Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 83

Lege Artis Medicinae

2023. JÚLIUS 31.

Vérképzőrendszeri eltérések és koagulációs zavarok közösségben szerzett pneumoniához társuló szepszisben

BOZÓKY Géza, RUBY Éva, MOHOS Andrea

A szepszissel szövődött, közösségben szerzett pneumoniában a sokszervi funkciózavar mellett gyakorta jelentkeznek különböző súlyosságú vérképzőrendszeri eltérések és a haemostasisrendszer zavarai. A 2012– 2020 közötti időszakban 1826 betegben kórisméztünk közösségben szerzett pneumoniát, közülük 218 esetben a jellegzetes klinikai tünetek és laboratóriumi eltérések alapján szepszis kialakulását észleltük.

Klinikum

2023. MÁRCIUS 19.

TIA után bekövetkező ischaemiás stroke előrejelzése

Chiu és munkatársai a The Journal of Emergency Medicine-ben megjelent cikkükben egy stroke-regiszter adatait retrospektív analízisnek alávetve alkottak meg egy pontrendszert, amely képes a sürgősségi osztályos környezetben jobban előre jelezni az átmeneti ischaemiás rohamot (transient ischemic attack, TIA) követő 90 napon belüli akut ischaemiás stroke bekövetkeztét.

Lege Artis Medicinae

2022. OKTÓBER 28.

Újdonságok a gyermekkori hypertoniában

REUSZ György, GÁL Krisztina, KIS Éva, SZABÓ László

A gyermekkori hypertonia korábban ritka megbetegedésnek számított, renovascularis okok miatt alakult ki. Az utóbbi 10–15 évben a túlsúly gyermekkori elterjedésével az ehhez kapcsolódó metabolikus eltérések és az emelkedett vérnyomás is lényegesen gyakoribbá váltak. Ez a tény kiemeli a magas vérnyomás népegészségügyi jelentőségét, egyúttal a kivizsgálási algoritmust is meghatározza, mely korcsoportonként eltérő.

Ideggyógyászati Szemle

1956. FEBRUÁR 01.

Az a. carotisok, ill. vertebralisok lekötésének hatása kisérletesen előidézett epilepsiás rohamok lefolyására macskánál

DR. MOLNÁR László, DR. SCHÁB Rezső, DR. GRASTYÁN Endre

29 macskán az a. carotisok (egy- vagy kétoldali communis, externa, interna) és vertebralisok (basilaris) elzárásának hatását vizsgáltuk elektroshockkal, ill. cardiazollal előidézett görcsök lefolyására. A kísérletek tanúsága szerint egy- vagy kétoldali vertebralis lekötése nem befolyásolja sem a görcsök lezajlását, sem a rohamok utáni restitutiót. Egyoldali carotis (communis, externa) lekötése a görcsök lefolyását nem módosítja, a rohamok utáni tevékenységrendeződést azonban - az elzárás oldalán - késlelteti. Mindkét carotis (communis, externa) elzárása a rohamtevékenységet határozottan csökkenti, legfeltűnőbben akkor, ha a lekötés után igen rövid idővel (1—2"-cel) történik a görcs provocálása. A sinus caroticusok denerválása után e hatás lényegében nem változik. A vertebralis- és carotis-keringés fokozatos és részleges, együttes felfüggesztése növelheti a kiváltott görcsök időtartamát, sőt „spontán“ jelentkező rohamokat idézhet elő. Az agy keringésének teljes kiiktatása minimumra csökkenti, ill. megszünteti a görcskészséget. Az érlekötések után bekövetkező anoxya tehát kialakulásának tempójától, mértékétől és attól függően, hogy milyen idegrendszeri területekre vonatkozik, csökkentheti, ill. megszüntetheti, vagy ellenkezőleg, növelheti a görcskészséget. Utóbbi hatásban minden valószínűség szerint a meglassult keringés következtében felszaporodott CO2-nek is szerepe van.

Idegtudományok

2022. SZEPTEMBER 02.

Intracranialis dolichoectasia ischaemiás stroke-ban

Az intracranialis dolichoectasia (IDE) egy jól ismert arteriopathia, melyet az intracranialis erek tágulata (ectasia) és megnövekedett hossza vagy kanyargóssága (dolichosis) jellemez. Az IDE klinikailag mind infarktus, mind intracerebralis vérzés, mind pedig a környezetében található struktúrák kompressziójának képében jelentkezhet. Az IDE főleg a hátsó keringés zavarainak kapcsán ismert, itt ugyanis a vertebrobasilaris dolichoectasia prevalenciája 7,6% és 18,8% között mozog a stroke-os betegek, míg 1,3% és 4,4% között az átlagpopuláció körében. Az egyik elmélet szerint az IDE a tunica media sérülésének következménye, mely a lamina elastica interna károsodásához és következményes érszerkezeti elváltozásokhoz vezet.

Lege Artis Medicinae

2021. NOVEMBER 30.

Új szemlélet a lipoprotein(a) fokozott plazmaszintjének kezelésében

KARÁDI István

A lipoprotein(a) genetikailag meghatározott, az LDL molekuláris szerkezetéhez ha­sonló lipoproteinfrakció, amelynek fokozott az atherogenitasa, és az athero­scle­ro­ticus ere­detű érbetegségek független kockázati tényezője. Plazmakoncentrációját kör­nyezeti té­nyezők (táplálkozás, életmód) nem befolyásolják, ezért a primer és szekunder cardiovascularis prevencióban el­sősorban a gyógyszeres terápia került előtérbe. A széleskörűen alkalmazott lipidcsökkentők nem befolyásolják a lipopro­tein(a) plazmaszintjét. A közelmúltban proprotein konvertáz szubtilizin-kexin-9 (PCSK-9) elleni monoklonális antitestek (evolocumab és alirocumab), valamint az siRNS alapú inclisiran, de különösen az LPA mRNS-t megcélzó antisense oligonukleotid, a pelacarsen klinikai alkalmazása so­rán jelentős lipoprotein(a)-csökkentő ha­tást észleltek. Az atheroscleroticus eredetű vascularis betegségek mellett a kalcifikáló aor­tabillentyű-stenosis patogenezisében is meg­­határozó szerepet játszik a lipoprotein(a). A fenti biológiai terápiák alkalmazása eb­ben a kórképben is reményteljes.

1.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2024;9(6)
2024 OKT 08.

2.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2024;9(6)
2024 OKT 08.

3.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2024;9(6)
2024 OKT 08.

4.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2024;9(6)
2024 OKT 08.

5.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2024;9(6)
2024 OKT 08.