Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 90

Magyar Immunológia

2004. MÁJUS 10.

A rheumatoid arthritis lehetséges kezelése: géntranszferindukált apoptózis

WOODS M. James, VOLIN V. Michael

A génterápiát eredetileg elsõdlegesen olyan betegek kezelésére fejlesztették ki, akiknek valamilyen géndefektusuk van, és a hiányzó gént pótolják ezzel az eljárással. Késõbb az indikációs kört géntranszfer formájában kiterjesztették, ami bizonyos betegségek kezelésére alkalmas gének bevitelét jelenti. Ez utóbbi eljárás bevezetésre került rheumatoid arthritisben is, ahol a génterápiának számos elõnye lehet más eljárásokkal szemben.

Lege Artis Medicinae

2004. JANUÁR 21.

Metabolikus szindróma Klinikai kép, diagnózis, patomechanizmus

KÉKES Ede, CZURIGA István

A metabolikus szindróma számos elnevezést kapott az elmúlt két évtizedben. Diagnosztikus kritériumait legmegfelelőbben 2001-ben, az ATP III. ajánlásban fogalmazták meg, amelyet 2003-ban a European Society of Cardiology és a European Society of Hypertension egyaránt elfogadott. A diagnózis öt alapeleme az abdominalis obesitas, a magas vérnyomás, a kóros HDL-koleszterin- és trigliceridszint, valamint a kóros éhomi vércukor.

Magyar Immunológia

2004. JANUÁR 10.

Gene therapy as a treatment for rheumatoid arthritis

JAMES M. Woods

Egyre több ismeretet szerzünk a rheumatoid arthritis patogenezisérõl, a synovitist kísérõ fõbb mechanizmusokról. Az utóbbi idõben teret nyert a biológiai terápia, amelynek során eddig elsõsorban proteinekkel, például citokinekkel szemben fejlesztettek ki specifikus terápiát.

Magyar Immunológia

2004. JANUÁR 10.

Az intracitoplazmatikus citokinek meghatározásának klinikai jelentõsége dermatomyositisben

ALEKSZA Magdolna, SZEGEDI Andrea, ANTAL-SZALMÁS Péter, SIPKA Sándor, DANKÓ Katalin

Egyre bõvül azoknak a kórképeknek a száma, ahol a betegség patogenezisének hátterében a citokintermelés egyensúlyzavara, a megváltozott Th1/Th2 arány áll.

Magyar Immunológia

2002. DECEMBER 20.

A fibrosis molekuláris és celluláris mechanizmusa: újabb eredmények a scleroderma patogenezisének kutatásában

LAKOS Gabriella, SHINSUKE Takagawa, JOHN Varga

A scleroderma krónikus autoimmun megbetegedés, amelynek legfõbb jellegzetessége a fibrosis. A fibrosis lényege a kötõszöveti rostok, elsõsorban az I. típusú kollagén fokozott szintézise és lerakódása az érintett szervekben, elsõsorban a bõrben, a tüdõben, a szívben, a vesében és a gastrointestinalis traktusban, ami ezen szervek progresszív elégtelenségéhez vezet.

Ideggyógyászati Szemle

2002. ÁPRILIS 20.

Szabályozó mechanizmusok a fokális agyi ischaemia kialakulásában. A neuroprotektív kezelés új lehetõségei

NAGY Zoltán, SIMON László, BORI Zoltán

Az agyi véráramlás zavara az energiatartalékok (glikogén, glükóz, oxigén, ATP) kimerüléséhez, energiakrízishez vezet. Ennek következtében szöveti károsodás alakul ki. A károsodás központi részét, az ischaemiás core területet a héjszerű penumbra veszi körül. A penumbrában mind nekrotikus, mind apoptoticus sejtpusztulás kimutatható.

Magyar Immunológia

2002. MÁRCIUS 20.

TALLÓZÓ

SZABÓ Zoltán

A fibromyalgia (FM) a fájdalomingerek központi feldolgozásának zavarával jellemezhetõ, amihez a neurotranszmitterek, a külsõ stresszor tényezõk, a viselkedési mintázat, a hormonok és a szimpatikus idegrendszer közötti kölcsönhatások vezetnek. Annak ellenére, hogy kialakulásában a citokinek szerepét is feltételezik, ennek tisztázására eddig nem került sor.

