Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁJUS 20.

A SZOTE neurológiai klinikája

Újabb adatok a sclerosis multiplex patogeneziséhez. Az elektrofiziológiai vizsgálatok jelentősége a sclerosis multiplex diagnosztikájában. A sclerosis multiplex diagnózisa és modern terápiája. A sclerosis multiplexes betegek rehabilitációja. Az izolált opticus neuritis kortikoszteroid kezelése. Klinikapatológiai konferencia.

HUN 1994;47(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

1987. DECEMBER 01.

Látórendszeri károsodások sclerosis multiplexben

DR. PAPP Erzsébet, DR. COPF József, DR. PÁLFFY György

433 sclerosis multiplexes beteg közül 246 opticus laesios esetet dolgoztunk fel. A látórendszeri károsodás előfordulása 560%-os volt. Gyakoribbak voltak az opticus laesiot bizonyító elváltozások közül az enyhe, a betegnek sokszor szubjektív panaszt nem is okozó tünetek, mint a mindig látásromlással járó neuritis retrobulbaris. Opticus laesio mellett az agytörzsi és spinalis érintettség volt a leggyakoribb. A liquorban az OGP a határozott SM-es csoportban 800/o-ban fordult elő. Típusos neuritis retrobulbaris 19%-os gyakoriságú a beteganyagunkban. A demyelinisatios eredetű neuritis retrobulbaris során a visusromlás az esetek többségében 5/50-nél kisebb, a gyógyhajlam jó, a lefolyás szeszélyes. Neuritis retrobulbaris 150/o-ban az SM első schubjában jelentkezett. A betegség lefolyása során csak 4%-ban alakult ki neuritis retrobulbaris. Az inicialis neuritis retrubulbarist gyakorlatilag 5 éven belül követte a többi szisztéma érintettsége. Az SM lefolyása során jelentkező neuritis retrobulbaris is 5 éven belül alakult ki. A neuritis retrobulbarissa1 kezdődő SM lefolyását nem találtuk benignusabbnak.

HUN 1987;11(12)

Ideggyógyászati Szemle

1972. JANUÁR 01.

Adatok a vestibularis neuronitis kóroktanához

DR BÁNYAI Béla

A szerző nagyszámú beteganyagból kiválasztott 8 betegről számol be. (2 beteg vizsgálata ambulanter történt.) A hirtelen jelentkező, forgó jellegű szédülést, amely vezető tünet volt, 1-2 héttel azelőtt lezajlott felsőlégúti infectio előzte meg minden esetben. Az észlelt harmonikus peripheriás vestibularis izgalmi tünetekkel azonos oldalon a vestibularis végkészülék anaesthesiája is megállapítható volt, 2 betegnél cochlearis tünet kíséretében. Az izgalmi tünetek és az azonos oldali végkészülék ingerelhetetlensége alapján a labyrinth-eredetet kizárhatónak, az agytörzsi encephalitist az egyéb kísérő tünetek hiánya miatt valószínűtlennek tartja. Eseteiben a „neuronitis" kifejezés alkalmazását helyteleníti. A kórképet a Guillain-Barré-syndromával párhuzamba állítva - a VIII., esetenként más agyidegek nem specifikus allergiás radiculitisének, ill. neuritisének tekinti. A „neuronitis vestibularis" kór.képből „vertigo parainfectiosa" elnevezéssel történő leválasztását indokoltnak látja.

HUN 1972;25(01)

Ideggyógyászati Szemle

1971. JÚLIUS 01.

Acut velőtlenedési kórképek kezeléséről

DR. SZOBOR Albert, DR. KLEIN Magda

Szerzők 41⁄2 év alatt 70 acut demyelinisatiós betegségben szenvedő beteget (disseminalt encephalomyelitis, sclerosis multiplex, opticus neuritis, Landry-Guillain-Barré syndroma, serogeneticus polyneuritis, cerebralis polyneuritis) kezeltek steroid ill. transfusiós therapiával, ill. ezek combinatiójával. Kontrollcsoportként vitaminokkal, roboránsokkal kezelt betegcsoport szolgált. Megfigyeléseik alapján az acut velőtlenedési betegségek első megjelenése a steroidkezelés indicatiós területe. Korai, nagydosisú kezelés ajánlatos. Tárgyalják a steroid-kezelés immunpathologiai alapját. Casiusticajukat és eredményeiket 6 táblázaton ismertetik.

