Csalódást kell okozzak azoknak az olvasóknak, akik az élet meghosszabbításának újabb eszközét várják, esetleg beszámolót „brit tudósok” újabb felismeréséről. Csak egyszerű matematika, és némi fogalmi tisztázás. Tehát adott egy emberpár, 28 és 32 évesek. Az ő átlagéletkoruk 28+32=60 osztva kettővel, az 30. Ha egy nagycsoportos óvodás gyermekük is van, aki 6 éves, akkor a családban az átlagéletkor csökken, 28+32+6=66 osztva hárommal, az 22. Növekedés érhető el viszont, ha a nagypapa (66 éves) is hozzájuk költözik: 28+32+6+66=132, osztva néggyel az már 33 év. És így tovább. Tehát az átlag matematikailag a tagok összege osztva az elemek számával. Manapság még tudományos igénnyel íródott közleményekben is gyakran találkozom azzal a hibával, hogy a várható élettartam helyett használják az átlagéletkor kifejezést. A nagyobb átlagéletkor egyszerűen azt jelenti, hogy az adott csoport átlagosan idősebb, mint a másik. Semmit nem mond el arról, hogy a tagok mennyi ideig fognak élni. A példaként említett családra sem igaz az, hogy bárki meghalna közülük 33 éves korában (ennél, ugye a 66 éves nagypapa már jóval idősebb). A várható élettartam az, ami tükrözi a populáció életkilátásait, függ az életmódtól, a gazdasági fejlettségtől, az egészségügyi ellátás színvonalától. Az átlagéletkor növekedése egy populációban nem örvendetes, hiszen azt jelenti, hogy viszonylag egyre több az idősebb, tehát kevesebb a fiatal egyed, azaz csökken a születések száma. A várható élettartam emelkedése viszont jó hír, mert tovább, és remélhetően hosszabb ideig egészségesen élünk. A „várható élettartam” és az „átlagéletkor” között mindössze két szótagnyi (plusz egy szóköz) a különbség, bár kétségtelenül az „átlagéletkor” a rövidebb. De talán megéri mégis helyesen használni a fogalmakat. dr. Lipták Judit 2014. október 29.