Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 104

Lege Artis Medicinae

2000. SZEPTEMBER 01.

A myocardium adaptációja a stresszhez kóros állapotokban; Kísérletes kutatási eredmények

FERDINANDY Péter

Már régóta keresik a hatékony terápiás megoldást arra, miként lehet az ischaemiás myocardiumot megóvni. Az emberi ischaemiás szívbetegség komplex kórfolyamat, amelyhez az ischaemiától függetlenül egyéb szisztémás betegség, mint például hyperlipidaemia, hypertonia és diabetes mellitus is társulhat, s ezek (az ischaemiától függetlenül) különféle módon befolyásolják a myocardium működését. A szívizom ischaemiás prekondicionálása jól ismert stresszadaptációs válasz, amelynek során egy rövid ideig tartó ischaemia jelentősen megnöveli a myocardium ellenálló képességét a következő ischaemiás inzultussal szemben. A jelenség alapjául szolgáló molekuláris mechanizmus intenzív kutatás tárgya abban a reményben, hogy az ischaemiás szív védelmére sikerül racionális terápiás megoldást találni. A legtöbb ez irányú kísérletet eddig olyan állatokon végezték, ahol az ischaemiás prekondicionálást más kísérő betegség hiányában váltották ki, így ezen kísérletek klinikai relevanciája csekély. Ebben a dolgozatban áttekintjük azokat a folyamatokat, amelyek révén a szisztémás betegségek a szívizom stresszadaptációs válasz készségét módosíthatják. Olyan további preklinikai vizsgálatok elvégzését tartjuk szükségesnek, amelyekben az ischaemiás szívbetegséget és a gyakran ehhez társuló kórállapotokat egyidejűleg modellezik.

Lege Artis Medicinae

2000. SZEPTEMBER 01.

A szívizom ischaemiás prekondicionáltsága; Humán klinikai tapasztalatok

SIMON Kornél, SZELIER András

A szerzők az ischaemiás prekondicionáltság patomechanizmusát tárgyalják. A komplex adaptáció a perfúzió, az anyagcsere, a funkció és a morfológia együttes alkalmazkodását jelenti. A folyamatot ismételt ischaemiás rohamok, experimentálisan igazolt módon az ischaemia során képződő transzmitterek triggerelik. A gyógyszeres prekondicionáltság lehetséges szubsztrátumai az anyagcsere modulátorok. A szerzők ismertetik a perfúzió és az anyagcsere együttes kezelésének elvét, ennek klinikai jelentőségét. Tárgyalják az ischaemiás prekondicionáltság klinikai meg jelenési formáit és az adaptáció gyógyszeres indukálására tett kísérleteket. Megállapítják, hogy a szervezetnek ez az öngyógyító mechanizmusa a rendszerint jelenlévő súlyos macroangiopathiát és annak következményeit nem képes elhárítani. A prekondicionáltság mellett is jelentkező ischaemia a sürgős kivizsgálás és az erőteljes kezelés szükségességére figyelmeztet. Az adaptáció biztosította időnyerés lehetővé teszi a meg felelő revascularisatiós intervenció sikeres elvégzését

Lege Artis Medicinae

2000. JÚNIUS 01.

A myocardialis ischaemia és reperfúzió patofiziológiája

PAPP Zoltán, ÉDES István

A szívizom koszorúér-keringésének hosszan tartó teljes felfüggesztése a szívizomsejtek pusztulását eredményezi (ischaemiás necrosis). Rövid ideig (néhány percig) tartó ischaemia jól tolerálható, sőt, az ismételt ischaemiával szemben akár védettséget is nyújthat (ischaemiás prekondicionálás). Az ischaemia kialakulása után a kontraktilis erő gyakorlatilag azonnal megszűnik, bár azt az intracellularis ATP-koncentráció vagy a Ca2+-szint tranziens változásai nem indokolják. Az ischaemia időtartamának előrehaladásával az izomrelaxációt tónusos izomaktivitás (ischaemiás kontraktúra) váltja fel. A rövid ideig tartó ischaemiát követő reperfúzió során gyakran lépnek fel arrhythmiák, és átmeneti ideig rendszerint még a pumpafunkció is csökkent (kábult myocardium, stunning). A tartósan alacsony vérellátás hosszan tartó kamra funkció-csökkenést eredményez (hibernáció). Ma már tudjuk, hogy az ischaemiás periódus alatti sejtkárosító folyamatok (ischaemiás károsodás) lényegesen eltérnek a reperfúzió alatt bekövetkező celluláris jelenségektől (reperfúziós károsodás). A celluláris események azonban sokrétűek (Ca2+-túlsúly, szabad gyökök okozta károsodás, proteolitikus folyamatok aktiválódása, energiahiány, membrán károsodás, hiperkontraktilitás stb.). Az ischaemiás/reperfúziós funkciózavarok hátterének teljes megértése ezért még várat magára.

Ideggyógyászati Szemle

1999. NOVEMBER 01.

Haemostasisvizsgálatok fiatalkorú ischaemiás cerebrovascularis betegeknél

FOLYOVICH András, VASTAGH I., VITASZIL E., ILNICZKY S., NEMES L., CZEGLÉDI A.

