Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 5
Immunonkológia
2024. JÚLIUS 15.
Immunmediált endokrin mellékhatások
Az elmúlt évtizedben az immunellenőrzőpont-gátlók forradalmasították az onkológiai kezeléseket. A kiváló hatékonyság mellett azonban új mellékhatásprofillal kellett szembenézni a betegeknek és orvosoknak. Az immunmediált mellékhatások közül gyakoriságukat tekintve kiemelkednek az endokrin mellékhatások, amelyek akár a betegek 40%-ánál is jelentkeznek.
Hypertonia és Nephrologia
2023. DECEMBER 18.
A vese P2Y12-receptorainak szerepe a lítium által okozott polyuria létrejöttében
A klinikusok és a kutatók már rég megállapították, hogy a Bartter-szindrómás betegek polyuriájának patogenezisében a prosztaglandintermelés (-ürítés) fokozódásának jelentős szerepe van. Az is emellett szólt, hogy a prosztaglandinuria mérséklése indometacinnal megszünteti a polyuriát. A kérdés újabban még érdekesebbé vált, amióta felfedezték, hogy a vese P2Y12-receptorainak van kiemelkedő szerepe a polyuriában.
Hypertonia és Nephrologia
2023. JÚNIUS 18.
Dezmopresszinnel csökkenthető a polyuria a lítium által okozott nephrogen diabetes insipidusban. Rövid irodalmi áttekintés
A lítium, ez az egyszerű ion változatlanul a legjobb, legbiztonságosabb és a legkevésbé költséges kezelések közé tartozik a bipoláris betegség visszatérő epizódjainak megelőzésére. Sok betegben azonban a lítium alkalmazása vesemellékhatásokkal társul. A leggyakoribb mellékhatás a vizeletkoncentráció zavara, amely lítium által okozott permanens nephrogen diabetes insipidushoz vezethet.
Hypertonia és Nephrologia
2021. FEBRUÁR 24.
A polyuria kivédése lítiumkezelés alatt. Újabb kutatások és történelem
A lítium vesetoxicitása a bipoláris betegségben szenvedők milliói számára nehezíti meg az eredményes kezelést. A lítium okozta veseelégtelenséghez vezető súlyos károsodás alacsonyabb lítiumvérszinttel ma már nagyrészt kivédhető. De a koncentrálási zavar és a nephrogen diabetes insipidus ellensúlyozásához gyógyszeres kezelés alkalmazása szükséges. Tiazidok, nem szteroid gyulladáscsökkentők (indometacin és más vegyületek), amilorid, nagy adag dezmopresszin és kombinációik adása jön szóba. A jelen terápia főként a lítium antivazopresszin hatásának ellensúlyozásából áll, míg egyesek szerint a jövőben elsősorban a vese vazopresszin iránti érzékenységének fokozásából, ami a vese P2Y12-receptorainak„ “farmakológiai blokádjából” áll. Utóbbi célra állatkísérletekben bevált a klopidrogél és praszugrél.
Hypertonia és Nephrologia
2011. SZEPTEMBER 20.
Diabetes mellitus és (nephrogen) diabetes insipidus együttes előfordulása
Közleményünkben egy olyan beteget mutatunk be, akiben a 2-es típusú diabetes mellitus nephrogen diabetes insipidushoz csatlakozott. A jelenleg 44 éves beteget először ötéves korában észleltük 1972-ben, egy olyan család egyik tagjaként, akikben a nephrogen diabetes insipidus egyéb veleszületett vesebetegségekkel szövődött. Az anamnézis szerint, öt generációt áttekintve, négy generációban (vizsgálatokkal három generációban alátámasztva) öt beteget találtunk, akik a renalis tubularis acidosis, a polycystás vese és a nephrogen diabetes insipidus kombinációjában szenvedtek. A nephrogen diabetes insipidust szomjazási próba során vér- és vizeletozmolalitás-vizsgálatokkal, szintetikus vazopresszinek adásával igazoltuk. A renalis tubularis acidosist vér- és vizeletgáz-vizsgálatokkal, bikarbonát- és savterhelésekkel, a polycystás vesét fizikális és képalkotó vizsgálatokkal és egy meghalt beteg esetében necropsiával diagnosztizáltuk. A distalis renalis tubularis acidosisra és polycystás vesére jellemző autoszomális domináns öröklésmenet a családban nyilvánvaló volt. A klinikai képet a polydipsia és polyuria uralta. A nephrogen diabetes insipidusért felelős vazopresszinrezisztencia jelentős interindividuális különbözőséget mutatott. Betegünkben metabolikus szindróma (cukorbetegség, hypertonia, obesitas, lipidanyagcsere-zavar, hyperurikaemia) és kalciumanyagcsere-zavar (nephrolithiasis és osteomalacia) társult a vesebetegségekhez. A (megszakításokkal) 39 évet átfogó észlelés során a beteg majdnem folyamatosan részesült az alkalizáló (bikarbonát), dezmopresszin-, tiazid diuretikum- és nem szteroid gyulladáscsökkentő kezelésekben, amit időszakonként egyéb gyógyszerek (D-vitamin, antidiabetikum stb.) adása egészített ki. Ezen és más egyéb betegségek ellenére a beteg hangulata jó, fizikális állapota viszonylag elfogadható, rendszeres fizikai munkát végez.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
Klinikum
Véletlen folytán, egy egyszerű vérvétellel derülhet ki az egyik legsúlyosabb gyerekbetegség
2024 SZEPT 16.
5.