Lege Artis Medicinae

Sürgősségi keringéstámogatás

MATTHEW J Barnard, STEPHEN P. K. Linter1

1994. JANUÁR 31.

Lege Artis Medicinae - 1994;4(01)

Számos gyógyszer fokozza a szív teljesítményét, javítva a szöveti vérellátást, amit azonban gyakran a myocardium oxigénigényének emelése árán érnek el. Ez kritikus lehet, ha a szívműködés jelentősen károsodott, vagy ischaemia a funkciózavar kiváltó oka. A cardiovascularis egyensúly helyreállítása céljából alkalmazott kombinációs gyógyszeres kezelés megköveteli az egyes hatóanyagok farmakodinamikájának és interakcióinak pontos ismeretét, így a kezelési tervet az adott betegek számára legmegfelelőbb módon alakíthatjuk ki. Bizonyos helyzetben a szív terhelésének csökkentésére inotrop szerek és vasodilatatorok együttes adása kívánatos. Máskor vasopressorok szükségesek a minimális perfúziós nyomás helyreállítása céljából. Jelen közleményünk ezt a gyógyszercsoportot, valamint a farmakológiai kezelés kudarca esetén bevethető mechanikus keringéstámogató készülékeket tekinti át.

AFFILIÁCIÓK

  1. consultant anaesthetist, Harefield Hospital, Harefield

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

EEG-mapping körülírt agyi folyamatokban

NIKL János, KUKOR Gyula

A mapping az agyi elektromos tevékenység kvantitatív elemzésének új mód szere, amely képalkotó eljárásnak tekinthető. A vizsgálatok során arra kerestünk választ, milyen a lokalizációs értéke, klinikai használ hatósága a neurológiai diagnosztikában. 103 körülírt agyi folyamatban szenvedő beteget vizsgáltunk. Ebből 70 cerebrovascularis kórkép, 33 agydaganat, epilepszia, migrén, meningoencephalitis, subduralis haematoma, subarachnoidealis cysta miatt állt kezelés alatt. A mappinget a párhuzamosan végzett hagyományos EEG- és CT-vizsgálat leleteivel vetettük egybe. A mapping elsősorban az alfa aszimmetriák kimutatásával haladja meg a hagyományos EEG-t. A fokális működészavart pontosabban jelöli. A CT-elváltozás megjelenése előtt körülhatárolja az ischaemiás területet. A CT-vel össze hasonlítva lokalizációs pontossága a mód szerből adódó hibaforrások ellenére jó. A mapping alkalmas diszkrét agyi működés zavarok feltárására, jól felhasználható tranziens ischaemiás attakok követésére.

Lege Artis Medicinae

Hogyan érvényesülhet a hozzájárulás elve a magyar egészségügyi rendszerben?

SÁNDOR Judit

Véleményem szerint a közvélemény és a magyar orvosok többsége mára már konszenzusra jutott abban a kérdésben, hogy a pácienseket tájékoztatni kell a gyógykezelésükről, s a páciens beleegyezése nélkül műtétet vagy bármely más orvosi beavatkozást nem lehet végezni. Sokan azonban felteszik a kérdést: vajon összhangban van-e a mai magyar jogi szabályozás az informed consent, a hozzájárulás elve nemzet közi alkalmazásával, illetőleg nálunk milyen feltételek között valósulhat meg ez az elv.

Lege Artis Medicinae

Az alkohol hatása az idegrendszerre

BARACZKA Krisztina

A szenvedélybetegségek, így az alkoholizmus megelőzése és gyógykezelése multidiszciplináris feladat. A szociológiai és szociálpszichiátriai kutatások számos tényezőt tártak fel, amelyek az alkoholizmus kialakulásában szerepet játszhatnak, de a biológiai kutatások fejlődésével egyre több adat utal arra, hogy organikus eredetű betegségről van szó. A szerző az alapvető elméleti megfontolások vázolása után az alkohol idegrendszert károsító hatásának legfontosabb klinikai megjelenési formáit tárgyalja. Összefoglalja a genetikai, a membrán, a biogén amin és az immunológiai kutatások eredményeit. Foglalkozik az alkoholos intoxikáció, az alkoholmegvonás és az alkohol okozta organikus idegrendszeri károsodások klinikumával.