A cerebrovascularis kórképek a halálokok sorában a harmadik helyen állnak a fejlett országokban. A fiatalkorban kialakuló ischaemiás cerebrovascularis betegségek 35-40%-a tisztázatlan eredetű (cryptogen stroke)

Ideggyógyászati Szemle

1999. MÁRCIUS 01.

Corticalis süketség, szósüketség vagy auditoros agnosia?

FARSANG Marianna, GÖNNERTNÉ Csűri Mária, SZIRMAI Imre

A szerzők a szósüketség és a corticalis eredetű hallászavarok klinikai tüneteit és lokalizációját foglalják össze. Részletesen ismertetik két beteg kórtörténetét, akiknél a corticalis hallászavar különböző formáit figyelték meg a kórlefolyás során.

Ideggyógyászati Szemle

1999. JANUÁR 01.

Létezik-e krónikus penumbraállapot?

VARGA Dániel, NAGY Zoltán

lschaemiás penumbrának az agyi infarktus nekrotizált magját övező, funkciójában már károsodott, de irreverzíbilis morfológiai eltérést még nem mutató területet nevezzük. Hogy krónikus penumbraállapot létezik-e, régóta vita tárgya.

Ideggyógyászati Szemle

1996. NOVEMBER 20.

Az EEG-variabilitás kvantitatív monitorozása subarachnoidealis vérzést követően

JUHÁSZ Csaba, VESPA Paul, NUWER R. Marc, MARTIN Neil

Akut subarachnoidealis vérzést követően gyakran alakul ki vasospasmus és következményes agyi ischaemia. Az EEG-monitorozás célja a féltekei működészavar felismerése a posztoperatív periódusban. Subarachnoidealis vérzésen átesett 30 beteg EEG-jét monitoroztuk folyamatosan 8 csatornán a vérzést követő első 2 hét alatt. Számítógépes trendanalízis során a relatív alfateljesítmény időbeli variabilitását értékeltük vizuálisan egy 4 fokozatú skálán, és kvantitatív módon is mértük 8-16 órás periódusokban. Az adatokat a naponta végzett transcranialis Doppler vizsgálat értékeivel és a klinikai állapottal hasonlítottuk össze. Tizenhat betegnél alakult ki szimptómás vasopasmus, 4-nél pedig egyéb szövődmény. A relatív alfa-variabilitás mind a 20 esetben jelentősen csökkent, 6 betegnél a vasospasmus kezdetén, míg 10-nél 1-2 nappal a vasospasmus kialakulása előtt. Négy betegnél a variabilitás csökkenése kezdetben féloldali volt. Szövődménymentes lefolyású esetekben jelentős variabilitáscsökkenés nem jelentkezett. Az eredmények arra utalnak, hogy az EEG-háttértevékenység monitorozása segíthet a vasospasmus és egyéb szövődmények korai felismerésében. A relatív alfa-teljesítmény variabilitásának romlása a Dopplerrel kimutatható spasmus és a klinikai állapot rosszabbodása előtt jelezheti a féltekei működészavart.

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁRCIUS 20.

Thrombolysis az akut agyi ischaemia kezelésében

NAGY Zoltán, SKOPÁL Judit

A cerebrovascularis betegségek képezik a harmadik leggyakoribb halálokot és a legtöbb tartós munkaképtelenséget Magyarországon. Az agyérbetegségek patofiziológiájának és kezelésének intenzív preklinikai és klinikai kutatása ellenére nincs olyan kezelési eljárás, mely az agyi infarctus prognózisát bizonyíthatóan javítaná. A thrombolysis elméletileg oki beavatkozás, mivel az érpályát ismét szabaddá teszi (rekanalizációs hipotézis). A különböző trombolysis vizsgálatok, meta-analízisek és esetismertetések egyértelműen bizonyították, hogy a korai hospitalizáció, a jól átgondolt diagnosztikai algoritmus, ebben első helyen a CT-vizsgálat, illetve a haemostasis-vizsgálatok alapvető fontosságúak. A magas rizikót jelentő vérzéses átalakulás és az agyödéma nem függ az alkalmazott thrombolyticum dózisától. A lysis ideje viszont nagymértékben meghatározza a beavatkozás sikerét. Ezért a stroke-betegek ellátás megszervezése alapvető a sikeres kezelés szempontjából.

Lege Artis Medicinae

1994. JANUÁR 31.

Sürgősségi keringéstámogatás

MATTHEW J Barnard, STEPHEN P. K. Linter

Számos gyógyszer fokozza a szív teljesítményét, javítva a szöveti vérellátást, amit azonban gyakran a myocardium oxigénigényének emelése árán érnek el. Ez kritikus lehet, ha a szívműködés jelentősen károsodott, vagy ischaemia a funkciózavar kiváltó oka. A cardiovascularis egyensúly helyreállítása céljából alkalmazott kombinációs gyógyszeres kezelés megköveteli az egyes hatóanyagok farmakodinamikájának és interakcióinak pontos ismeretét, így a kezelési tervet az adott betegek számára legmegfelelőbb módon alakíthatjuk ki. Bizonyos helyzetben a szív terhelésének csökkentésére inotrop szerek és vasodilatatorok együttes adása kívánatos. Máskor vasopressorok szükségesek a minimális perfúziós nyomás helyreállítása céljából. Jelen közleményünk ezt a gyógyszercsoportot, valamint a farmakológiai kezelés kudarca esetén bevethető mechanikus keringéstámogató készülékeket tekinti át.