Ideggyógyászati Szemle

Adatok a morphinismus pathogenesiséhez

GARTNER Pál1, KELEMEN Endre1

1952. JÚLIUS 29.

Ideggyógyászati Szemle - 1952;5(02)

Szerzők 1950 december óta a KEKSZ-től beutalt 32 morphinistánál végeztek morphinelvonó kezelést. Eljárásuk a következő: a morphint azonnal elvonják. Az első elvonási napon a beteg mindkét alkarja hajlító oldalába intracután 0,1-0,1 kcm 2%-os, tehát összesen 4 mg morphint kap. Ugyanezt kapja a következő 3 napon. Az ötödik nap szünet. A hat- és hetedik napon ismét ugyanezt kapja. Ezenkívül: az 1-3-6. napon adnak még 3-5-10 kcm idegencsoportú vért intravénásan. Ha akadálya van a heterovér injekciónak, helyette 10 kcm Resactort adnak intramuscularisan. Eljárásukkal az elvonási tüneteket minimálisra szorítják, közérzeti korrigensekre ritkán van szükség. A betegek általában a 10. napon panasz- és tünetmentesen távoznak. A morphinismus pathogenezisének lényegét immunbiológiai folyamatokban látják. Új elvonó kezelésüket intracután deszenzibilizálásnak tartják, a kezelés sikerét pedig a morphin antitestek lekötése által előidézett tolerancia-csökkenésnek tulajdonítják. A hetero-vér, illetve Resactor-injekciók a RES-systémára gyakorolt hatása folytán antitesteket mobilizálnak, ami a kezelés hatásosságát fokozza. A kezelés a visszaesés kérdését nem oldja meg.

AFFILIÁCIÓK

  1. Fővárosi Korányi Frigyes és Sándor Kórház Elme-Idegosztálya

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A Jacod-syndroma új változata

MARIA Filipowicz

Agyidegtüneteket orrgaratűr daganatok esetében már a XIX. század második felében megfigyeltek. Az egyes agyidegtünetek gyakoriságára vonatkozó megfigyeléseket kiegészítették azok a leírások, amelyek megállapítják, hogy az orrgaratűr daganatai milyen utakon hatolnak be a koponya belsejébe. Bizonyos ideig két felfogás állt szemben egymással a daganatok kiindulópontját és fejlődési útját illetően. Egyes szerzők szerint a daganat vagy az orrgaratűrből, vagy pedig a koponyaalap kötőszövetéből indul ki, tehát kívülről hatol be a koponya belsejébe, miközben szétroncsolja az útjába eső agyidegeket. Mások szerint éppen ellenkezőleg, koponyán belüli elemek képezik a daganat kiindulópontját, az ugyanakkor lezajló orrgaratűrbeli folyamatot pedig függetlenek, vagy a koponya belsejéből annak külső részébe történő daganatáttételnek tekintették. Az ide vonatkozó kételyeket csupán a részletes tanulmányozás oszlatta el. Megállapítást nyert, hogy az esetek legnagyobb részében az orrgaratűr képezte a kiindulópontot.

Ideggyógyászati Szemle

Schizophrenia a gyermekkorban

LÓRÁND S. Blanka

Az eddig elterjedt psychiatriai felfogás szerint a schizophrenia gyermekkorban ritkán fordul elő, sőt akadtak egyes szerzők, mint Vogt és Weichbrodt, akik a serdülés kora előtt való felléptét egyenesen tagadták. Ha azonban a gyermekkori psychosisokkal foglalkozó régebbi irodalmat kriktikailag áttekintjük, arra a meggyőződésre jutunk, hogy nem annyira a gyermekkori schizophrenia ritka, mint inkább annak felismerése, illetve helyes kórismézése: a régebb leírásokban ugyanis lépen-nyomon találkozunk mai felfogásunk szerint typusos gyermekkori schizophrenia képekkel.

