Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1993. MÁJUS 26.

Angioplasztika az orvostudományhoz képest

MATOS Lajos

PTCA ténylegesen 100 betegen történt, közülük 80-ban volt eredményes (az átlagosan 76%-os szűkület 36%-ra csökkent). Két betegnek volt szüksége azonnali sebészeti beavatkozásra. Fél éven belül a PTCA-t 16 betegnél kellett megismételni. Szívizom infarctus a PTCA csoportban 5 esetben, a gyógyszerrel kezeltek között 3 esetben következett be. Hat hónap után a PTCA therapiában részesülteknek 64%-a (61/96) anginamentes volt, a gyógyszerrel kezelt csoportból ez 46%-nak adódott (47/ 102; p<0,01). Az intervenciós csoport tagjainak terhelhetősége jobban növekedett (p<0,001) és tovább bírták a terhelést (p<0,01). A PTCA után gyorsabb volt az angina-mentesség kialakulása és jobb lett a terhelhetőség, mint a gyógyszeres therapia mellett, de az intervenció költségesebbnek bizonyult és több volt a szövődmény.

HUN 1993;3(05)

Lege Artis Medicinae

1993. JANUÁR 27.

A béta-receptor blokkoló gyógyszerekről II. rész

KÉKES Ede

A béta-receptor blokkoló gyógyszereket nem lehet a gyógyszerlistákról leszorítani a 60-as évek óta. Az angina szindróma, a magas vérnyomás betegség, a hipertrófiás cardio myopathia különböző formáiban folyamatosan alkalmazzák, illetve minden olyan kórformában szóba kerül adásuk, mikor a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivációjával találkozunk. Az elmúlt években bizonyítást nyert, hogy a béta-receptor blokkolók csökkentik a cardio vascularis morbiditást és mortalitást hypertonia betegségben és az akut myocardialis in farctust követő időszakban. Alkalmazásukat elősegíti, hogy könnyen és megbízhatóan tudjuk őket más hatástani csoportba tartozó szerekkel kombinálni. A béta-receptor blokkoló gyógyszereknek is van mellékhatásuk, de a risk/benefit arány jó irányba tolódik el. Ennek ellenére vannak olyan problémák (hemodinamikai profil, a lipid anyagcserére gyakorolt hatás), melyek ismerete fontos az orvos számára. Ennek eredménye, hogy az úgynevezett első generációs készítményeken túljutottunk és ma már a harmadik generációs termékek felé irányul a figyelem. Ez utóbbiak direkt vagy indirekt módon a béta blokád mellett vasodilatiot eredményeznek. A fentiek miatt igen fontos, hogy a béta-receptor blokkoló gyógyszereket alkalmazó orvos pontosan ismerje e szerek sajátos farmakológiai hatásait és farmakokinetikai tulajdonságait.

HUN 1993;3(01)

Lege Artis Medicinae

1992. NOVEMBER 30.

A béta-receptor blokkoló gyógyszerekről I. rész

KÉKES Ede

A béta-receptor blokkoló gyógyszereket nem lehet a gyógyszerlistákról leszorítani a 60-as évek óta. Az angina szindróma, a magas vérnyomás betegség, a hipertrófiás cardio myopathia különböző formáiban folyamatosan alkalmazzák, illetve minden olyan kórformában szóba kerül adásuk, mikor a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivációjával találkozunk. Az elmúlt években bizonyítást nyert, hogy a béta-receptor blokkolók csökkentik a cardio vascularis morbiditást és mortalitást hypertonia betegségben és az akut myocardialis infarctust követő időszakban. Alkalmazásukat elősegíti, hogy könnyen és megbízhatóan tudjuk őket más hatástani csoportba tartozó szerekkel kombinálni. A béta-receptor blokkoló gyógyszereknek is van mellékhatásuk, de a risk/benefit arány jó irányba tolódik el. Ennek ellenére vannak olyan problémák (hemodinamikai profil, a lipid anyagcserére gyakorolt hatás), melyek ismerete fontos az orvos számára. Ennek eredménye, hogy az úgynevezett első generációs készítményeken túljutottunk és ma már a harmadik generációs termékek felé irányul a figyelem. Ez utóbbiak direkt vagy indirekt módon a béta blokád mellett vasodilatiot eredményeznek. A fentiek miatt igen fontos, hogy a béta-receptor blokkoló gyógyszereket alkalmazó orvos pontosan ismerje e szerek sajátos farmakológiai hatásait és farmakokinetikai tulajdonságait.

