 2019. 213. o. ISBN 978 963 279 990 2
https://www.typotex.hu/book/10332/eikenes_utazas_a_kezed_korul

Balázs Péter dr.


2019.október 11.
eLitMed.hu

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Gondolat

Miért vagyunk illetve miért nem vagyunk kaukázusiak?

A paleontológiai leletek és a genetikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az emberiség Afrikából származik. Nem kellene használnunk az ezt tagadó, elavult kifejezést.

Gondolat

Szifilisz vagy hibás gének?

VIII. Henrik betegségei

Gondolat

Veszélyben az egyetemek autonómiája?

Tiltakozó közleményekkel „szavaznak” sorra az egyetemek az alapítványi átalakítás, illetve annak intézési módja ellen. Professzorok, munkatársak, hallgatók, legutóbb az MTA doktorai adtak ki hivatalos állásfoglalást. Megkérdeztünk „kívülállókat”, Freund Tamást, az MTA elnökét, Tillmann József filozófus, esztéta, egyetemi tanárt, Fleck Zoltán jogász, szociológust, tanszékvezető egyetemi tanárt a kialakult helyzetről, a folyamatról, illetve Fábián Istvánt, a debreceni egyetem korábbi rektorát is. Többen a tudományos és kutatómunka, az egyetemi autonómia ellehetetlenülésétől félnek, veszélyes ugyanis, ha ezek a szellemi műhelyek politikai irányítás alá kerülnek. Az MTA elnöke kiemelte az egyetemi autonómia tiszteletben tartásának és a döntések előtti tisztázó vitáknak a fontosságát.

Gondolat

A szem és a látás a Bibliában

RÁCZ Péter

A látásra vonatkozó igehelyek és értelmezésük, szimbolikus jelentőségük a Bibliában.

Kapcsolódó anyagok

Gondolat

Az ember teljesen új dimenziója az evolúciónak – videointerjú Gyulai Ivánnal

Gyulai Iván ökológust az SZVT-n tartott előadását követően az emberiség endoszomatikus és exoszomatikus energiaigényéről kérdeztük. Az ismert kutató meglátása szerint a modern emberiség által épített technoszféra nem adaptatív, túl merev és kevéssé diverz, ez jelentős veszélyt jelent a túlélésére.

Gondolat

Szellemi bűvészmutatványok – Darwinnal

Ha Darwin feltámadna, nem lehet tudni, mennyire örülne mai konjunktúrájának. Ma minden teli van vele. Az evolúció szent szó, amely egyfajta aduként, jolly-jokerként mindenre ráhúzható...

Gondolat

Evolúciós folyamatok a mindennapokban

GÁSPÁR Csaba

Egy tágas nappaliban intellektuális vitát folytatunk két remek kutatóval, miközben a háttérben az ablakon keresztül a norvég táj különös színezetet ad a sok-sok órája tartó, hol politikáról, hol környezetvédelemről és a technológiáról szóló beszélgetésünknek. Az egyik gondolatról ugrunk a másikra, egyre izgalmasabb példák és kérdések jönnek elő, tudjuk, hogy hajnalig itt fogunk ülni ebben a hosszú beszélgetésben. Ezt az érzést idézi a “A versengés paradoxonjai” című könyv, ami beszélgetés indítógondolataként azt állítja, hogy minden a verseny valamilyen formájáról szól, így az életet sem értjük meg, ha ezt az elvet nem megfelelően fogjuk fel.

Hírvilág

Az evolúció első évmilliárdjainak megismerését segíti magyar kutatók módszere

A földi evolúció első évmilliárdjainak megismerését segítheti magyar kutatók új módszere, amely az örökítőanyag fajok közti átadására épül - közölte a Magyar Tudományos Akadém

Hírvilág

Az emberi beszéd fejlődését tárják fel az orángutánok hangjai

A nyelv evolúciójában a magánhangzószerű majomhangok kutatásához képest a mássalhangzók tanulmányozása jóval bonyolultabb. Serge Wich, a liverpooli John Moores Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője szerint azonban ezek fontos alkotóelemei a nyelv fejlődésének. Kiemelte: a legtöbb nyelvben jóval több a mássalhangzó, mint a magánhangzó.