Ideggyógyászati Szemle

Szemfenék vizsgálatok elektroshock kapcsán

KLIMES Károly, ERŐSS Sándor

A halmozott elektroshock (ES) bevezetése és alkalmazása klinikánkon a therapiás eredmények mellett egyben módot adott a görcsmechanismus alapvető és kísérő jelenségeinek behatóbb kutatására is. Jelen rövid, úgyszólván előzetes jellegű beszámolónkban a görccsel kapcsolatos szemfenéki elváltozásokat ismertetjük. Minthogy a chocktherapia lényegét számos szerző (Abély, Delay, Morin, Gastant, Cain) a diencephalon stimulálásában látja, Krienberg és Eberhardt pedig a shock mechanismusában a cerebralis vérkeringés alapvető fontosságára hívták fel a figyelmet, a szemfenék ereinek vizsgálata elsőrendű fontosságú. A fundus ereinek viselkedéséből részben analog képet alkothatunk az agyi erek valószínűen azonos magatartásáról, részben a pupillák és szemfenéki erek vasovegetativ szempontból congruens állapotából a vegetativ tonus hullámzásáról is tájékozódhatunk.

Ideggyógyászati Szemle

Idegennyelvű Összefoglalások

A számban megjelent cikkek Orosz és Német nyelvű összefoglalója

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentő szerek kockázatáról. Fókuszban az aceclofenac

FARSANG Csaba

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID) az orvoslásban a leggyakrabban alkalmazott szerek közé tartoznak. Ennek ellenére számos tanulmányban hangsúlyozták, hogy az NSAID-ok károsíthatják nemcsak a gastrointestinalis (GI), hanem a cardiovascularis (CV) rendszert is, növelhetik a vérnyomást, a coronariaesemények (angina, myocardiuminfarktus) és a stroke gyakoriságát, emellett vesekárosodást is okozhatnak. A National Institute for Health and Care Excellence (NICE) nem talált bizonyítékot arra, hogy az NSAID-ok alkalmazása fokozná a Covid-19 kockázatát, vagy rontana a Covid-19-ben szenvedő betegek állapotán. Az egyes hatóanyagok nemkívánatos hatásainak gyakorisága és súlyossága azonban jelentős eltéréseket mutat. Sokáig úgy tűnt, hogy az NSAID-ok fokozódó GI kockázata arányban van a COX-1/COX-2 szelektivitással, a cardiovascularis kockázat pedig a COX-2/COX-1 szelektivitással, az újabb adatok azonban ezt nem támasztják alá egyértelműen. A rendelkezésre álló irodalom alapján, a gast­ro­intestinalis és a cardiovascularis nem­kí­vá­natos eseményeket tekintve, az ace­clofenac mellékhatásprofilja az NSAID-ok között a legkedvezőbbnek tűnik.

