Egészségpolitika

Politikai pszichiátria és tébolyító politika

2012. SZEPTEMBER 19.

1989-ben feltűnést keltett két médiaember, Gazsó L. Ferenc és Zelei Miklós újságírók, (akik a televízióban és a rádióban is dolgoztak) riportkönyve olyan emberekről, akik politikai nézeteik miatt pszichiátriai diagnózist és kezelést kaptak. Akkoriban ez nagy téma volt, mert a nyugati közvélemény a hetvenes évektől kezdve egyre hangosabban tiltakozott a Szovjetunióban kialakult gyakorlat ellen, amelynek keretében ellenzéki nézeteket hangoztató embereket elmebetegnek nyilvánítottak, és emiatt zárt intézetekben kényszerkezelésben részesítettek. Talán ez a tiltakozás még a kommunizmus bukásához is hozzájárult, a szovjet pszichiátria nemzetközileg elszigetelődött, és egy évtizednyi tagadás után Gorbacsov kénytelen volt beismerni a visszaéléseket és mintegy bocsánatot kérve a közvéleménytől megszüntette ezt a gyakorlatot, az úgynevezett. politikai pszichiátriát. Magyarországon is voltak ilyen ügyek, igaz, szórványosan, de Pákh Tibor kitartó demonstrációi és éhségsztrájkjai (és különösen ezek visszhangja a magyar nyelvű nyugati rádióadásokban) ráirányították a figyelmet a jelenségre. A riportkönyv – Őrjítő mandragóra címen – éppen a rendszerváltozás idején jelent meg, és két kiadásban is elfogyott. A meghurcolt emberek beszámolói tartalmaztak neveket is, sok pszichiáterét és közéleti személyiségét, szóltak az 1956 utáni megtorlásokról, a besúgások szervezéséről és a másként gondolkodók politikai meghurcolásáról is. Nem véletlen, hogy a sikerkönyv később nem jelent meg, akkor, az átalakulás hangulatában még nem mertek fellépni az érintettek, a következő években ilyen kiadványokból már gyakran lettek perek, amelyekben rendre a tényeket feltárók húzták a rövidebbet, az egykori elkövetők személyiségi jogai nem sérülhettek.

Talán emiatt is várhattak 23 évet a szerzők a harmadik, javított kiadással. De közben mondanivalójuk is kibővült. Több fejezetet írtak a szöveghez a kommunista elnyomó gépezet működéséről, az igazságügy és a büntetés-végrehajtás embertelenségéről és a megtorlás kegyetlen módszereiről. Sok adatot pontosítottak és kiegészítettek, a harmadik kiadásban azonban a fő többlet – és talán ez lehetett az új kiadás fő motivációja is – egy új eset, egy ismert szociálpolitikus és gyermekvédelmi szakember története. Ő (a könyvben névvel szerepel) levelekben írta meg a szerzőknek saját hányattatásait. Lelkes ifjúkommunistából kételkedő, majd 1956 után bebörtönzött lett, itt beszervezték, ő jelentett, és az így nyílt lehetőségek között próbált élni, tanár lett, majd nevelőintézeteket vezetett, egyetemen oktatott, de közben nehezen viselte a megtapasztalt igazságtalanságokat, különösen a munkaterületére helyezett egykori ávósok garázdálkodásait. Mint leveleiből kiderül, belső meghasonlásai végül öngyilkosságba kergették, a zaklatott búcsúlevél egy része olvasható a borítólapon.



Az új eset nem érintkezett az elmegyógyászattal, noha élethelyzete miatt folyamatosan szorongó ember képe bontakozik ki leveleiből, így nem felel meg a könyv alcímben jelzett témájának, a politikai pszichiátriának. Inkább az elnyomásról és a jogsértésekről adnak hírt a további kiegészítések. Az új kiadás ezért nagyon vegyes. A szöveg jól megírt, érdekes, igazi publicisztika, de kissé csapongó, több területre kiterjed, amely csak a diktatúra szerkezetén és működésén át kapcsolódik egymáshoz. Megtudjuk, hogy nálunk is voltak pszichiátriai visszaélések (ezek egy részével, pl. a Pákh-üggyel a nemzetközi sajtó és több nemzetközi testület is foglalkozott), de arról nincs adat, hogy ezek mennyire voltak elterjedtek. Most utólag is úgy látszik, hogy ezek ritkán fordultak elő. A magyar gyakorlat inkább az úgynevezett pszichiatrializáció tünete lehetett, az elmekórtan történetében a bűnnek nyilvánított viselkedés gyakran vált betegséggé, ez egyfajta humanizációt jelentett, mert a börtönnél emberségesebb volt a gyógyintézet, vagy később – még inkább – a gyógykezelés (pl. így vált a homoszexualitás betegséggé, majd azután „demedikalizálódott” (más kifejezéssel: normalizálódott) és lett belőle alternatív szexuális magatartásmód).

