Magyarországon a közfinanszírozott ellátások elégtelensége, a közfinanszírozott ellátásban dolgozók motivációvesztése, a jelentős tőkével rendelkező vállalkozóknak a magánegészségügybe történt befektetései, valamint a Covid-pandémia következtében aránytalanul megnőtt a magánfinanszírozott ellátások köre és aránya.

A magánellátóknál biztosított szolgáltatások minősége ugyanakkor igen heterogén: ugyan jelen vannak a piaci verseny által kiérlelt, az ellátott és az ellátó számára egyaránt értéket biztosító szolgáltatások, ám ezek a szolgáltatások az egyének fizetőképességétől függenek és jelentős területi egyenlőtlenségeket mutatnak. Továbbá nem ismeretlenek a piaci anomáliák sem a szolgáltatói magánérdekek – az ún. információs aszimmetria, a kínálat befolyásolta kereslet – miatt.

A köz- és magánfinanszírozott rendszerek közti átjárás jelenleg illegitim módon és jelentős erőforrás pazarlással valósul meg.

Az egészségügyi ellátások a közfinanszírozás felől a magánfinanszírozás irányába történő eltolódása a közfinanszírozott ellátások elégtelen szervezettségének, finanszírozásának, humánerőforrás-ellátottságának és az elavult infrastruktúrának a következménye s egyben indikátora is.

Ezt az egyensúlyzavart nem elsősorban a magánellátások visszaszorításával, hanem a közfinanszírozott ellátások szervezésének és finanszírozásának javításával, egységes – mindkét területre egyformán vonatkozó – és nyilvános minőségbiztosítási indikátor rendszer bevezetésével kell orvosolni.

- Egy olyan igazságos egészségügyi ellátórendszer kialakítása, mely az alapvető egészségmegőrző, illetve -helyreállító szolgáltatások terén döntően a közfinanszírozott rendszeren alapul, és mellette a kiegészítő biztosítási rendszer a differenciált egyéni igények kielégítését szolgálja. A javasolt rendszer méltányosan hangolja össze az egyén saját tehervállaló-képességétől függő ellátásokat az egyéni tehervállaló-képességtől független, közfinanszírozott ellátásokkal.

- A köz- és a magánfinanszírozott ellátások közötti szabályozott átmenet elsődleges célja, hogy a betegek időben kapjanak magas minőségű ellátást, és így mind a rövid, mind a hosszú távú egészségnyereség bizonyítottan a legnagyobb legyen.

- A szektorsemleges szabályozás és minőségbiztosítás hatására valósuljon meg a köz- és a magánellátások egységes minőségi kontrollja.

- A döntően népegészségügyi prioritásokat követő közellátást finanszírozó szervezet szektorsemlegesen legyen az érintett lakosság számára valódi értéket képviselő szolgáltatások vásárlója. Mind a köz-, mind a magánszolgáltatók esetében is az orvosszakmai szempontok érvényesüljenek.

- A közfinanszírozott ellátások megszervezése állami feladat, azonban a közszolgáltatások nyújtásának tulajdonosi háttere változatos lehet. A nyújtott szolgáltatások jobb minőségére a garanciát az egészséges, a beteg érdekeit szolgáló versenyt jelenti.

- A szolgáltatásvásárlás során a minőségbiztosítási és értékalapú elvek figyelembevétele biztosítja a lakosság megfelelő ellátását, javítja a hozzáférést, a verseny pedig biztosítja a javuló ár-érték arányt. (A fenti célok mind a közellátás, mind a magánellátás minőségének javulását szolgálják az egységes felügyeleti és monitoring szabályok betartása esetén.)

- Az egészségügy a tulajdonformáktól független, normatív finanszírozás és a kontrollált szolgáltatói verseny garantálása mentén képes dinamikusan fejlődni, modernizálódni.

- A köz- és a magánfinanszírozott ellátások közötti átmenet és a betegutak szakmai, minőségügyi és finanszírozási szempontok alapján egyértelműen legyenek szabályozottak és ellenőrzöttek.

- A közfinanszírozás kiadásai a lehető legjobban térüljenek meg az előre meghatározott, rendszeresen mért és validált teljesítmény és kiemelt minőségi mutatók alapján.

- A szektorsemleges, valódi vásárlói funkció kialakítása a közfinanszírozás rendszerében. Ennek részeként:

- lehetséges legyen a tervezhető ellátási szükséglet mértékéig a közfinanszírozott közellátóknál ki nem elégíthető ellátási volumen közfinanszírozása a magánellátóknál, melyek szakmai, minőségi és finanszírozási garanciát is vállalnak;

- a magánellátásból a közellátásba irányuló, valós társadalmi szükségleteket kielégítő és tervezhető volumenű utalványozások befogadása a közfinanszírozásba.

- A közfinanszírozott „alap”-csomag meghatározása elengedhetetlen – egy széles körű és alapos szakmai és társadalmi vitát követően. Az „alap”-csomag meghatározása a feltétele az e feletti, kiegészítő biztosításokkal lefedhető szolgáltatások meghatározásának, különös tekintettel a következőkre:

- területi ellátási kötelezettségen kívüli szolgáltatások

- szabad orvosválasztás

- szabad időpontválasztás

- megadott határidőn belüli ellátási kötelezettség

- beutaló nélkül igénybe vehető szolgáltatások köre

- extra hotelszolgáltatás

- extra ápolási nap

- a NEAK által csak részben, vagy nem finanszírozott ellátások (pl. magasabb árú és minőségű protézis, implantátum, kiterjedtebb rehabilitációs ellátás)