Részletes keresés

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Etnikai különbségek a szívmegállás utáni túlélésben

A fekete bőrű betegek ritkábban élik túl a kórházban történt szívmegállást, de miért? A legfontosabb tényező nem a társbetegségek különbözősége, nem a genetikai különbségek, és nem is a faji megkülönböztetés, hanem…

HUN

Idegtudományok

2011. AUGUSZTUS 15.

Agysérült betegeknél hasznos a test hűtése

Súlyos agysérülést elszenvedett betegek testhőmérsékletének csökkentése (kontrollált hypothermia) javíthatja a betegség kimenetelét és csökkentheti a neurológiai szövődményeket.

HUN

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Szívmegállás? Agyhűtés!

A kamrafibrilláció miatt szívmegállást szenvedett betegek neurológiai prognózisát szignifikánsan javítja a test és ezzel az agy lehűtése 32–34 fokra.

HUN

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Gének is befolyásolják a szívbetegségek kialakulását

A szívbetegségek kialakulását nemcsak életmódunk, hanem néhány gén is befolyásolja. A 18 gént három vizsgálat alapján fedezték fel. A vizsgálatokban, melyekben mintegy 300 tudós vett részt a világ minden tájáról, körülbelül 200 000 ember genetikai állományát vizsgálták meg.

HUN

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

1-es típusú hosszú QT szindróma A béta-blokkolók igen hatásosak

A béta-blokkolók klinikai sikertelenségét legtöbbször a rossz compliance vagy a QT-intervallumot meghosszabbító gyógyszerek egyidejű adása okozza.

HUN

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

A széndioxid-szint szerepe a halálközeli élményben

Szlovén kutatók szerint a halálközeli élmény előfordulása a vér széndioxid-szintjének emelkedéséhez köthető. A kutatás segíthet megérteni, hogy a halálközeli élményt átélt betegek ébredési rendszere miért változik meg jelentős mértékben.

HUN

Ideggyógyászati Szemle

2007. SZEPTEMBER 30.

Agyi ischaemiás állatmodellek - Terápiás stratégiák in vivo tesztelése

ERDŐ Franciska, KONSTANTIN-ALEXANDER Hossmann

Az agyi ischaemiás betegségek, így a szívmegállás okozta globális agyi ischaemia vagy az arteria cerebri media elzáródását követő stroke (fokális agyi ischaemia) a vezető halálokok közé tartoznak világszerte. Az ilyenkor bekövetkező agyi morfológiai károsodásokat, az ezek következményeként jelentkező funkcionális zavarokat, valamint a jelenségek hátterében álló molekuláris történéseket állatkísérletekkel próbáljuk modellezni.

HUN 2007;60(09-10)

Lege Artis Medicinae

2004. DECEMBER 20.

A szöveti angiotenzinkonvertáló enzim szerepe a cardiovascularis betegségekben

MOHÁCSI Attila, LIZANECZ Erzsébet, ÉDES István, CZURIGA István

Az angiotenzinkonvertáz-gátlók alkalmazásának patobiológiai célja a keringésben, valamint a szövetekben az angiotenzinkonvertáló enzim gátlása és a lokális nitrogén-monoxid és angiotenzin II egyensúlyának helyreállítása.

HUN 2004;14(12)

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁJUS 20.

[Anesztézia medulla oblongata műtéthez]

KORENCHY Mária, MOLNÁR Mária, KOVÁCS Klára, FUTÓ Judit

[Az agytörzsi műtéteken átesett betegeket fenyegető veszélyek közé tartozik a vénás levegő embolizációja, a hipotenzió, a vitális jelek megváltozása és a koponyaidegek specifikus sérülése. Az életjel-változások kivételével ezeket a veszélyeket széles körben tárgyalják a különböző kézikönyvek és cikkek. Az életjelek megváltozása vagy masszív vénás légembólia, vagy a műtéti manipuláció okozta törzsi kompresszió következménye lehet. Ha a műtött terület nagyon közel van a vasomotoros központhoz, még a legóvatosabb manipuláció is okozhat extrém bradycardiát hipotenzióval. Ezek a veszélyes változások gyakran visszatartják a sebészt a műtét folytatásától. Az ilyen típusú műtétek során átmeneti pacemaker-terápia alkalmazható a kritikus szívmegállás megelőzésére.]

ENG 1994;47(05-06)

Lege Artis Medicinae

1992. JÚLIUS 29.

Szívritmuszavar-szuppressziós kísérlet

MATOS Lajos

Az encainide és flecainide csoportban az arrhythmia okozta halálozás és a nem-halálos szívmegállás 4,5% volt (730 betegből 33), míg csupán 1,2% a placebót szedők között (725-ből 9). A relatív kockázat 3,6%-nak bizonyult. Az aktív szerekkel kezelt csoportban az összhalálozás is magasabb volt (7,7%), mint a placeboval kezeltek között (3,0%). A relatív kockázat az utóbbiban 2,5%-nak adódott.

HUN 1992;2(07)