A könyvből is kitűnik, hogy a pszichiáterek bekapcsolódását általában az indokolta, hogy a politikai megnyilvánulások a környezet számára nehezen érthetők voltak, a várható következmények miatt irracionálisnak, kórosnak tűntek. A nyilvános fellépések túlmentek a konvenciókon. A szankciókkal ezek az emberek keveset törődtek, ma mondhatjuk, hogy bátrak és elszántak voltak. A szerzők említik, hogy a Szovjetunióban egy Sznyezsnyevszkij nevű pszichiáter új betegségtani entitást írt le és terjesztett el, a politikai paranoiát, illetve a rejtett szkizofréniát, és ez volt a tömegessé váló kényszerkezelések elméleti alapja. De jó lett volna, ha a könyv arra is kitér, hogy a betegségtani kategóriák, és emiatt a diagnózisok gyakran bizonytalanok a modern pszichiátriában is. Sokszor nehéz dönteni, hogy lelki kórtan vagy különcség, karakterzavar, szélsőséges indulati reakció vagy tudatos normasértés áll egy-egy feltűnő és deviáns viselkedésforma mögött.

Pszichiátriai igazságtalanságok ezért ma is előfordulnak, erről szól a nemrég (92 éves korában) elhunyt magyar származású „antipszichiáter” Thomas S.Szasz terjedelmes életműve. Lázadó, társadalomújító emberek gyakran kerülnek a pszichiáterek látókörébe, többnyire környezetük „jóakarata” miatt (talán ezt idézőjel nélkül is lehet mondani). Ezt a problémát jó lett volna, ha a szerzők vizsgálták, kissé feltárták volna. A hazai pszichiátriában a nyolcvanas évek a szakmapolitikai lázadás időszakát jelentették, ekkor vált külön (szinte „forradalmi” módon) a szakág az ideggyógyászattól, illetve a neuropszichiátriától, ekkor már a szakemberek szókimondóan nyilatkoztak. Ekkor jelent meg Bakonyi Péter „Téboly, terápia, stigma” című könyve a magyar elmegyógyászatról, ebben már feltárult a riportkönyvben is tárgyalt jelenség, a politikai meghasonlás és elnyomás, üldözés megbetegítő hatása, vagy az orvosok, pszichológusok tehetetlensége a hátrányos élethelyzetek, kirekesztés következményeivel szemben. A szerzők is több pszichiáternek mondanak köszönetet, jó lett volna, ha a politikai rendszer és a pszichés betegségek kapcsolatáról általában is megkérdezték volna őket. Eleven és éles stílusa miatt a könyv bizonyára tudott volna adalékokkal szolgálni az összefüggéseket illetően., Így egyfajta egyveleg, amely azonban nagyon érdekes részleteket tartalmaz, és alkalmas arra, hogy a politikai pszichiátria lehetőségére és veszélyeire ráirányítsa az olvasó figyelmét.

(Gazsó L. Ferenc, Zelei Miklós: Őrjítő mandragóra. Bevezetés a politikai pszichiátriába. 2012. (harmadik, javított, bővített kiadás), L’Harmattan, Budapest, 198 old. Ára: 2500 forint).


Buda Béla dr.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Egészségpolitika

Módosításra szorul az új egészségügyi jogállásról szóló törvény

Mindenképpen módosításra szorul az új egészségügyi jogállásról szóló törvény - állították egybehangzóan munkajogász szakértők egy, az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényről szervezett videókonferencián. Ahogy elfogadhatatlan ennyire méltatlan, elkapkodott, kidolgozatlan és indokolatlanul nehéz körülményeket teremteni, és ilyen választásra kényszeríteni valakit az élethivatását illetően.

Egészségpolitika

Oltásellenesség - a 10 legnagyobb egészségügyi veszély egyike

Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) újabb 5 éves tervében összegyűjtötte az egész világot érintő egészségügyi veszélyeket. A lista az oltásokkal megelőzhető fertőzések elterjedésétől a gyógyszereknek ellenálló kórokozókon és a túlsúlyon át a környezetszennyezésig és a klímaváltozásig számos komoly és sürgős megoldásra váró problémát ölel fel. Ezzel közel egy időben, Amerikában több mint 26 ezer iskolásnak nem engedték meg az iskolakezdést, mert nem voltak beoltatva. Magyarországon a védőoltási rendszer szinte egyedülálló.