Lege Artis Medicinae

1993. NOVEMBER 30.

A citokinterápia alkalmazása hematológiai betegségekben

PÁLÓCZI Katalin, PETRÁNYI Győző

A szerzők a haemopoeticus rendszer szabályozásában szerepet játszó citokinek klinikai alkalmazását összegzik. A lehetséges klinikai felhasználás négyféle stratégiát követhet: 1. Az immunválasz stimulálása, a daganat elleni védekezés serkentése. 2. A daganatterápiával kapcsolatos, vagy a daganat által indukált immun- és myelo szuppresszió csökkentése, a szervezet nem specifikus védelmének fokozása. 3. A daganat elpusztításához szükséges, maximálisan tolerálható dózisú kemoterápia bővítése. 4. A tumorsejt növekedésének és differenciálódásának direkt befolyásolása citosztatikus, citotoxikus, vagy egyéb reguláló mechanizmusok révén. Az interferonok, a klinikai gyakorlatban alkalmazásra vagy kipróbálásra került interleukinek, az erythropoetin és a három fő kolónia stimuláló-faktor kerül ismertetésre. E szerek potenciális klinikai hasznosságát és a hatás megítélésének nehézségeit is összefoglalják.

Lege Artis Medicinae

1993. FEBRUÁR 24.

Emlőrákok szöveti TGF-a és TNF-a tartalmának immunhisztokémiai vizsgálata és prognosztikai elemzése

BEBŐK Zsuzsa, NÉMETH Péter, MÁRKUS Béla, BRITTIG Ferenc

A különböző növekedési faktorok és citotoxikus citokinek tumorbiológiai szerepét az utóbbi időben igen széles körben vizsgálják. A laboratóriumunkban előállított monoklonális anti-TGF-a és anti TNF-a ellenanyagok felhasználásával emlőcarcinomákon (rutin kórszövettani vizsgálat céljára formalinban fixált és paraffinba ágyazott anyagokon) tanulmányoztuk ezen cytokinek expresszióját. Retrospektív vizsgálatokat végeztünk 35, klinikailag részletesen feldolgozott és a műtét után minimum 4 évig követett emlőrákos beteg szövettani anyagán. Összefüggést kerestünk a TGF-a és TNF-a pozitivitás és a TNM status, a nyirokcsomó-metasztázisok, valamint a betegség további lefolyása között. Előzetes vizsgálataink szerint monoklonális anti-TGF-Q és anti-TNF-a ellenanyagaink jól használhatóak voltak mind a natív (kriosztátos), mind a rutinformol-paraffinos szövettani anyagok esetében. A retrospektív tanulmány során kapott eredményeink szerint a TGF-a pozitív esetek klinikailag rosszabb prognózisúak voltak, míg a TNF-a pozitív és a kettős pozitív esetek klinikailag jobb prognózist mutattak a követéses vizsgálatok során.

Ideggyógyászati Szemle

1981. ÁPRILIS 01.

A subarachnoidalis vérzés és subarachnoidalis nyomásfokozódás hatása az arachnoidalis villusokra

JULOW Jenő, ISHII Masami, IWABUCHI Takashi

A szerzők experimentálisán vizsgálták a SAV és nyomásváltozás hatását a subarachnoidalis villusokra SEM segítségével. A villusok felszíni struktúrája 50—60 víz-mm-es intracisternális nyomásnál volt megfigyelhető, nagyobb nyomással adott infúzió a villusok endothel borítását felszakította és azok belső struktúrája is vizsgálhatóvá vált sztereoszkóposan. A villusok felszínén mikrovillusokat, vacuolanyílásokat és intercelluláris nyílásokat figyeltek meg. Preformált tubulusokat, pórusokat nem találtak. Vizsgálataik megerősítik, hogy a SAV után a villusokat a vörösvértestek elzárhatják és ez is hozzájárul a vérzés utáni akut hydrocephalus kialakulásához.