Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

2002. FEBRUÁR 20.

A migrén kezelése hypertoniás és ischaemiás szívbetegek esetében

FICZERE Andrea, CSIBA László

A migrén gyakori megbetegedés, Magyarországon körülbelül 9-10%-ra tehető a betegség előfordulása. Főleg idősebb korban jelent problémát, ha a migrénes beteg hypertoniában vagy ischaemiás szívbetegségben is szenved, mivel ezek a betegségek lényegesen befolyásolják a terápiát.

HUN 2002;55(01-02)

Ideggyógyászati Szemle

1968. ÁPRILIS 01.

Tisercin — delirium?

VIKÁR György, CSILLAG Mária

Az Országos Ideg-Elmegyógyintézet I. férfiosztályán tranquillans-kúrák közben néhány esetben tudatzavar fellépését észleltük, amit többé-kevésbé delirosus nyugtalanság kísért. Ezeknek az eseteknek a kezelésében — önmagában, vagy más tranquillansokkal kombinálva — a magyar laevomepromazin készítmény a Tisercin szerepelt. Számuk a már több mint száz Tisercin kúrához viszonyítva, amit az osztályon végeztünk nem nagy (összesen 7), de ahhoz elegendő, hogy a figyelmet felkeltse. Ezeket az eseteket dr. Vajda Lajossal együtt most dolgozzuk fel, előadásunkat előzetes beszámolónak szánjuk. A felvetődő pathogenetikai és psychopathologiai kérdések demonstrálására 3 esetet ismertetünk. Végül utalásszerűén összehasonlítjuk észleléseinket a XI. Fehérvári úti Rendelő intézet Idegszakrendelés nem psychotikus beteganyagán tett megfigyelésekkel.

HUN 1968;21(04)

Ideggyógyászati Szemle

1962. OKTÓBER 01.

Neuropsychyatriai problémák enuresis nocturnás gyermekeknél

DR. ÓVÁRY Imre, DR. ZSADÁNYI Ottó, DR. KAJTOR Ferenc

Úgy a gyermekgyógyászati, mint ideggyógyászati szakrendeléseken az enuresis nocturnás panaszokkal jelentkező betegek ellátásához általában diagnosztikailag csak a kétirányú lumbosacralis rtg. felvételek, vizelet vizsgálat tartozik, s ezek negativitása esetén a beteg már csak therapiás problémát jelent. Az enuresis nocturna irodalmát szemügyre véve, azt tapasztalhatjuk, hogy kb. 4—5 therapiás közleményre jut egy más jellegű (psychologiai, statisztikai) közlemény, s csak elvétve találkozunk olyan cikkel, mely a beteganyag részletes elemzése mellett diagnosztikai különbséget tesz, s ennek a kezelés beállításában is jelentőséget tulajdonít.

HUN 1962;15(10)