Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1993. OKTÓBER 27.

Komplex szívhibával szövődött teljes AV-blokk praenatalis nyomon követése

SZABÓ István, CSABAY László, NÉMET János, HAJDÚ Júlia, PAPP Zoltán

Azon veleszületett szívfejlődési rendellenességekben, ahol a komplex szívhiba teljes pitvar-kamrai blokkal párosul 50–60/min frekvenciájú bradycardia észlelhető. A pitvari impulzusok AV-csomón történő átvitele teljesen blokkolt, kamrai pacemaker tartja fenn a lassú, ritmusos kamra működést. A szerzők egy, a terhesség 32. hetében felismert, komplex szívhibával szövődött teljes AV-blokk esetéről számolnak be, ahol a blokk következtében 57–58/min stabil bradycardia alakult ki. Az elváltozás azonosítása és az intrauterin állapot nyomon követése 2-dimenziós, pulzatilis és színes Doppler-ultra hangvizsgálattal történt. A kardiotokográfiás (CTG) vizsgálat az alacsony szívfrekvencia miatt értékelhető eredményt nem adott. A megfigyelés ideje alatt krónikus intrauterin hypoxiára utaló keringés centralizációt nem észleltek. Röviden összefoglalják a magzati III. fokú AV-blokk patogenezisét és a korszerű szülészeti ellátás lehetőségeit. Ezen esetben az ultrahangvizsgálat az elváltozás pontos azonosításán kívül az intrauterin állapot megítélését is segítette, amikor egyéb diagnosztikus eszközök nem voltak alkalmazhatók.

HUN 1993;3(10)

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

Akut myocardialis infarctusban echokardiográfiával felismert jobb pitvari thromboembolia

TÓTH Csaba, VADNAY István

A szerzők egy inferior lokalizációjú bal kamrai infarctushoz csatlakozó jobb kamrai akut myocardialis infarctust elszenvedett betegről számolnak be, akiben echokardiográfiával jobb pitvari thromboembolusokat mutattak ki. Az igen mobilis, extracardialis eredetű thrombusok pulmonalis embolisatio révén a beteg halálát okozták. Az eset kapcsán tárgyalják a jobb kamrai infarctus és a pulmonalis embolia előfordulásának felismerési nehézségeit, az echo-Doppler-vizsgálat szerepét. Hangsúlyozzák, hogy mobilis, jobb pitvari thrombus esetén műtéti eltávolítás indokolt, amivel a pulmonalis embolia az irodalmi adatok alapján megelőzhető.

HUN 1993;3(09)

Lege Artis Medicinae

1993. JANUÁR 27.

A krónikus thromboemboliás pulmonalis hypertonia és sebészeti kezelése

LENGYEL Mária, TEMESVÁRI András, RUSZTY László, RAIMUND Erbel, STEIN Iversen

A primer pulmonalis hypertonia az esetek több mint felében thromboemboliás eredetű, ami pulmonalis thromboendarterectomiával ma már sikeresen kezelhető. A dolgozat célja, hogy bemutassa a műtétre alkalmas betegek kiválasztásának módját és a diagnózis felállítása alapján végzett első műtétek eredményét. A vizsgálatba 22 beteget vontunk be, akiknél az elmúlt 2 év alatt az echo-Doppler-vizsgálat 50 Hgmm-nél magasabb pulmonalis systolés nyomást bizonyított ezt magyarázó szívbetegség nélkül és akiknél transoesophagealis echovizsgálat is történt. Tüdő szcintigráfia 14, vénás Doppler-vizsgálat 10, pulmonalis angiográfia 7 esetben történt. A primer pulmonalis hypertoniának tartott 22 betegből 4-ben pitvari septumdefektust találtunk, 10-ben igazolódott krónikus thromboemboli ás pulmonalis hypertonia, közülük transoesphagealis echovizsgálattal 3, angiográfiával további 3 esetben műtétre alkalmas nagyér-thrombosist találtunk. Az anamnézisben a 10 közül csak 2 esetben szerepelt akut tüdőembólia, vénás forrást 6 esetben sikerült ki mutatni. Transoesophagealis echovizsgálattal a 10 krónikus thromboemboliás pulmonalis hypertonia esetből 5-ben találtunk nyitott foramen ovalet, ami 2 esetben fatális kimenetelű paradox szisztemás embolizatiot okozott. A pitvari septumdefektus műtéti megoldására 3 esetben került sor, a 6 műtétre indikált krónikus thromboemboliás pulmonalis hypertonia esetből 2-ben nem voltak meg a műtét feltételei, 2-nél a sikeres műtét után a hemodinamikai állapot normalizálódott, 2 beteg műtétre vár. Szívbetegség nélkül jelentkező effort dyspnoe, illetve jobbszívfél-terhelés jelei esetén krónikus thromboemboliás pulmonalis hypertoniára kell gondolni, melynek sikeres műtéti megoldása lehetséges. A műtétre alkalmas betegek kiválasztására a közlemény diagnosztikus stratégiát ajánl.

