Részletes keresés

Magyar Radiológia

2002. FEBRUÁR 20.

Hibák és tévedések I.

LACZAY András

Az American Journal of Roentgenology köteteiben rendszeresen találhatunk beszámolókat az USA-ban történt radiológiai vonatkozású műhibákról, az azokkal kapcsolatos jogvitákról és tárgyalásokról. Ezek nemrégiben számunkra még érdekességszámba mentek.

HUN 2002;76(01)

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁRCIUS 20.

Ifjú neurológusok XI. fóruma

Az a. carotis elváltozásai és az agyi perfúziós viszonyok összefüg­gése (Carotis Duplex scan és agyi SPECT-vizsgálat összevetése alapján). Stenosis vagy dissectio? Differenciáldiagnosztikai kérdések ca­rotiskeringési zavarokban. 3D TCD-vel diagnosztizált AVM. Supraaorticus Duplex UH-vizsgálatok és angiográfia kapcsán felmerülő diagnosztikus tévedések lehetőségei. A nyaki carotisok duplex ultrahangvizsgálata során előforduló diagnosztikus tévedések okai és elkerülésük lehetőségei. A duplex-szonográfia szerepe az arteria carotis communis occ­lusio műtéti elbírálásában (esetismertetés). Moyamoya-betegség követése transcranialis dopplerrel (TCD). Thrombocytafunkciós tesztek agyi keringészavar akut és krónikus szakaszában. Multicausalis agyi keringészavarok. Parkinsonismus és óriásaneurysma együttes előfordulása (esetismertetés). lntermittáló fejfájás hátterében teratoma adultum, germinoma, spinalis és cerebralis metastasisok - 5éves betegkövetés Meningealis daganat differenciáldiagnosztikai problémái. Agyi metasztázis tüneteivel jelentkező extracranialis daganatok. Craniocervicalis átmeneti és magas cervicalis térfoglaló folya­matok diagnosztikájának buktatói. Benignus spinalis tumorok diagnosztikája. Spinalis dermoid ciszta - adatok a low back pain szindróma etiológiájához. Az agyi mikrodialízis kísérleti és klinikai lehetőségei. Multiplex intracranialis daganatok kezeléséről. Tremor- és reflexvizsgálatok Parkinson-kórban. HMPAO SPECT-vizsgálatok Parkinson-szindrómában. Aurorix kezelés Parkinson-szindróma depresszióval szövődött eseteiben. A Parkinson-szindróma gyógyszeres terápiája, különös tekintet­tel a napszaki teljesítményingadozásokra. Jumex a Parkinson-szindróma korai fázisában. Konduktív nevelés parkinsonizmusban. Biofizikai módszerek használata ideggyógyászati betegségek patomechanizmusának kutatásában. Nagy vakfolt szindróma. Optokinetikus nystagmus vizsgálata szoliter frontalis laesio esetén. Hypocalcaemia és epilepszia. Nehézségek az epilepsziás álrohamok felismerésében. Hipnóziskezelés parciális epilepsziákban. Migrén, depresszió, szorongás. Fejfájások verbalizációs jellegzetességei. Fahr-betegség osztályunk anyagában. Agyi vascularis laesiók CT-vizsgálata és differenciáldiagnosztikai nehézségek. Binswanger-kór. Pszichopatológiai tüneteket mutató betegek CT-elváltozásai. A 3D MR-angiográfia jelentősége occlusiv agyi érbetegségekben. Nyaki nagyereken végzett képalkotó eljárások összehasonlító vizsgálata. A craniocervicalis átmenet diagnosztikájának nehézségei egy eset kapcsán. A gerincvelöbetegségek elkülönítő kórismézése. A Parkinson-betegség története és epidemiológiája. Újabb adatok a parkinsonizmus patomechanismusához; kísér­leti terápiák Diagnosztikai tévedések Parkinson-szindrómában. Sinemet CR - előrelépés a gyógyszeres terápiában. Parkinson-szindrómás betegeink oxidator fenotípus vizsgálatairól. Parkinson-szindrómás betegek Madopar-HBS kezelése. Szövődményes migrén és idiopathias agyi atrófia együttes előfor­dulása. Családvizsgálat adreno-leuko-dystrophiában. Anaemia perniciosában szenvedő betegeink elektrofiziológiai vizsgálatáról. A sacralis durazsákba sodródott porckorongrészlet. Elektrofiziológiai vizsgálatok eredményei Parkinson-szindrómában szenvedő betegeknél. EMG-SCAN vizsgálatok Parkinson-szindrómás betegeknél. Felnőttkori myotubularis myopathia esete osztályunkon. Kugelberg-Welander-szindróma előrehaladott képe. Az idiopathiás gyulladásos myopathiák immunológiai vizsgálata. Recesszív generalizált myotonia (Becker). A myotoniák differenciáldiagnózisa egy eset kapcsán. Glossopharyngeus neuralgia szinkópéval. Multiszisztémás atrófia családi előfordulása. Az Apert-szindróma a korszerű diagnosztika tükrében. Reit-szindrómás kisded (video esetbemutatás). Fiatalkori kardiogén stroke. Sneddon-szindróma. Agyi érbetegek osztályunkon 1993 első felében. Cerebellaris vérzések. Változás a prognózis megítélésében osztályunk beteganyagában. Sclerosis multiplexnek tartott medialis thalamuslágyulás esete. Stroke okozta extrapyramidalis károsodás. Kétoldali occipitalis lebenylágyulás esetei. Súlyos agytörzsi laesio (centralis pontin myelinolysis) esete. A sejtes és humorális immunválasz hosszú távú követése sclero­sis multiplexes betegeknél. A Lyme-borreliosis aktuális problémái osztályos gyakorlatunkban. Listeria monocytogenes mint a purulens meningitisek lehetséges kórokozója. Diagnosztikus nehézséget okozó, alsó végtagi gyöki jellegű fáj­dalmak előfordulása osztályunkon. Perifériás neuropathia hypereosinophil szindrómában. Az agytörzsi megbetegedések okozta szemmozgászavarok. Parkinson-szindrómában szenvedő betegek depressziója, különös tekintettel a preszuicidális szindróma (RINGEL) lehe­tőségére.