HUN 1971;24(07)

Ideggyógyászati Szemle

1960. NOVEMBER 01.

Endoneuralis kollagenosis orbitalis neurofibrómában

HARASZTI Antal

1. A hypertrophiás neuritis szöveti képét mutató orbitalis neurofibromát ismertettünk. 2. Esetünkben neurofibroma mellett szólt, hogy ugyanazon régióból előzetesen is történt neurofibroma eltávolítás, hogy a hagymaátmetszetre emlékeztető képek csak egyes idegrostokra lokalizálódtak és a perineurium kötőszövete is felszaporodott, továbbá, hogy a klinikai vizsgálat más idegeken nem talált elváltozást. 3. Krücke felfogásához csatlakozunk, mely szerint a concentricus rost sklerosis másodlagos jelenségnek fogható fel és serosus átívódás következménye. Emellett szól, hogy a két folyamat egymás mellett is megfigyelhető volt. 4. A concentricus rostsklerosis nem specificus hypertrophiás neuritisre, hanem neurofibromában is előfordul.

HUN 1960;13(11)

Ideggyógyászati Szemle

1954. DECEMBER 31.

Különböző aetiologiájú polyneuritisnek összehasonlító kórszövettani vizsgálata

HABERLAND Katalin

1. Szerző 14 különböző aetiologiájú poly-neuritis esetet dolgozott fel kórszövettanilag és összefüggést keresett egyrészt a szövettani elváltozások minősége és localisatioja, másrészt az aetiologiai tényező között. 2. Szövettani vizsgálat a végkészülékek kivételével a környéki idegrendszer minden szakaszából három fő szempontból történt: a) kór szövettani elváltozás minősége — gyulladás vagy degeneratio, b) a kórfolyamat localisatioja, c) axonelváltozás és axonalis retrograd sejtelváltozás. 3. 7 esetben a környéki idegrendszer parenchymájának súlyos degeneratioja mutatkozott axonalis sejtelváltozással. A degeneratio praedilectios helye a környéki ideg volt (distalis typusú degeneratio). Ezekben az esetekben arsen, achylia gastrica, hypovitaminosis, anaemia szerepelt aetiologiai faktorként. 4. 6 esetben a környéki idegrendszer általános szerosus gyulladása állt a szövettani kép előterében, melyhez velőhüvely degeneratio és axoduzzadás társult retrograd sejtelváltozás nélkül. Ellentétben az előbbi csoporttal a degeneratio legsúlyosabb a gyökérnek duralis hüvelyben haladó szakaszán és a dúcokban volt (proxymalis typusú degeneratio). A proxymalis radicularis velődegeneratio magyarázatát szerző Scheinker-rel és Sánthával egyetértve abban keresi, hogy a duzzadt gyökér a duralis hüvelyben strangulálódik. Ezekben az esetekben aetiologiai tényezőként allergiás reactio tételezhető fel (influenza, pneumonia, tonsillitis, ulcus molle, gastritis után). Utolsó eset polyganglinitisnek felel meg, amelynél a virus eredet valószínű. 5. Az esetek szövettani vizsgálatából meg állapítható, hogy azok az aetiológiai tényezők, melyek elsődlegesen az idegrendszer anyagcseréjében okoznak rendellenességet, a környéki idegrendszer distalis typusú parenchymás degenerativ folyamatát okozzák. Allergiás reactio vagy infectio következményeként egy radicularis typusú interstitialis gyulladásos folyamat alakul ki. 6. E két folyamat elkülönítésére az első csoportbeli esetekre szerző indokoltnak tartja Lewy és Wechsler nyomán a „polyneuropathia“, az utóbbiakra a degenerativ elváltozások localisatioja alapján a „polyganglioradiculitis“ elnevezést (a szövegben kifejtett értelmezésben).

HUN 1954;7(06)