Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1960. JÚLIUS 01.

Elcsontosodott subduralis haematomák

ÁFRA Dénes

A szerző két, élőben diagnostisált és sikeresen operált chronicus, elmeszesedett és elcsontosodott subduralis haematomáról számol be. Irodalmi áttekintés után kiemeli a leletek rendkívüli ritkaságát, ugyanakkor felhívja a figyelmet a subduralis haematoma pathogenesisének kérdésében értékesíthető klinikai és kórbonctani megfigyelések jelentőségére. A két beteg kórlefolyásának, továbbá a műtéti és pathológiai lelet részletes ismertetése után elemzi az eseteket az irodalmi adatokkal összevetve klinikai és pathológiai szempontból. Az elcsontosodott subduralis haematomák szövettani vizsgálata a kötőszövetes organisatio alapján fokozatosan végbemenő degeneratív jelenségeket mutat, mely mind saját, mind irodalmi tapasztalatok alapján hosszú éveket igényel. A meszesedés és csontosodás folyamatára nincs specificus, sajátos elmélet, illetve magyarázat, hanem a szerző a folyamatot a dystrophiás meszesedések, illetve metaplasticus csontosodások közé sorolja. Mindez csak a haematoma sokéves fennállását mutatja — ugyanakkor kiegyensúlyozott intracranialis dynamika mellett. A haematoma valódi subduralis elhelyezkedése és a másodlagos organisatio melett szól többek között minden esetben ép dura és a csontos haematoma makro- és mikroszkópos függetlensége közvetlen környezetétől. Ezen megfigyelések inkább a gyulladásos, pachymeningitises theoria ellen, mint mellette érvényesíthetők.

HUN 1960;13(07)

Ideggyógyászati Szemle

1959. JÚLIUS 01.

Ocularis myopathia (Kiloh-Nevin)

MAGYAR István, GRÓSZ István, ASZALÓS Zoltán

Szerzők egy ophthalmoplegia externa chronica progressiva esetük kapcsán röviden ismertetik a betegségre vonatkozó irodalmi adatokat. A klinikum, az objektív biopsiás, biochemiai, EMG leletei alapján a betegség hova tartozását igazoltnak látják és a Kiloh—Nevin által javasolt ocularis myopathia elnevezést jogosnak vélik. A biochemiai adatok ismeretében (melyek az utóbbi évek irodalmában bőségesen találhatók) a pathogenesis szempontjából az izomanyagcsere zavarát tartják döntőnek.

HUN 1959;12(07)

Ideggyógyászati Szemle

1958. DECEMBER 01.

Cortico-viscerális megbetegedéseknek psychotikus állapotokkal való kapcsolatairól

DR PANETH Gábor

A cortico-visceralis kölcsönhatások területén folyó kutatás ahhoz a megismeréshez vezetett, hogy több belső szervi megbetegedés pathogenesisében idegrendszeri eredetű kóros impulsusok szerepelnek (Bykov).

HUN 1958;11(5-6)

Ideggyógyászati Szemle

1957. MÁRCIUS 01.

Narkolepsiás betegek EEG -vizsgálatának eredményei

CSORBA Antal

A narkolepsia régóta élénk vita tárgya a neurológiában. Gélineau (1880) klasszikus leírása óta aetiológiája, pathogenesise, majd EEG. értékelése körül sok eltérő nézet alakult ki s máig sincs egységes felfogás.

HUN 1957;10(01)

Ideggyógyászati Szemle

1952. JÚLIUS 29.

Adatok a morphinismus pathogenesiséhez

GARTNER Pál, KELEMEN Endre

Szerzők 1950 december óta a KEKSZ-től beutalt 32 morphinistánál végeztek morphinelvonó kezelést. Eljárásuk a következő: a morphint azonnal elvonják. Az első elvonási napon a beteg mindkét alkarja hajlító oldalába intracután 0,1-0,1 kcm 2%-os, tehát összesen 4 mg morphint kap. Ugyanezt kapja a következő 3 napon. Az ötödik nap szünet. A hat- és hetedik napon ismét ugyanezt kapja. Ezenkívül: az 1-3-6. napon adnak még 3-5-10 kcm idegencsoportú vért intravénásan. Ha akadálya van a heterovér injekciónak, helyette 10 kcm Resactort adnak intramuscularisan. Eljárásukkal az elvonási tüneteket minimálisra szorítják, közérzeti korrigensekre ritkán van szükség. A betegek általában a 10. napon panasz- és tünetmentesen távoznak. A morphinismus pathogenezisének lényegét immunbiológiai folyamatokban látják. Új elvonó kezelésüket intracután deszenzibilizálásnak tartják, a kezelés sikerét pedig a morphin antitestek lekötése által előidézett tolerancia-csökkenésnek tulajdonítják. A hetero-vér, illetve Resactor-injekciók a RES-systémára gyakorolt hatása folytán antitesteket mobilizálnak, ami a kezelés hatásosságát fokozza. A kezelés a visszaesés kérdését nem oldja meg.

HUN 1952;5(02)

Ideggyógyászati Szemle

1951. MÁRCIUS 05.

A myelitis necroticans kérdése

JUBA Adolf, PÉTERFAI János

Szerzők a myelitis necroticans két újabb esetét ismertetve, a pathogenesis és az aetiologia kérdéseit és azt vizsgálták, hogy önálló kórképről van-e szó. Megállapítható, hogy a klinikai tünettan változatos és az újabb esetek az eredeti leírással teljesen csak ritkán egyeznek. Kórszövettanilag a gerincvelő egyes szelvényeinek elhalása minden egyes esetben jelen van, ez azonban - Foix és Alajouanine adataitól eltérve - nemcsak a centralis szakaszra terjed ki és az ágyéki szelvényeken kívül magasabban is megindulhat. Az eredetileg leírt extra- és intraspinalis érfolyamat több esetben hiányzik, vagy jellege módosul, kevésbé kifejezett. A pathogenesisben az érfolyamatnak elsődleges szerepet tulajdonítani nem lehet, ez a gerincvelő-parenchyma pusztulásával párhuzamos jelenség. A kóroktanban a fertőzéses-gyulladásos jelleg - tekintettel arra, hogy valódi szöveti gyulladás még a heveny esetekben is hiányzik - nem igazolható és a gerincvelő beolvadása valószínűen különböző toxicus agensek hatása. Igy kóroktani szempontból egységes megbetegedésről beszélni nem lehet és a "myelitis necroticans" név helyett a "necrotisáló myelopathia" megjelölés indokolt.

HUN 1951;4(01)