Idézetek, gondolatok a költőtől: "Nem tudom: egyik ember titka jó helyt van-e a másik ember birtokában? A vadat hálóval, csapdával fogják. Az embert a titkával. Isten, mikor a bűnbe esett embert az édenből kiűzte, vigasztalásként egy szál fügevirágot nyújtott át neki. Ez minden, amit meghagyok tenéked a paradicsomi boldogságból. Senkitől vissza nem vonható jogodat az álmodozáshoz. Játszik velünk százszor megcsalatottan is a hullámzó reménység. Boldogok, akik egymás szeme láttára múlnak el. Valamely hatalom éppen attól omolhat össze, hogy minden erejét a fennmaradására koncentrálja. A hatalom ott válik önnön karikatúrájává, amidőn saját szakállas vagy csupasz képét kezdi csodálni a történelem zsebtükrében. Hacsak lehet, játszik a gyermek. Mert végül a játék komolyodik munkává. Boldog ember, ki a munkájában megtalálja a valamikori játék hangulatát. Ki tehet róla, hogy porszemként kaptuk az életünket is, az egyetlent? Ki rendelte vajon, hogy a porszem igazsága nélkül értelmetlenné válik az egyetemes jog és igazság is, amelyet nem keresnünk kellene, hajszolni, mint gyermek a szivárványt, hanem ott kellene lennie mindenütt, ahol meghirdették? A Nap kihűl, a Föld kiszárad, az ég üres lesz nélküled, és én senki vagyok, ha te nem vagy velem. Annyira szeretlek!" Sütő András 1927. június 17-én született Romániában, a mezőségi Pusztakamaráson (Cămăraşu). A nagyenyedi Református Kollégium diákja volt 1940 őszétől. Első írását 18 éves korában, a Világosság közli. 1948–49-ben a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója, majd tanulmányait megszakítva 1949-től a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője. 1951-ben minthogy szülei kuláklistára kerülnek, tiltakozásul lemond a főszerkesztői posztról. Hajdu Győző meghívására az Igaz Szó című irodalmi havilap munkatársaként 1954 elején Marosvásárhelyre költözik. Itt él haláláig. Az Igaz Szó című irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyetteseként dolgozott. 1958-1989 között a Művészet, illetve az Új Élet című marosvásárhelyi képeslapnak volt főszerkesztője. 1989-ig az Erdélyi Figyelő főszerkesztői pozícióját töltötte be. A Ceaușescu-éra alatt betiltották műveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását, csak Magyarországon publikálhatott. Darabjait folyamatosan játsszák. NZS 2014. 06. 13. Forrás: Humanista Írók Társasága