A gyermekszegénység és a gyermekek jól-léte az Európai Unióban címmel végzett egy átfogó vizsgálatot a közösség Európai Bizottság Munka, Szociális és Egyenlő Esélyek Főigazgatósága felkérésére a TÁRKI Társadalomkutatási Zrt. 2009-ben. Egy nemzetközi konzorcium vezetőjeként koordinálta a vizsgálatot. A konzorcium tagjai a brüsszeli Applica kutatóintézet, az Essexi Egyetem és a bécsi Eurocenter voltak. A vizsgálat az összes uniós tagországra kiterjedt. Tizenegy országról esettanulmányok készültek, s minden országról leírások, összehasonlító elemzések. A helyzetértékelések tartalmazták a 0-17 éves gyermekeket nevelő családok anyagi, egészségi, tanulmányi, lakókörnyezeti helyzetét – tudtuk meg Gábos Andrástól, a TÁRKI vezető kutatójától. Mint elmondta, a kutatás célja egy olyan politikai stratégia előkészítése volt, mely segíti a tagországok küzdelmét a gyermekek szegénysége és társadalmi kirekesztettsége ellen. - Mi volt a vizsgálat legfontosabb megállapítása? - Az, hogy az unióban a gyermekek szegénységi kockázata magasabb, mint a felnőtteké. Míg az unió teljes népességének 17 százaléka tekinthető szegénynek, addig a gyermekek 20 százaléka. A tagországok között jelentős eltérések vannak abban a tekintetben, hogy milyen okok húzódnak meg a gyermekek szegénysége mögött – válaszolt Gábos András. - Hogyan csoportosították az országokat? - Az eredmények azt mutatják, hogy némely tagországokban, mint Svédországban, Dániában, Finnországban, Hollandiában, Franciaországban, Cipruson, Szlovéniában és Ausztriában alacsony a gyerekek jövedelmi szegénysége (melyet a háztartás éves jövedelme alapján határoztunk meg), mert nem magas a munkanélküliség és mindkét szülő dolgozik, valamint megfelelő a szociális ellátórendszer és így hatékony a gyermekszegénység csökkentése. Magyarországon, Belgiumban, Csehországban, Írországban, Németországban és az Egyesült Királyságban a magas a munkanélküli háztartásokban élő gyermekek nagy száma jelenti a fő problémát. Az előbbi négy ország közül az Egyesült Királyságot követően Magyarországon a legmagasabb azoknak a gyermekeknek az aránya, akik olyan háztartásban élnek, ahol egy aktív korú ember sem dolgozott a vizsgálatot megelőző 12 hónapban. Magyarországra elmondható, hogy hatékony a jóléti rendszer és ez sok gyermekek megvéd a szegénységtől, ezért az uniós átlag körül alakul a gyerekek szegénysége. De ha ezt összehasonlítjuk a felnőttek szegénységiével, a hazai gyerekek szegénységi kockázata a legmagasabb az unióban. A vizsgálat harmadik csoportját a litván, lett, szlovák és román gyerekek alkotják, akiknek körében gyakori a szegénység előfordulása, mivel számosan élnek munkanélküli háztartásokban, a dolgozó szülők keresete sem mindig elég és a szociális ellátások sem védik meg őket a szegénységtől. Markáns csoportot alkotnak a déli tagállamok: Görögország, Olaszország, Spanyolország és Portugália, valamint Lengyelország és Luxemburg. A lengyel gyerekeknek a legmagasabb a szegénységi rátájuk. Ugyan jellemző, hogy egyik szülőjük dolgozik, de az nem elég ahhoz, hogy kiemelje őket a szegénységből és az állam keveset fordít szociális ellátásokra, valamint nem kifejezetten a legszegényebbeket segíti. - Magyarországon milyen a helyzet a szegénységet illetően? - A szegénység legfontosabb oka, hogy a gyerekek nagy arányban élnek olyan háztartásokban, ahol a szülők nem dolgoznak. Ez az észak-keleti régióban jellemző leginkább, mint Borsod, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyékben, illetve a kistelepüléseken. Továbbá meghatározó a szülők iskolai végzettsége. Minél alacsonyabb a végzettségük, annál nagyobb veszélynek vannak kitéve a munkanélküliség és a szegénység területén. A háztartások szerkezete is erősen meghatározza az anyagi helyzetet. A legjobban érintettek a sokgyermekes, sokgenerációs családok. A TÁRKI rendszeres Háztartás Monitor vizsgálataiból azt is tudjuk, hogy Magyarországon külön- külön is számottevő hatása van az alacsony iskolai végzettségnek, a munkanélküliségnek, a regionalitásnak és az etnikai hovatartozásnak. A roma népesség esetében az itt felsorolt hátrányok halmozódása különösen nagymértékben figyelhető meg. Elmondhatjuk, hogy nem csak a romák szegények, de a romák között magas a szegények aránya a halmozottan hátrányos kistérségekben. Tehát Magyarországon jól körülhatárolható a probléma, de egyben