HUN 1993;3(01)

Lege Artis Medicinae

1992. JÚNIUS 30.

Verapamil kezelése hypertrophiás cardiomyopathiában

DÉKÁNY Miklós

A fő terápiás célok, amelyek révén a hypertrophiás cardiomyopathiás betegek panaszai csökkenthetőek, s vélhetőleg élettartamuk növelhető a következők: a diastoles kamraműködés károsodásának mérséklése, a kiáramlási obstrukció csökkentése, a pitvari vagy kamrai ritmuszavarok megelőzése, illetve megszüntetése. A verapamil kezelés, egyénenként különböző mértékben, mindhárom vonatkozásban kedvező lehet. A szerző tárgyalja a kórkép jellegzetességeit, a verapamil hatásának feltételezett mechanizmusait, irodalmi adatok alapján áttekinti a szer alkalmazása során nyert tapasztalatokat, a követéses vizsgálatok eredményeit, és röviden ismerteti az általa kezelt 35 betegen tett megfigyeléseket.

HUN 1992;2(01 KLSZ)

Lege Artis Medicinae

1992. JANUÁR 29.

Akut volumenterhelés hatása a pitvari natriuretikus peptid (ANP) elválasztására endokrin kórképekben

DE Chatel Rudolf, TISLÉR András, BARNA István, TÓTH Miklós, RUDOLF F. Lang

Az akut volumenterhelésre adott diuretikus választ és a pitvari natriuretikus peptid (ANP) plazmaszintjét vizsgáltuk endokrin kórképekben. A betegek és kontroll személyek 2000 ml sóinfúziót kaptak intravénásan 4 óra alatt. Az infúzió előtt és után vett vérminták ANP tartalmát radioimmunoassay-vel mértük. Sóterhelésre minden csoportban emelkedett az ANP plazmaszintje. Hypothyreosisban és csík-gonárd szindrómában szenvedő betegeink nyugalmi ANP szintje alacsonyabb (p<0,001) volt a kontrollokénál és az infúzió után is szignifikánsan elmaradt a kontrollok átlagánál (p< 0,001); az alacsony ANP szintek ellenére mind két csoportban jelentősen nőtt a Na- és vízürítés. Ca-anyagcserezavarban szenvedő betegeinknél a létrejött ANP változás összefüggést mutatott a nyugalmi Ca szinttel (r=0.674, p<0.025). Diabetes mellitusos betegeink ANP szintjei infúzió előtt nem különböztek a kontrollokétól, a NIDDM csoportban az infúzió hatására az ANP szint nagyobb mértékben növekedett (p<0,05) mint az IDDM betegekben vagy a kontrollokban, ugyanakkor a Na- és vízürítés kevésbé fokozódott. Eredményeink szerint az ANP a volumenterhelésre adott diuretikus válasz egyik mediátora. Extrém plazma Ca értékek esetén a szív endokrin aktivitása függ a Ca koncentrációtól, NIDDM-ban a szív endokrin válaszkészsége fokozott, a periféria érzékenysége csökkent. Hypothyreosisban és csík-gonad szindrómában a szervezet - a szív csökkent endokrin aktivitása ellenére – képes a többletfolyadék kiválasztására.

HUN 1992;2(01)

Lege Artis Medicinae

1991. DECEMBER 25.

Metoprolol kezelés dilatativ cardiomyopathiában

DÉKÁNY Miklós, NYOLCAS Noémi, FIÓK János, VÁNDOR László, SEREG Mátyás, BALOGH Ildikó

