Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 18
Ideggyógyászati Szemle
1979. JÚLIUS 01.
Fiatalkorú nyombélfekélyes és magas vérnyomású betegek pszichofiziológiai tulajdonságainak összehasonlító vizsgálata
65 kontrollszemély, 50 juvenilis hipertóniás és 47 fiatalkorú nyombélfekélyes beteg adatainak összehasonlításával a betegségjelző tüneteken túl a kontrolitól szignifikánsan eltérő Lüscher-színválasztást állapíthattunk meg mindkét betegcsoportban, a hipertóniások között az aktivitásigény fixációját, a duodénumfekélyes betegek között az autonomizmus fixációját. Mindkét vegetatív betegcsoportban lényegesen gyakoribb a merev extraverziónak vagy merev introverziónak megfelelő egyértelmű pszichofiziológiai állapot, mint a kontroll- csoportban. A vizsgálati csoportokat alcsoportokra bontva a hipertóniások között az introvertáltak, a nyombélfekélyesek között az extravertáltak aránya nagyobb, az alcsoportok pszichofiziológiai jellemzői eltérőek — az extravertáltakat szignifikánsan magasabb bőrellenállásszint, a Lüscher-akromatikus sor szerint ingerkereső választás és magas teljesítményszorongás, az introvertáltakat alacsony bőrellenállásszint és ingerkerülő akromatikus választás jellemzi. A duodénumfekélyes betegek között további, igen magas debilizáló szorongással, hipotóniával és magas neurózis pontszámmal jellemezhető alcsoportot írhatunk le. A fiatalkori nyombélfekély és hipertónia tünetei tehát a kontrolinál merevebb pszichofiziológiai konstitúció esetén gyakoribbak, olyan személyeknél, akik életvitelükkel nem alkalmazkodnak saját pszichofiziológiai korlátáikhoz, hanem értékrendjüknek — fokozott aktivitás, ill. autonomizmusigényüknek — megfelelően a számukra optimálistól eltérő ingerkörnyezetet teremtenek, a merev introvertáltak ingergazdag, a merev extravertáltak ingerszegény környezetet. Egyes betegeknél a pszichofiziológiai konstitúció merevsége, míg másoknál az alapbeállítottság Lüscher-teszttel kimutatható egyoldalúsága dominál.
Ideggyógyászati Szemle
1978. ÁPRILIS 01.
A szorongó beteg vizsgálata
A szerző összefoglalja a szorongó beteg klinikai vizsgálatával kapcsolatos tapasztalatokat. A tüneteket szervrendszerek szerint csoportosítva a szorongás vegetatív, viselkedéses és emocionális jelenségeit tárgyalja. Végül külön tárgyalja az egyes összetevők disszociációs állapotait, és ezek pszichopatológiai jelentőségét.
Ideggyógyászati Szemle
1978. FEBRUÁR 01.
A gyermekkori depresszív kórképek farmakoterápiájáról, különös tekintettel a Noveril alkalmazására
A gyermekkori depresszív syndromák kezelésében a pszicho- és farmakoterápia szerves egységet jelent. Ma már körvonalazható a különböző depressív kórformák, syndromák, depresszióra utaló tünetek, valamint az egyes antidepresszív hatású farmakonok indikációs területe a gyermekkorban. Jelentős új farmakális lehetőséget jelent a Noveril bevezetése a gyermekpszichiátriai terápiába. Ez különböző (szomatikus, exhaustiv, pszichoreaktív) depressziók eseteiben, vegetatív, anxiosus és „teljesítmény’’ tünetek előtérben állása esetén egyaránt kedvező megítélésre tarthat számot.
Ideggyógyászati Szemle
1977. NOVEMBER 01.
Klinikai megfigyelések a depressziós syndroma és a pharmacogen átmeneti tünetegyüttes kapcsolatáról (Egy hypotézis vázlata)
A szerzők psychopharmaconok hatására fellépő akut somatogen reakciótípusú pszichózisok depresszív syndromát befolyásoló effektusáról számolnak be, 4 eset ismertetése kapcsán. A döntően anticholinerg hatásminőséghez kötött pharmacogen átmeneti tünetegyütteseknek a szorongásos agitált depressziós syndromára gyakorolt kedvező hatásában a cholinerg aktivitás patogenetikai jelentőségének klinikai bizonyítékát látják. Hipotézisük, hogy a főképpen acetylcholin mediátorral regulált vegetatív és részben extrapyramidalis rendszer a szorongásos agitált depressziók syndromatológiai vázát szolgáltatja, és e komplex szabályozás cholinerg irányba való eltolódása elengedhetetlen keret a genetikailag determinált depressziós betegségegységek megjelenéséhez. A syndromatogenesis és nosogenesis további találkozási pontjainak vizsgálatára komplex módszert ajánlanak.