Lege Artis Medicinae

Gondolatok az emlőrákszűrésről

GÖBLYÖS Péter

A szerző az emlőrákszűrés előnyeit és hátrányait érintő véleményeket ismerteti, összefoglalja a szűrések eddigi eredményeit, és javaslatokat tesz az emlőrákszűrés magyarországi bevezetésére. Hangsúlyozza, hogy ez tovább már nem halasztható, központi támogatást igényel, és esetleg külföldi szponzorok figyelmét is érdemes volna erre felhívni. „Minimális programként" szükségesnek tartja az önszűrés és a kiterjesztett klinikai vizsgálat terjesztését, valamint a betegek részére „emlő-klubok", az illetékes orvosok részére intézeten ként „emlő-teamek” szervezését. Fontosnak ítéli az emlődiagnosztika és a terápia egységes oktatását.

Lege Artis Medicinae

MR-kontrasztanyagok a gyakorlatban

FÁBIÁN Lajos

A szerző célja egy rövid, elsősorban a gyakorlatban használható, összefoglaló jellegű tanulmány közreadása, melynek segítségével kicsit könnyebbé válik az eligazodás a szerencsére egyre nagyobb számú - MR-kontrasztanyagok között. Terjedelmi korlátok miatt, egy rövid általános áttekintést követően csoportokba sorolja az ismert anyagokat, és az irodalomban fellelhető adatok segítségével összehasonlítja legfontosabb tulajdonságaikat.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Nővér

A kiterjesztett hatáskörű ápolói rendszer fogadtatása a magyar társadalom megítélése tükrében

SAIN Henrietta, BÁNFAI Bálint

A kiterjesztett hatáskörű ápolók egészségügyi ellátásba való integrálása javíthatja az ellátás minőségét. Kutatásunk célja volt felmérni, hogy milyen fogadtatásra számíthatnak a kiterjesztett hatáskörű ápolók (APN) a magyar társadalom megítélése tükrében, fókuszálva a sürgősségi ellátásra. Célunk volt egy jó nomenklatúra meghatározása, valamint az új ellátók és a mentőtisztek közötti párhuzam megvilágítása, az új rendszer elfogadásának segítése céljából. A vizsgálatot 2019 szeptembere és novembere között végeztük. Adatgyűjtési eszközként saját szerkesztésű online kérdőívet készítettünk, melyet a 18. életévüket betöltött magyarországi lakosok tölthettek ki. A kérdőív tartalmazott szociodemográfiai kérdéseket, a kiterjesztett hatáskörű ápolók elfogadására vonatkozó kérdéseket, valamint a megfelelő nomenklatúrát vizsgáló kérdéseket és egy tájékoztatót is. A kérdőívet összesen 372 fő töltötte ki (N=372). Az APN-ekkel kapcsolatban megfelelő ismeretekkel rendelkezők jobban elfogadják az APN-ek szerepét (p=0,002), mint akiknek az ismereteik hiányosak. Az egészségügyi dolgozók fogékonyabbak az új rendszer megismerésére (p=0,018), mint a laikusok. Akik a mentőtisztek kompetenciáit ismerik, jobban elfogadják az APN-ektől a vizsgálatokat (p<0,001). Legtöbben az APN, a vizsgáló ápoló/mentőtiszt és mesterápoló kifejezéseket javasolják a nomenklatúrához. A társadalom és az egészségügy hozzáállása nem elutasító, megfelelő tájékoztatás, a kompetenciák pontos meghatározása és a megfelelő jogi háttér kialakítása mellett integrálható rendszerré válhat.

Ideggyógyászati Szemle

Az anaerob baktériumok szerepe az agyi tályogokban: irodalmi összefoglaló

URBÁN Edit, GAJDÁCS Márió

Az agytályog még napjainkban is potenciálisan súlyos következményekkel járó, életveszélyes betegség, ami jelentős diagnosztikus kihívást jelent nemcsak az idegsebészeknek, mikrobiológusoknak, de a neurológusoknak, pszichiátereknek, infektológusoknak, sürgősségi és intenzív osztályok orvosainak is – hiszen a gyakran láztalan, szisztémás infekció jeleit nem mutató beteg panaszai, tünetei hátterében az etiológia sokszor lassan tisztázódik. Az agyi tályog etiológiája általában polimikrobiális, leggyakrabban különféle aerob és obligát anaerob bakté­riumokkal. Minden infektív ágens kiváltotta kórképben a lehetséges kórokozók számbavételével kell tevékeny­ségünket megtervezni. Az agyi tályogok anaerob etioló­­-giá­jára vonatkozó epidemiológiai tanulmányok gyakran jelentek meg az 1960-as és 1980-as évek között, manapság azonban erről a témáról nagyon kevés aktuális publikáció áll rendelkezésre. Az anaerob baktériumok szerepe a kórképben nagyon sokáig feltehetőleg aluldiagnosztizált volt, mivel sok laboratórium nem rendelkezett az anaerob baktériumok számára is megfelelő laboratóriumi felkészültséggel. A jelen összefoglaló közlemény célja az elérhető szakirodalom összefoglalása az obligát anaerob baktériumok agytályogokra vonatkozó etiológiájára vonatkozóan, beleértve ezek gyakoriságát és a jelenlegi terápiás ajánlásokat.