nagyon összetett is, ezért a társadalompolitika csak nagyon nehezen tud tartós és átfogó megoldásokat kínálni. - Hazánkban milyen pozitív hatások érvényesülnek a szegénység leküzdésében? - Viszonylag hatékony a szociális rendszer s különböző juttatások védik a gyermekes családokat a szegénységtől. A TÁRKI kétévente végzett háztartásvizsgálatai közül az utolsó, 2009-esben azonban már érzékeltük a gazdasági válságot is a háztartások jövedelmi helyzetében. A növekvő szegénységben a gyerekek aránytalanul érintettek. Ezzel összefüggésben, a legnagyobb nehézséget a hirtelen felmerülő költségek kifizetése jelenti a családoknak, ezeket nehezen tudják finanszírozni. Például elmaradhatnak a közüzemi számlák kifizetésével, gondot okoz a lakás megfelelő fűtése, a megfelelő táplálkozás, ami társadalmi kirekesztettséghez vezet. - Milyen megoldásokat mutattak fel? - Megállapítható, hogy a tartós szegénység a munkán keresztül kerülhető el. De önmagában az, hogy a szülők dolgoznak, nem jelenti a szegénység elkerülését. Lényeges kérdések, hogy egyik vagy mindkét szülő dolgozik-e, rendszeresen vagy alkalmanként, teljes vagy részmunkaidőben, legálisan vagy a feketegazdaságban, mennyit keres, hány eltartott van a háztartásban? A tények ismeretében átfogóan, komplexen lehet segíteni. Fontos, hogy ne öröklődjön a szegénység, a fiatal generációk iskolázottsága növekedjen, a munkaerőpiacon használható készségeket sajátítsanak el, jó egészségi állapotban nőjenek fel, valamint az is hogy hatékony szociális ellátórendszer védje a leszakadókat. A szegénység, különösen a gyermekszegénység csökkentésére szóló program kidolgozására kapott felkérést a MTA 2005-ben. Kutatócsoportot alakított, és több mint száz szervezet és szakember bevonásával elkészült 2006-ban az első, gyerekszegénység elleni rövid, 3 éves program. Ennek továbbfejlesztéseként fogadta el az Országgyűlés 2007-ben a „Legyen jobb a gyerekeknek” Nemzeti Stratégiát, amely 25 éves programban tűzi ki célul azokat a komplex fejlesztéseket, amelyek a szegénység csökkentését és újratermelődésének megtörését célozzák. A tervezetet az MTA kutatócsoportja nem csak tanulmányként használta, hanem elkezdte megvalósítását egy kistérségi program keretében. Ez ma is folyik még Szécsényi Gyermekesély program címmel – tudtuk meg Darvas Ágnestől, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kara és a Magyar Tudományos Akadémia Gyermekprogram Iroda szociológusától. A szakember elmondta, hogy a programot a 2006 őszén leghátrányosabb Nógrád megyei Szécsényi kistérségében kezdték. A 20 ezer fős kistérség 13 településén 4 ezer gyermek él, a felnőttek körében jelentős számban vannak a tartós munkanélküliek. Magas a roma lakosság aránya. A kistérségben van olyan község, ahol szinte 100 százalékos a roma lakosság aránya, más településen egy roma lakos sincs. A településeken a korábban hiányzó szolgáltatásokat próbálták kiépíteni és működtetni. A szegénység újratermelődését akarják megakadályozni, ennek pedig az iskolázottság a kulcsa. - Milyen kormányzati intézkedésekre lenne szükség a gyerekszegénység csökkentésére? Magyarországon a gyermekek szegénysége kétszerese a felnőttekének. Javítani kell a mélyszegénységben élők lakhatásán, egészségügyhöz való hozzáférésén, anyagi lehetőségeiken, hogy megfelelően táplálkozzanak, ruházkodjanak. Meg kell törni a szegénység újratermelődését, de csak akkor lehet, ha elindul a komplex program s a gyermek kisgyermekkorától megkapja azt a támogatást, amellyel majd nagyobb eséllyel indul a munkaerőpiacon. Ezt megszületése előtt 9 hónappal kell elkezdeni. Területileg céloz a program, mert Magyarországon, a szegénység vidéken és a kistelepüléseken koncentrálódik. A leghátrányosabb helyzetű kistérségekben a gyerekek 40-60 százaléka kedvezőtlen jövedelmi helyzetű családban él, de olyan település is van, ahol a gyerekek 90 százaléka segélyezett. 2007-ben a kormány cselekvési tervet készített a Legyen jobb a gyerekeknek című nemzeti stratégiához, mely 25 évre meghatározza a tennivalókat. Tulajdonképpen semmi új nincs benne. Ismert, hogy a szegénység nem csak pénz hiánya miatt alakul ki, hanem számos társadalmi ok miatt is. Sokrétűek azok a társadalmi folyamatok, melyek létrehozzák, ezért csak komplex és összehangolt beavatkozásokkal lehet változást elérni. A lakhatás neuralgikus pont, mert Magyarországnak nincs lakáspolitikája, nincs országos támogatási rendszer a felgyülemlett adósságok kezelésére. Csak a 40 ezer fős lakosságon felüli települések lakosai számíthatnak támogatásra. Lépni kellene a foglalkoztatási politikának, de ott sincs hosszú távú koncepció. A családok anyagi helyzete, stabilitása romlott az utóbbi években. 