Lege Artis Medicinae

Második játszma 37. lépés és negyedik játszma 78. lépés

VOKÓ Zoltán

Mi köze a gónak a klinikai döntéshozatalhoz? A klinikai orvoslás egyik legjelentősebb intellektuális kihívása a bizonytalanságban történő döntéshozatal. A hagyományos orvosi döntéshozatal intuitív és heurisztikus mivoltának pszichológiai csapdáin kívül az információhiány, az erőforrások szűkössége, az adott orvos-beteg kapcsolat jellemzői egyaránt hozzájárulnak annak bizonytalanságához. A formális, matematikai számításokon alapuló döntéselemzés, amelyet széles körben használnak a klinikai irányelvek fejlesztésében, illetve az egészségügyi technológiák értékelésében, elvben jó lehetőségeket kínál az intuitív dön­téshozatal hibáinak elkerülésére, ugyan­akkor az egyéni döntési helyzetekben többnyire nehezen alkalmazható,és az orvosok többségétől idegen. Ennek a módszernek is vannak korlátai, különösen az egyéni döntéshozatalban, beleértve a számításokhoz felhasznált input adatok esetleges hiányát, illetve jelentős bizonytalanságát, valamint a matematikai modellek korlátait abban, hogy egy komplex rendszer folyamatait és a folyamatok egyéni variabilitását megfelelően tudják reprezentálni. A klinikai döntéstámogató rendszerek mindezek ellenére hasznos segítséget jelenthetnek az egyéni orvosi döntéshozatalban, ha megfelelően integráltak az egészségügyi információs rendszerekbe, és nem szüntetik meg az orvosok döntési autonómiáját. A klasszikus döntéstámogató rendszerek tu­dásalapúak, szabályrendszerekre, problé­ma­­specifikus algoritmusokra épülnek. Szá­mos területen alkalmazzák az orvosi adminisztrációtól a képfeldolgozásig. A nap­jainkban zajló informatikai forradalom eredményeképpen olyan mesterséges intelligenciaként emlegetett gépi tanulási módszerek jönnek létre, amelyek már ténylegesen képesek tanulni. A mesterséges intelligencia ezen új generációja nem konkrét szabályrendszerekre épül, hanem hatalmas adatbázisokon magukat tanító neurális hálózatokra és általános tanulási algoritmusokra. Ezek a mesterséges intelligenciák egyes területeken, mint például a sakk, a gó, vagy a va­dászrepülőgép vezetése, már jobb teljesítményre képesek, mint az em­berek. Fej­lesztésük bővelkedik kihívásokban, veszélyekben, ugyanakkor olyan technológiai át­törést jelentenek, ami megállíthatatlan és át­alakítja világunkat. Alkal­mazásuk és fej­lesztésük az egészségügyben is megkezdődött. A szakmának részt kell vennie ezek­ben a fejlesztésekben és megfelelő irányba kell, hogy terelje azokat. Lee Sedol 18-szoros gónagymester visszavonult há­rom évvel AlphaGo mesterséges intelligenciától elszenvedett veresége után, mert „Hiá­ba lettem világelső, van egy entitás, amit nem lehet legyőzni”. Ne­künk szerencsére nem versengenünk vagy győznünk kell, hanem el kell érnünk, hogy a mesterséges intelligencia biztonságos és megbízható legyen és az emberekkel együtt­mű­ködve ez az entitás eredményesebbé és hatékonyabbá tegye az egészségügyet.

Ideggyógyászati Szemle

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19-járvány neurológiai vonatkozásai

BERECZKI Dániel, KOVÁCS Tibor, STANG Rita, BÖJTI Péter

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19- jár­vány 2020 tavaszára világszerte elterjedt, gyors és haté­kony reakciót igényelve össztársadalmi szinten, és az egész­­ségügyi ellátás szervezésében is. A COVID-19 fő tünetének a lázat, a köhögést és a nehézlégzést tartják. A légzőszervi érintettségen túl a fertőzés egyéb panaszokat és tüneteket is okozhat. Az eddigi adatok alapján neuro­lógiai jellegű panaszok és tünetek a kórházba kerülő COVID-19-betegek 30–50%-ánál előfordulnak, és gyakrabban jelentkeznek a súlyos állapotú eseteknél. Leírtak a COVID-19-hez társuló klasszikus akut neurológiai kórképeket is. A COVID-19-ellátásra fókuszáló egészségügyi ellátórendszerekben az egyéb akut ellátást igénylő kórképek szakellátásának visszaesését figyelték meg. A COVID-19-járvány során fontos feladat a krónikus neurológiai kórképekben szenvedők folyamatos ellátásának biztosítása is. A jövő feladata lesz a COVID-19 járvány által az egyéb neurológiai kórképekre kifejtett hatások felmérése, valamint annak megítélése, hogy a SARS-CoV-2 koronavírus által okozott fertőzés járhat-e késői neurológiai szövődményekkel.