HUN 1994;47(03-04)

Ideggyógyászati Szemle

1991. SZEPTEMBER 01.

A CT -vezérelt stereotaxiás agyi biopsia hazai alkalmazásáról

DR. TARJÁNYI János, DR. HEINER Lajos, DR. KUNCZ Ádám

A szerzők CT-vezérelt stereotaxiás agyi biopsia módszerét ismertetik. Bemutatják a Riechert-Mundinger-féle stereotaxiás készülék computer - ­compatibilis változatával szerzett tapasztalatokat 15 beteg 19 beavatkozása kapcsán. Irodalmi utalások alapján körvonalazzák az eljárás előnyeit s egyúttal felhívják a figyelmet a lehetséges tévedésekre, azok okaira, valamint az esetleges szövődményekre.

HUN 1991;44(09)

Ideggyógyászati Szemle

1985. JANUÁR 01.

Tévedések a sclerosis multiplex kórjelzéseiben

PÁLFFY György

A szerző 7 spinalis és 7 intracranialis térfoglaló folyamatban szenvedő beteget mutat be, akinek betegségét hosszabb-rövidebb ideig sclerosis multiplexnek tartották és 2 sclerosis multiplexes beteget, akiknek betegségét nem ismerték fel. E 16 beteg kapcsán elemzi azokat a klinikai és liquor-tüneteket, valamint neuroradiológiai vizsgáló eljárásokat, amelyek az orvost e tévedésektől meg óvhatják.

HUN 1985;38(01)

Ideggyógyászati Szemle

1967. AUGUSZTUS 01.

Diagnostikus tévedések időskori kisagyi meningeomáknál

ÉDER Mária, LŐRINCZ Gábor

Mindkét nagyagyi félteke fehérállományában, a daganattal azonos oldalon kifejezettebben, diffus oedematosus jelenségeket találtunk. Ugyancsak oedemát észleltünk mk. kisagyi félteke fehérállományában, amelyhez a daganatos oldalon még régebbi és frisebb mikroszkópos vérzések is csatlakoztak.. A vizsgálókat ebben az esetben a közel másfél éves tünetmentes időszak, a gyorsan kialakult személyiség változás, a diffus corticalis károsodásra jellemző tünetek, a mindvégig negatív szemfenéki lelet és nem utolsó sorban a Gamma EG vizsgálat eredménye vezette helytelen kórisméhez.