HUN 1992;2(11)

Lege Artis Medicinae

1992. JÚNIUS 30.

Dobutamin stressz teszt alkalmazása a restenosis előjelzésére coronaria angioplastica után

VÉRTES András, KOLONICS István, NAGY András, HANKÓCZY Judit, PALIK Imre, KELTAI Mátyás

A szerzők emelkedő dózisban (5–40 ug/kg/ min) dobutamin infúziót (DST) adtak angina pectorisban szenvedő betegeknek, valamint kerékpár terheléses vizsgálatot végeztek sikeres coronaria angioplastica előtt és után, a restenosis kialakulásának előrejelzésére. A vizsgálatban tíz, coronarographiával igazolt érbeteg vett részt. A betegek átlagélet kora 55,9 + 8,3 év (38–66) volt. A DST a PTCA előtt 10 beteg közül 9 esetben volt pozitív. Hasonló volt az eredmény a kerékpár terheléses vizsgálat során is. Sikeres PTCA után a DST egy esetben negatív maradt, 4 betegnél negatívvá vált, és 5 betegnél pozitív maradt. A PTCA (és DST) utáni nap ismételt coronarographia történt, amely szignifikáns residualis szűkületet, vagy restenosist egy esetben sem mutatott. Egy betegnél, akinél a korai DST pozitív volt, 3 nappal a PTCA után restenosis alakult ki. 9 betegnél végezték el a PTCA után 6 hónappal az utánkövetéses coronarographiát, amely 2 esetben szignifikáns restenosist, egy esetben a coronaria betegség progresszióját igazolta. Ezeknél a betegeknél a korai DST pozitív volt. Akiknél restenosist nem találtak, a korai DST minden esetben negatív volt. A szerzők DST-t alkalmasnak tartják a szívizom ischaemia detektálására 1-ér betegségben. A DST-t biztonságosnak találták közvetlenül PTCA után is, továbbá sikeres PTCA utáni restenosis kialakulásának valószínűsége alacsonynak bizonyult azoknál a betegeknél, akiknél a korai DST negatív, míg magasnak akiknél az pozitív volt.

HUN 1992;2(06)

Lege Artis Medicinae

1992. JÚNIUS 30.

Intravénás verapamil alkalmazása hipertóniás krízisekben

NAGY Viktor, ISKUM Miklós

A hipertóniás krízis klinikailag két jól elkülönülő formában jelenik meg. Életveszély esetén a kezelést azonnal meg kell kezdeni, míg a közvetlenül nem életveszélyes esetekben a helyzet kevésbé fenyegető, de hosszabb távon súlyos szervi károsodásokhoz vezethet a kezelés halogatása. Szerzők intravénásan 5 mg verapamilt adtak 3 perc alatt 46 életveszélyes hipertóniás krízisben szenvedő betegnek (átlagéletkor 65,7 év, 31 nő, 15 férfi). A kiindulási 226/126 Hgmm-es vérnyomás 193/97 Hgmm-re, a 98/perc szívfrekvencia 81/percre csökkent az injekció beadása után 3 perccel (p < 0,01 mindkét parameter esetében). A vérnyomás és a szívfrekvencia ezután 30 percen keresztül szignifikáns mértékben nem változott. Mellékhatásként 2 esetben észleltek kipirulást. Az irodalom és saját tapasztalataik alapján szerzők – amennyiben EKG készítésére mód van - angina pectorissal és cerebrovascularis keringészavarral járó, életveszélyes hipertóniás krízisek esetén az intravénás verapamilt az első választandó szernek ajánlják.

HUN 1992;2(01 KLSZ)

Lege Artis Medicinae

1992. MÁRCIUS 31.

ATP-szenzitív kálium csatornák és modulátoraik

FINTA P. Ervin, PETER Illes

Az utóbbi időben az intracelluláris adenozin trifoszfát hatására záródó (ATP-szenzitív) K+ csatornák egyre inkább a figyelem előterébe kerültek. A sejtek metabolikus állapota és elektromos aktivitása közötti kapocs szerepét töltik be. A pancreas B-sejtjeiben e csatornák záródása váltja ki a glukóz hatására létrejövő inzulin szekréciót és rajtuk keresztül hat számos, a vércukorszintet befolyásoló hormon. Idegsejtekben is előfordulnak, ahol mind a sejttestben, mind az idegvégződésekben (pl. a perifériás idegekben) szabályozzák az ingerlékenységet. A központi idegrendszerben befolyásolják a jóllakottsági központ neuronjainak, valamint a spontán aktív katekolaminerg idegsejteknek a működését. Vaszkuláris sima izomban az endogén vazodilatátorok hatását közvetítik. Patofiziológiai szerepük is van: hypoxiás károsodások ellen védik az izom- és idegsejteket. Rajtuk keresztül hatnak a szulfanilurea anti diabetikumok, valamint egy új gyógyszercsoport, a k+ csatorna agonisták. Utóbbiakat sikerrel vizsgálják, ill. használják hypertónia, angina pectoris, szívelégtelenség, asthma bronchiale, irritábilis hólyag szindróma, chronikus okkluzív érbetegségek, valamint impotencia esetén. Viszonylag jól tolerálható gyógyszerek. Mellékhatásaik főleg vazodilatátor hatásukkal függnek össze, leginkább fejfájást, szédülést, palpitációérzést, ödémát okozhatnak.

HUN 1992;2(03)

Lege Artis Medicinae

1991. JANUÁR 12.

Az ischaemiás szívbetegség patomechanizmusának koncepciója

A primer atherosclerotikus plaque hosszú időn keresztül változatlan kiterjedésű maradhat és meg-felelő méretű szűkület esetén stabil angina pectorist eredményez.

HUN 1991;1(01)