Egészségpolitika

Már a csecsemőknél is diagnosztizálható a lelki zavar

Szülés körüli depresszió, az újszülött alvási, étkezési, figyelem zavara, a sok sírás, megannyi jelzés, amivel foglalkozni kell. A korábbi teóriákkal szemben nemcsak két éves kor után, hanem már egészen korai időszakban is figyelni kell és diagnózis is felállítható a kisbaba lelki problémájáról. A témában először rendeztek a napokban nemzetközi konferenciát Magyarországon, ahol több mint 240 előadást tartottak az érintett területek neves szakemberei.

Egészségpolitika

Gyerekek és gyermekeket várók, tervezők – szabad-e oltani?

Úgy tűnik ebben a hazai álláspont egyértelmű, de számos országban már kismamákat oltanak. A jelenlegi szakértői vélemények szerint az mRNS oltások nem veszélyesek a terhes kismamákra, de klinikai kísérletek hiányában ezt mégsem lehet száz százalékos biztonsággal állítani. Magyarországon éppen ezért nem ajánlják az oltást várandósoknak, de az Egyesült Államokban, Izraelben, vagy Angliában a kismamákra bízzák a döntést. Gyermekeknek egyelőre sehol sem adnak vakcinát.

Egészségpolitika

Vége a TVK 16 éves uralmának – újraszabták a kórházi finanszírozást

A teljesítmény-volumenkorlát elve szerinti számolás tizenhét év után megszűnik a szakellátásban.Bevezetik az éves keretet a finanszírozásban, illetve szakmákra lesz kiosztva ez a pénz. Az idén életbe lépett változás megkérdezett szakértőink szerint leginkább átnevezés, de nem jelent átütő változást. Igaz, várhatóan megszűnik a kórházak mozgástere abban, hogy a jól és kevésbé jól fizetett területek között „játszanak”.

Kapcsolódó anyagok

Gondolat

Veszélyben az egyetemek autonómiája?

Tiltakozó közleményekkel „szavaznak” sorra az egyetemek az alapítványi átalakítás, illetve annak intézési módja ellen. Professzorok, munkatársak, hallgatók, legutóbb az MTA doktorai adtak ki hivatalos állásfoglalást. Megkérdeztünk „kívülállókat”, Freund Tamást, az MTA elnökét, Tillmann József filozófus, esztéta, egyetemi tanárt, Fleck Zoltán jogász, szociológust, tanszékvezető egyetemi tanárt a kialakult helyzetről, a folyamatról, illetve Fábián Istvánt, a debreceni egyetem korábbi rektorát is. Többen a tudományos és kutatómunka, az egyetemi autonómia ellehetetlenülésétől félnek, veszélyes ugyanis, ha ezek a szellemi műhelyek politikai irányítás alá kerülnek. Az MTA elnöke kiemelte az egyetemi autonómia tiszteletben tartásának és a döntések előtti tisztázó vitáknak a fontosságát.

Agykutatás

Neurokannabisz

Főleg a Cannabis/kender hatóanyagainak idegrendszeri működéséről és neurológiai, pszichiátriai kórképekben kifejtett terápiás hatásairól volt szó a második magyarországi Orvosi Kannabisz Konferencián, aminek első napján a szakemberek, második napján a betegek és a laikus érdeklődők nyelvén folyt a kommunikáció.

Gondolat

Gyömrői Edit – pszichoanalízisen innen és túl

Hosszú életútja végigkísérte a 20. századot, pályáját rekordmennyiségű lakóhely-, nyelv-, név- és szakmaváltás kísérte.

Gondolat

A misztikus kék ló

„A művészet a szellemi világhoz vezető híd” – mondta Franz Marc (1880–1916)

Egészségpolitika

Vége a TVK 16 éves uralmának – újraszabták a kórházi finanszírozást

A teljesítmény-volumenkorlát elve szerinti számolás tizenhét év után megszűnik a szakellátásban.Bevezetik az éves keretet a finanszírozásban, illetve szakmákra lesz kiosztva ez a pénz. Az idén életbe lépett változás megkérdezett szakértőink szerint leginkább átnevezés, de nem jelent átütő változást. Igaz, várhatóan megszűnik a kórházak mozgástere abban, hogy a jól és kevésbé jól fizetett területek között „játszanak”.