HUN 1967;20(08)

Ideggyógyászati Szemle

1966. JANUÁR 01.

Diagnosztikus tévedések jelentősége agydaganatokban

GÁTAI György

A tévedések jelentékenyebb csökkentése csak a hibaforrások ismertetésétől, illetve az oktatás, szervezés és különböző szakterületek bevonásától, segítségétől várható. Meg kell ragadnunk minden alkalmat arra, hogy a kérdésnek, jelentőségéhez mért publicitást biztosítsunk. Ez a harmadik, de nem utolsó ok, amiért az agydaganatok diagnosztikai problémáit, a korai kórisme fontosságát tárgyaltuk.

HUN 1966;19(01)

Ideggyógyászati Szemle

1963. DECEMBER 01.

Adatok az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikájához és differenciáldiagnosztikájához II. rész

GÁTAI György

Több mint 2000 eset (1690 intracranialis térszűkítő folyamatok és 320 egyéb agyi betegség) kapcsán igyekeztünk megállapítani az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikájának eredményeit, hibaforrásait, illetve jellegzetességeit. I. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikus eredményei nem kielégítőek, az átlagosnál rosszabbak. A téves diagnosisok gyakorisága, a definiciótól függően, 34-86% között mozog. II. A diagnosztikus tévedések leggyakoribb okai : 1. Idős egyénekben fellépő idegrendszeri tüneteket, az előrehaladott életkor alapján, a vizsgáló ab ovo involutiós-vascularis elváltozásokra vezeti vissza, nem gondol részűkítő folyamatok lehetőségére, ilyen irányú vizsgálatok szükségességére. 2. Az intracranialis térszűkítő folyamatok tüneteinek felismerését az előrement senilis involutiós elváltozások megnehezítik. A vizsgáló figyelmét elkerüli a folyamat jellegének és progressziójának megváltozása. 3. A pangásos papilla hiányának túlértékelése, annak a ténynek fel nem ismerése, hogy az intracranialis térszűkítő folyamatok átlagosan az esetek 1/3-ában, idősebb korban az esetek 4/5-ben nem járnak szemfenéki pangással. 4. Az intracranialis nyomásfokozódás általános tüneteit – részben a pangásos papilla hiánya folytán – a vizsgáló nem ismeri fel s vascularis, involutiós folyamat következményének véli. III. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikailag értékelhető jellegzetességei : 1. A progressio a térszűkítő folyamatok milyenségétől függ. A többségükben malignus tumorok lefolyása típusos (viszonylag gyors és egyenletes rosszabbodás). A ritkább benignus térszűkítő folyamatok lefolyása, a fiatalabbakéhoz képest, atípusos : a progressio erősen meglassúbbodott, a nyomásfokozódásos tünetek csak későn vagy egyáltalán nem alakulnak ki. - Senilis involutio és intracranialis térszűkítő folyamatok együttes fennállására a kétfázisú progressio lehet jellemző: a kezdetben többgócú, unduláló tünetek után egyre dominálóbbá válik az egygócúság és az egyenletes súlyosbodás. 2. Az intracranialis térszűkítő folyamatok idősebb korban is téraránytalansághoz vezetnek. Utóbbit a senilis involutio általában nem csak a ritka benignus térszűkítő folyamatok esetében) befolyásolja. Ennek megfelelően a nyomásfokozódás általános tünetei – a pangásos papilla kivételével - idősebbekben csak kevéssel ritkábbak, diagnosztikailag hasonlóan értékelhetők, mint fiatalabb korban. 3. Idősebb korban a pangásos papilla jellemzően ritkább, jelenléte vagy hiánya, illetve súlyossága még kevésbé representálja az intracranialis nyomás fokozódást, mint fiatalabbakban. - Szemfenék pangás 60 év felett csak gyorsan progrediáló nyomásfokozódás alkalmával alakul ki. A pangás hiánya idősebb korban részben a térszűkítő folyamatok localisatiós megoszlására, részben scleroticus érfalelváltozásokra látszik visszavezethetőnek. 4. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatokra egyrészt a focalis rohamtípus dominantiája, illetve a centrencephalis epilepsia hiánya, másrészt a csökkent generalisatiós hajlam látszik jellemzőnek. 5. A psychés zavarok előfordulása térszűkítő folyamatok szempontjából idősebb korban nem értékelhető. Gyakoriságuk nem a térszűkítő folyamatokra, hanem az életkorra jellemző. 6. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatokra a liquor gyakoribb és kifejezettebb fehérjeemel kedése jellemző. A negatív liquorleletet jobban értékesíthető térszűkítő folyamatok ellen, a 60 mg százalékon felüli fehérjetartalom térszűkítő folyamatok mellett mint fiatalabb korban.

HUN 1963;16(12)