A szerzők 20 dilatativ cardiomyopathiás beteget kezeltek metoprolollal. A betegek szívelégtelensége NYHA beosztás szerint II-IV, az átlag 2,5 volt. A metoprolol kezelést előzőleg beállított digitális, diureticum, vasodilatator terápia mellett alkalmazták. Összehasonlították a szer alkalmazása előtti és végleges adagjának elérése után 2-4 héttel (rövidtávú hatás), valamint 3-6 hónappal (középtávú hatás) nyert klinikai és noninvaziv adatokat. Három esetben korai intolerancia lépett fel: fokozódó szívelégtelenség (2 beteg), ill. panaszt okozó hypotonia (1 beteg). Az aktuálisan kezelt 17 beteg vizsgálati paramétereinek átlagos változását értékelve, a szívelégtelenség klinikai jeleinek szignifikáns mérséklődését, az ejectiós funkciós paraméterek kedvező, bár nem minden esetben szignifikáns változását, a becsült bal pitvari töltőnyomás csökkenését észlelték. A kedvező változások rendszerint csak a középtávú kezelési periódusban jöttek létre, ill. értek el szignifikáns mértéket. A szer hatásaként a cardialis beta-1 receptorok „down-regulációja", a toxikus myocardialis katecholamin hatás, valamint a szívizom oxigénigénye csökken, ugyanakkor a szívizom vérellátása javul. A szerzők az irodalmi adatok és saját tapasztalataik alapján – elsősorban kardiológiai cent rumokban – javasolják a metoprolol kezelés megkísérlését dilatativ cardiomyopathiában, ha a korábbi kezelés ellenére súlyos szívelégtelenség észlelhető.

HUN 1991;1(18)

Lege Artis Medicinae

1991. DECEMBER 25.

Az ideiglenes pacemaker terápia újabb szempontjai: a pitvari ingerlés

SZÉKELY Ádám, KISS Róbert

A széles körben használt kamrai pacemaker kezelés nem ritkán hemodinamikai zavart, ún. „pacemaker syndromát" okoz. A pitvari ingerlés kedvezőbb hatású, ezt az ideiglenes ingerlés kapcsán is kihasználhatjuk. 11 beteg (>2 nap) ideiglenes pitvari pacemaker kezeléséről számolunk be. Négy betegnél definitív pitvari (AAI) pacemaker implantáció előtt, három betegnél acut infarctushoz társuló bradyarrhythmia miatt, további négy esetben a gyógyszeres kezelésre nem reagáló ritmuszavar megszüntetése végett végeztük a pitvari ingerlést. A hemodinamikailag károsodott, bradyarrhythmiás infarctusos betegeknél a keringési paraméterek javultak a kamrai ingerléshez viszonyítva. A tartós szapora pitvari ingerlés hatásosan supprimálta a refracter supraventricularis és a „torsade de pointes" kamrai arrhythmiákat. A pitvari elektródákat általában röntgen-ellenőrzés nélkül sikerült elhelyezni. A speciális „J" formájú elektródák a fülcséből kevésbé mozdulnak ki, biztonságosak voltak. A definitív fiziológiás pacemaker implantációk analógiájára - válogatott esetekben – az ideiglenes ingerlésben is előnyös a pitvart (is) ingerlő módszerek bevezetése.

HUN 1991;1(18)

Lege Artis Medicinae

1991. FEBRUÁR 09.

Pitvari daganatok operált esetei

NAGY Zsolt, HOLOMAY Miklós, VASZILY Miklós, SZÉCSI János, HORVÁTH Ambrus, PÉTERFFY Árpád

A szerzők 1986. novembere és 1989. júliusa között pitvari daganat miatt operált öt betegükről számolnak be. Két betegnél az anamnesisben nagyvérköri embolisatio szerepel, két beteg cardialis panaszok miatt került kivizsgálásra, ötödik betegüket pedig szűrővizsgálat alkalmával észlelték. Az echocardiographiával nyert diagnózist négy esetben angiocardiographiával is megerősítették. Négy esetben bal pitvari, egy esetben jobb pitvari daganatot távolítottak el. Három betegnél egyszerű resectiot végeztek, egy betegnél a pitvari septum, egynél pedig a környező pitvarfal egy részével együtt távolították el a tumort. A szövettani vizsgálat négy esetben bal pitvari myxomát igazolt, egy esetben az eredmény jobb pitvari thrombus volt. Mind az öt beteg gyógyultan távozott a klinikáról. Az utánkövetési idő alatt recidivát nem észleltek.

HUN 1991;1(03)

Ideggyógyászati Szemle

1988. OKTÓBER 01.

A pitvari natriuretikus hormon (ANP) szerepe a vér-agy-gát nátriumtranszportjának szabályozásában

BODOSI M.

A szerzők a pitvari natriuretikus hormon (ANP) szerepét vizsgálták a vér-agy-gát nátrium permeabilitásának a szabályozásában a „brain uptake index” (intracaroticus kettős radioaktív izotóppal jelzett bolus injectio, BUI) módosított módszerével.

HUN 1988;41(10)