Ideggyógyászati Szemle - 1956;9(1)

Ideggyógyászati Szemle

1956. FEBRUÁR 01.

Ammoniumchlorid kezelés hatása a neuroendocrin rendszerre különös tekintettel az idült fejfájásra

DR. FAZEKAS I. Gyula

Idült fejfájásban szenvedő 23 nőt és 12 férfit 3 hónapon át ammóniumchloriddal (enterosolvens) kezeltünk a következő módon: 20 napon át másodnaponkint a 3 főétkezés után 1-1 g ammoniumchloridot adtunk, majd 10 napig kezelési szünet következett. A következőket észleltük: 1. Egyeseknél már az első ammoniumchlorid adagok után, többnyire azonban 1-2 heti ilyen kezelés után a fejfájás megszűnt, vagy gyakorisága és intensitása lényegesen csökkent. A további kezelés során az utóbbiak fejfájása is megszűnt és 1-3 hónapos fejfájásmentesség mutatkozott. 2. A kúraszerű kezelés abbahagyása után az esetleg 1-3 hónaponkint visszatérő 1-1 újabb fejfájás 1-3 g ammoniumchloridtól megszűnt és ilyenkor 1-2 napi kezelés ismét hetekre, hónapokra fejfájásmentességet biztosított. 3. Már néhány adag ammoniumchlorid hatására az ingerlékenység, idegesség is megszűnt, az álmatlanságot nyugodt és mély alvás, a lehangoltságot, szomorúságra való hajlamot emelkedett hangulat, jókedv váltotta fel, amely akár az euphoriáig fokozódott. A közérzet lényegesen javult, a fáradékonyság megszűnt, a munkakedv és a munkaképesség növekedett. 4. A kezelés 3 hónapja alatt fokozatosan a vér tartalékalkalija 20%-kal csökkent, a serum-Ca 9,50-10,40 mg%-ról 11,10-12,20 mg%-ra növekedett, a vér anorganicus P-tartalma pedig 3,05-3,70 mg%-ról 2,10-2,60 mg%-ra süllyedt. 5. A kezelés kedvező hatását korábbi állatkísérleteink és az irodalmi adatok alapján azzal magyarázzuk, hogy a sav-basis-egyensúly savanyú irányba való mérsékelt eltolódása a neuroendokrin-rendszer működését kedvezően stimulálja és annak harmonikus együttműködését biztosítja.

HUN 1956;9(1)

Ideggyógyászati Szemle

1956. FEBRUÁR 01.

Periodikusan jelentkező hemianopsiás optikai hallucináció

DR. SZÁK János

1. A közölt esetben átmeneti baloldali homonym hemianopsia és átmenetileg jelentkező hemianopsiás elemi és összetett hallucinációk voltak megfigyelhetők. 2. Az elemi és összetett fényjelenségek 3-7 perces periódicitással jelentkeztek. 15-20 napig folyamatosan, hónapokra terjedő szünetek után azonos módon. A látótér kiesés is változott a hemianopsia és a látótér beszűkülés közötti fokozatban. 3. Metamorphopsiák, optikai figyelem, tájékozódási zavarok jelentkeztek. 4. A j. parieto-occipitális területről feltételezhető kiindulási jelenségek mellett, adversiv, forgásos és generalisált görcsrohamok is megfigyelhetők voltak, melyeket ugyancsak az említett mezőre vezetünk vissza.

HUN 1956;9(1)

Ideggyógyászati Szemle

1956. FEBRUÁR 01.

Az a. carotisok, ill. vertebralisok lekötésének hatása kisérletesen előidézett epilepsiás rohamok lefolyására macskánál

DR. MOLNÁR László, DR. SCHÁB Rezső, DR. GRASTYÁN Endre

29 macskán az a. carotisok (egy- vagy kétoldali communis, externa, interna) és vertebralisok (basilaris) elzárásának hatását vizsgáltuk elektroshockkal, ill. cardiazollal előidézett görcsök lefolyására. A kísérletek tanúsága szerint egy- vagy kétoldali vertebralis lekötése nem befolyásolja sem a görcsök lezajlását, sem a rohamok utáni restitutiót. Egyoldali carotis (communis, externa) lekötése a görcsök lefolyását nem módosítja, a rohamok utáni tevékenységrendeződést azonban - az elzárás oldalán - késlelteti. Mindkét carotis (communis, externa) elzárása a rohamtevékenységet határozottan csökkenti, legfeltűnőbben akkor, ha a lekötés után igen rövid idővel (1—2"-cel) történik a görcs provocálása. A sinus caroticusok denerválása után e hatás lényegében nem változik. A vertebralis- és carotis-keringés fokozatos és részleges, együttes felfüggesztése növelheti a kiváltott görcsök időtartamát, sőt „spontán“ jelentkező rohamokat idézhet elő. Az agy keringésének teljes kiiktatása minimumra csökkenti, ill. megszünteti a görcskészséget. Az érlekötések után bekövetkező anoxya tehát kialakulásának tempójától, mértékétől és attól függően, hogy milyen idegrendszeri területekre vonatkozik, csökkentheti, ill. megszüntetheti, vagy ellenkezőleg, növelheti a görcskészséget. Utóbbi hatásban minden valószínűség szerint a meglassult keringés következtében felszaporodott CO2-nek is szerepe van.

HUN 1956;9(1)

Ideggyógyászati Szemle

1956. FEBRUÁR 01.

A liquor-cukor mennyiségi meghatározása SOLOMOS nyomán

DR. MEDGYESI György, DR. KATONA Károly

Leírtuk a liquorcukor quantitativ meghatározásának egy igen egyszerű módszerét, amely semmiféle különös felszerelést nem igényel és csak 2—3 percig tart.

HUN 1956;9(1)

Ideggyógyászati Szemle

1956. FEBRUÁR 01.

A magasabb idegműködés tipológiai ellenőrzésének rövidített kísérleti klinikai eljárása

DR. ÁNGYÁN András, DR. KAJTOR Ferenc

Egyszerű eszközökkel és kevés segéderővel megvalósítható standard klinikai kísérletes eljárást ismertetünk neurológiai és pszichiátriái betegek magasabb idegműködési típusának, valamint idegrendszeri dinamikájának elemző vizsgálatára. Az eljárás fő részei: részletes tipológiai anamnézis, első és másodlagos elhárító feltételes reflexkísérlet, az összes tipológiai próbák elvégzésével az ingerátalakítás és a kísérlet szóbeli reprodukciójának vizsgálatával, valamint asszociációs és reprodukciós kísérlet a légzés és együttmozgások kontrolljával. A tipológiai értékelés és elemzés szempontjait, az értékelés és jegyzőkönyvvezetés sémás megoldásait szemléltetjük. Az eljárással szerzett tapasztalatok ismertetése más közleményben történik. Hálás köszönetünket fejezzük ki Went István akadémikusnak és a Debreceni Orvostudományi Egyetem Élettani Intézete többi tagjainak laboratóriumi eszközeik kölcsönzésével nyújtott szíves segítségükért.

HUN 1956;9(1)

Ideggyógyászati Szemle

1956. FEBRUÁR 01.

Szovjet Bibliográfia

HUN 1956;9(1)