Terápiás területek

Diabetológia

Klinikum

2024. FEBRUÁR 14.

hirdetés

Az onkológiai terápia alkalmazása idős betegek esetében

HARISI Revekka

Az idős daganatos betegek onkológiai kezelése során kiemelten fontos a fiziológiás változások, a tünetek, a panaszok és a társbetegségek figyelembevétele. A daganat okozta panaszokat és tüneteket a komorbiditási tényezők sokszor elfedhetik, ami gyakran késleltetett diagnózishoz vezet. Ebben az életkorban a reszekábilis daganat is sokszor a beteg státusza miatt inoperábilissá válik, továbbá műthetőség esetén a betegek korával nő a szövődmények aránya és a halálozás gyakorisága.

Lege Artis Medicinae

2024. FEBRUÁR 20.

Újévi főszerkesztői beharangozó

BENCZÚR Béla

Sokat gondolkodtam, szabad-e az újévi beharangozót szubjektív elemekkel tarkítanom? Végül arra jutottam, hogy igen, hiszen a beköszöntő, az aktuális lapszám közleményeiből történő tallózás is szubjektív műfaj. Ennél azonban többet osztanék meg személyes gondolataimból kedves Olvasóinkkal, hiszen egy olyan kórházban dolgozom, amelynek főigazgatóját az adventi időszakban felmentették főigazgatói megbízatása alól – 23 másik kórházigazgató társával együtt.

Lege Artis Medicinae

2024. FEBRUÁR 20.

A csökkent ejekciós frakcióval járó krónikus szívelégtelenség gyógyszeres terápiája: vericiguát, a lehetséges ötödik pillér?

HEPP Tamás, VARJAS Norbert, HÉVÍZI Zsombor, BODOR Alexandra, BENCZÚR Béla

A krónikus szívelégtelenség incidenciája és prevalenciája világszerte növekszik, morbiditása és mortalitása továbbra is magas. A csökkent balkamra-funkcióval já­ró szívelégtelenség kezelése jelenleg négy alappillérre támaszkodik: ACEI/ ARNI, β-blokkolók, MRA-k és leg­újabb cso­portként az SGLT-2-gátlók, me­lyek mind­egyike igazoltan csökkenti a HFrEF-be­tegek mortalitását és morbiditását.

Lege Artis Medicinae

2024. FEBRUÁR 20.

Az életmódi és gyógyszeres testsúlycsökkentés újabb eredményei

BAJNOK László

A különböző fogyókúrás étrendek rövid távú hatásai között nincs meggyőző alapvető különbség – nincs csodamódszer, hosszú távon pedig mindegyik mellett általános a visszahízás (annál nagyobb mértékű, minél több volt a csökkenés), így a rászorultak többségének egyik sem érdemi hatású (–10% / 2 év viszonylatában). Csak az ét­rendi módszerek egy részének a biztonságossága tisztázott.