Lege Artis Medicinae

A Covid-19-fertőzés neuropszichiátriai szövődményei

FRECSKA Ede, BALLA Petra

A Covid-19-fertőzés vizsgálata kezdetben – amely leginkább az akut és viszonylag behatárolható időtartamú szomatikus tüneteket jelentette – a pandémia terjedése folyamán kiterjedt az elhúzódó, szövődményként értelmezhető tünetekre is. Gyűlnek az adatok a keringést, légzést, véralvadást érintő, valamint a reumatológiai, a bőrgyógyászati, a szemészeti következményekre vonatkoztatva csakúgy, mint a központi idegrendszeri elváltozások okozta akut és elhúzódó tünetekkel kapcsolatban. Eleinte szórványos esetközlések, majd populációs vizsgálatok, állatmodellek eredményei voltak olvashatók, a közlemény írásakor pedig már rendszerezést ígérő, áttekintő írások is megjelentek. A központi idegrendszerben okozott elváltozások megnyilvánulhatnak neurológiai tünetekben, megbetegedésekben, és pszichiátriai panaszokban, szindrómákban egyaránt. A tüneti skála széles, a patomechanizmust még nem térképezték fel tökéletesen; ebből fakadóan a terápiás próbálkozások még gyerekcipőben járnak. A neu­ropszichiátriai szövődmények epidemiológiai adatai egyelőre hiányosak, de gyors ütemben pontosodnak. Mértéktartó becslések szerint is több tízmillió személy érintettségét feltételezik világszerte. Az elhúzódó tünetek gyógyulásának vagy perzisztálásának megítéléséhez még nem telt el elég idő. Mindezek miatt jelenleg a legfontosabb feladat a vírusterjedés minél hatékonyabb megakadályozásán túl a vírus okozta központi idegrendszeri kórfolyamatok mind pontosabb megismerése és hatékony terápiájuk kidolgozása. Jelenlegi ismereteink szerint a neuropszichiátriai szö­vődmények patomechanizmusa multifaktoriális. A vírus közvetlen neuron- és gliaműködést károsító hatásán túlmenően sokkal inkább számolnunk kell az agyi keringészavar, a hiányos oxigenizáció ká­ros következményeivel, valamint kiterjedt szisztémás, elhúzódó immunfolyamatokkal, amelyek kimutatható módon károsítják az agyszövetet, beleértve a neuronokat, axonokat, szinapszisokat és a gliasejteket is. Az említett mechanizmusokat részletezi a cikk nem szisztematikus irodalmi áttekintés formájában, ugyanakkor kitér a terápiás lehetőségekre is.

Lege Artis Medicinae

Traumatikus életesemények és evészavarok kapcsolata – terápiás lehetőségek

TÚRY Ferenc, KOVÁCS-TÓTH Beáta

Az evészavarok (főleg a bulimia nervosa és a falászavar) etiológiájában fontos szerepet játszanak a traumatikus előzmények (szexuális, fizikai, érzelmi abúzus, elhanyagolás). A traumatizáció súlyos következményekkel jár, melyeket a megrázkódtatás egyes paraméterei, valamint egyéb rizikó- és protektív tényezők, továbbá a traumát átélt személy rezilienciája is befolyásol. A következmények számos pszichés és szomatikus megbetegedéshez vezethetnek, valamint az életút során bármikor bekövetkező reviktimizációt is okozhatnak. A traumatikus előzményekre vonatkozó adatok feltárása lényeges az evészavarok esetében is. Amennyiben az evészavar hátterében traumás események explorálhatóak, akkor a terápia során az evészavarok tekintetében a specifikus terápiás elemek mellett a traumaterápiákra vonatkozó általános irányelvek a követendőek. A biztonságot jelentő terápiás kapcsolat alapvető. A terápiás lehetőségek széles körűek, a pszichodinamikus megközelítések mellett a kognitív viselkedésterápiára épülő újabb módszerek is ajánlottak, mint a dialektikus viselkedésterápia, vagy az integratív kognitív-analitikus terápia. A hipnoterápia alkalmazása is hasznos lehet.

1.

Lege Artis Medicinae

Októberi Szám Melléklete
OKT 15.

2.

Lege Artis Medicinae

Novemberi Szám Melléklete
OKT 15.

3.

Lege Artis Medicinae

Március Szám Melléklete
OKT 15.

4.

Lege Artis Medicinae

Júniusi Szám Melléklete
OKT 15.

5.

Lege Artis Medicinae

Júliusi Szám Melléklete
OKT 15.