2008 óta be van fagyasztva a szociális segély és a családi pótlék, ez jövedelemkiesést jelent a családoknak. Az új intézkedések, mint az adótámogatások nem játszanak szerepet a rosszabb helyzetű családoknál, mert nincs illetve kevés a jövedelmük, nem tudják érvényesíteni a kedvezményeket. - Milyen lehetőségeket biztosítottak a program által a Szécsény kistérségében élő gyerekeknek? Egy gyermek 0-6 éves korában meg kell alapozni az iskolai pályafutást különböző közösségekben, különböző lehetőségek által, továbbá a szülőknek is ismerkedniük kell a gyermekeknek nyújtott foglalkozásokkal, fejlesztési módokkal. Közösségi ház típusú megoldásokkal próbáltuk ezt megvalósítani. Biztos kezdet gyermekházakat alakítottunk ki, a 13 településen 8-at. Továbbá támogatjuk az iskola körüli szolgáltatási hálót, mint az iskolán belüli szabadidő eltöltési lehetőséget, valamint 3 tanodát is kialakítottunk. Digitális hozzáférést valósítottunk meg IT pontok formájában IT segítőkkel, akik számítógép használatra oktatják a gyerekeket és felnőtteket. A felnőttek foglalkoztatását szociális szövetkezetekkel próbáljuk megoldani, már létrehoztunk néhány munkahelyet. Iskolai koordinációt is végzünk, hogy kedvezőbb legyen a szülők, az óvoda és az iskola, közötti kapcsolat, kevesebbet hiányozzanak a gyerekek. - Kik vehetnek részt a programban? Mindenki, aki igényli. Nem teszünk különbséget, mert nem szegregált szolgáltatás a célunk. A leginkább rászorulók prioritást élveznek, de nem különböztetünk meg senkit. A tanodák iránt nagy az érdeklődés, de nincs olyan nagy keretünk, hogy mindenki részt vegyen a foglalkozásokon. A gyerekházak kevésbé ismertek, mert az a közvélekedés, hogy a gyermeknek három éves koráig az anyja mellett van a helye, otthon. S kistelepüléseken ez fokozottan érvényesül, mert a szülők nem találnak munkát. A szakembereknek, helyi döntéshozóknak és a szülőknek is rá kell jönniük, hogy milyen előnyei vannak a gyerekházaknak, hogy ott kortársaival együtt vehetnek részt a gyerekek a foglalkozásokon a szülőkkel együtt. Ezt az elmúlt idő alatt megszokták s ma már egyre nagyobb az igényük ezekre. Míg 2006-ban egy házunk volt, addig 2011-ben nyolc működik. A Szécsényi gyerekek megközelítőleg egyharmada megismerte és használja a szolgáltatásokat. A nyári szünidő sokszor értelmes program nélkül telik el a kistelepüléseken, ezért 7 településen 4 hetes szünidős napközit szervezetünk s egyhetes táborokat is. A szécsényi kistérség egyik jelentős munkáltatójává vált a program, a szolgáltatásokban csaknem 50, kistérségben vagy a megyében élő munkatárs dolgozik. - Várható, hogy az ország más hátrányos helyzetű településein is elindul a program? A Szécsényi tapasztalatok alapján Európai Uniós forrásokból, a TÁMOP 5.2.3-as program keretében kezdődött el a kistérségi komplex programok kiterjesztése. Jelenleg 5 kistérségben kezdődik, 6 kistérség előkészítése folyik és a kormány még 12 hátrányos helyzetű kistérségre szeretné kiterjeszteni. Minden kistérség más, de hasonlóak a problémái. A kiterjesztés fő célja, hogy a gyermekszegénység elleni küzdelmet a kistérség gondolkodásának középpontjába állítsa, s ennek megfelelően tervezzen, keressen forrásokat. - A városokban élő szegények helyzetét is tervezik jobbítani? A városi szegénységnek mások a jellemzői, de ott is próbálunk segíteni. Fontos feladat, hogy városi környezetben is működjenek komplex programok. Az MTA GYEP a kistérségi kiterjesztés keretében ezzel a feladattal az ózdi kistérség esetében szembesül. De vannak egyéb kezdeményezések is. Az 1970 óta működő amerikai Harlem Children s Zone program mintáján egy másik szakmai team azt vizsgálja, elemzi, hogyan lehetne beépíteni azt a programot hazai környezetbe. - Milyen forrásból valósítják meg a szécsényi programot? A kezdetektől elég kiszámíthatatlanok voltak a források. 2006-tól folyamatosak voltak a kisebb-nagyobb kormányzati támogatások, jelenleg a Norvég Alaptól elnyert pályázati forrás biztosítja a működés meghatározó részét. eLitMed.hu, Császi Erzsébet