Nővér

Az ápoló gyakorlati szerepe a szepszis korai felismerésében és kezelésében

TÓTH Zoltánné

A vizsgálat célja: A kutatás célja a szepszis kórállapot kategorizálásának részletes elemzése, valamint az erre vonatkozó diagnosztikai nehézségek feltárása. A vizsgálat kiterjed az ellátás során végzett diagnosztikai és monitorizálási módszertan ápolói kompetenciába tartozó elemeire, ezen belül is a triage jelentőségére. Vizsgálati módszer és minta: A kutatómunka felmérése egy fővárosi, III. progresszivitás szintű sürgősségi betegellátó-osztályon készült, kiemelve egy betegségcsoportot, a szepszist. Az osztály 2013-as adatforgalma alapján 81 szepszissel kezelt beteg került kiválasztásra. A kutatás módszere dokumentum elemzésen alapszik, melynek során adatgyűjtésre került sor. Ezzel párhuzamosan a kutatás további része az osztályon dolgozó, különböző végzettségű ápolók kompetenciájának vizsgálata, akik a triage tevékenységet végezték a betegellátás folyamatában. Az összesített eredmények értékelése SPSS 14.0 programmal készült. Eredmények: Az adatokból kiderül, hogy a szeptikus betegek ellátása során az ápolók által végzett triage tevékenységet a gyakorlati tapasztalat és a végzettség nem befolyásolja. Az osztályon ellátott betegek több mint a fele nem kapott helyes besorolást, így a terápiát sem kezdődött el időben. Következtetések: A sürgősségi osztályon dolgozó ápolók triage osztályozási rendszer ismeretei hiányosak, ezért az ott dolgozó minden ápoló részére biztosítani kell a triage ismeretek bővítését, illetve akiknek nincs ismerete a triage rendszerről azoknak a megszerzését, mint elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítását.

Ideggyógyászati Szemle

A posterior reverzibilis encephalopathia szindróma diagnosztikai és kezelési kihívásai

KILIC COBAN Eda, GEZ Sedat, KARA Batuhan, SOYSAL Aysun

A posterior reverzibilis encephalopathia szindróma (PRES) egy klinikoradiológiai entitás, melyre epileptikus események, fejfájás, módosult mentális állapot és fokális neurológiai tünetek jellemzőek. A magas vérnyomás a második leggyakoribb állapot a PRES kapcsán. Az 50 éves férfi beteg jobb oldali hemiparesissel, beszédzavarral jelent meg klinikánkon. Vérnyomása a sürgősségi ellátáson 220/140 Hgmm volt. Bal plutaminalis haematoma volt látható a CT-jén és az MRI-jén. Agyi MRI-jén a FLAIR és a T2-súlyozott szekvenciák bilaterális szimmetrikus diffúz hiperintenzitásokat mutattak az agytörzsön, a bazális ganglionban és az occipitalis, parietalis, frontális és temporalis lebenyekben. Az intenzív antihipertenzív gyógyszeres kezelés után vérnyo-mása a normális határok közé ment egy héten belül. Hospitalizációja alatt egy alkalomal egy órán át tartó rekurrens beszédzavara volt. Elektroencefalográfiája normális volt. Az ismételt diffúziósúlyozott MRI-n egy akut lacunaris infarktus volt látható a jobb oldali centrum semiovalén. Két hónappal később a kontroll-MRI csak a korábbi lacunaris infarktust és a krónikus putaminalis haematomát mutatta. Írásunkban bemutatunk egy esetet, ahol a PRES-nek megfelelően vagy cerebralis haemorrhagia, vagy lacunaris infarktus jelenik meg. A betegség következményes szövődményeinek fő oka a megkésett diagnózis. A kontrollálatlan magas vérnyomás felelt az eseményekért.