Ideggyógyászati Szemle
1976. AUGUSZTUS 01.
Hosszan túlélő apalliumos syndromás beteg esete műtét alatti szívmegállás után
27 éves nő nyílt lábszártöréssel került műtétre. Altatás alatt asystoliát észleltek. Extrathoracalis szív-masszázsra pulzusa és vérnyomása visszatért, de nem tért eszméletre. 2 óra múlva 10 órán át ismétlődő konvulziós görcsei voltak. Következő napoktól nyitott szemmel feküdt, spontán nem mozgott, vegetatív funkciók működtek. Orrszondán át való táplálással és gondos ápolással 70 napig élt. Szövettanilag az egész neocortex 3-5 rétege zsúfolt volt a zsírszemcsés sejtektől. Beágyazott anyagon néhol ugyanitt lyukacsos állomány és burjánzó erek voltak láthatók. A velőállomány felvilágosodott. Diffus astrocyta burjánzás volt észlelhető.
Ideggyógyászati Szemle
1974. JÚNIUS 01.
Adatok a Leponex (Clozapin) klinikai alkalmazásához
Összefoglalásként állíthatjuk, hogy a Leponexet tehát igen jó eredménnyel használtuk olyan, főleg schizophren kórképekben, ahol a psychomotorium és affectivitás kórosságai képezték a vezető tünetet. Betegeink hallucinatioit (főleg hanghallásait) is jelentős mértékben csökkentette. Kevésbé hatékonynak tűnik a szer a paranoid kórformákban, ill. hosszabb adagolásra, esetleg kombinatív kiegészítésre van szükség. A klinikai kísérletekben extrapyramidalis mellékhatást nem észleltünk. A vegetatív mellékhatások a kezelés kezdetén voltak a legerősebbek, s az első hét eltelte után fokozatosan csökkentek. Ezek részben elkerülhetőek voltak, ha a betegek állapota lehetővé tette a lassan emelkedő ún. belopakodó („schleichend”) adagolást.
Ideggyógyászati Szemle
1972. AUGUSZTUS 01.
Depressio és depersonalisatio
A depressiós, melancholiás betegek hangulatzavara nem hasonlítható össze az egészséges ember rossz hangulatával, mert a vegetatív életműködések olyan mélységéből ered, ahova a tudat már nem hatol be. Ezért több szerző a vitalis depressio, illetve vegetatív depressio megjelölést használja, mások az életérzés zavarát és az érzelemnélküliség érzését teszik felelőssé a kóros lehangoltságért. A depersonalisatio nem tartozik a melancholia jellegzetes tünetei közé, mégis annál gyakrabban sikerül kielemezni, minél több gondot fordítunk rá. Különösen azok a kórformák okoznak depersonalisatiót, amelyekre a súlyos érzelembénaság jellemző, bár ezzel mindig együtt jár az akarat bénasága is. Mind a kettő igen fontos alkotó tényezője a személyiség-tudatnak. Leonhard két alakját különítette el a phasisos psychosisnak, amelyekre az elszemélytelenedés, a szubjektív és objektív derealizáció tünettanilag és diagnostikailag jellemző: a hypochondriás és részvétlenségi depressiót. Négy beteg kórlélektani elemzésével mutatja be a közlemény az elszemélytelenedést, a külvilágtól és a saját személyiségtól való elidegenedést. Foglalkozik a közlemény az érzelem és az akarat szerepével a személysiég felépítésében, valamint az elszemélytelenedés és elvalótlanodás élményének kialakulásában.
Ideggyógyászati Szemle
1972. AUGUSZTUS 01.
Állatkísérletes adatok a frontalis agykéreg szerepéről a vegetatív magatartásban
Szerzők patkányokon 8% hypoxiának az 02-fogyasztást sökkentő hatására feltételes reflexet építettek ki. A kiváltott feltételes reflex az 02 fogyasztás növekedését mutatja. A frontalis kéreg kétoldali kiirtása után nem lehet ilyen megfordított irányú feltételes reflexválaszt létrehozni. 8-10 órán belül 40 mg/kg histamin ismételt s.e. adása a pharmacon testhőmérséklet-süllyesztő hatásának habituatiójához vezet. Ez a gyors habituatio megszűnik miután a feltételes reflex kiváltása céljából destillált vizet fecskendeznek be s.e. A frontalis kéreg elektromos ingerlése a histamin hatásával egyidőben a habituatiót sietteti. A destillált víz adása és az elektromos ingerlés kifejezett hőmérsékletemelkedéssel jár, az elektromos ingerlés megszüntetése ezután kifejezett hőmérsékletsüllyedést okoz. A compenzáló vegetatív feltételes válasz tehát a frontalis kéreg hiányában elmarad. A histamin esetében főleg a dehabituatio kimaradása jellemző. A frontalis kéreg elektromos ingerlése ezekkel ellentétes hatású.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
Hasnyálmirigyrák: az ESMO klinikai gyakorlati irányelve a diagnózishoz, kezeléshez, követéshez*
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
Gyógyszerbiztonsági szemelvények – a múlt tanulságai és a jövő lehetőségei
AUG 29.
4.
5.